Még mindig tagadod a klímaváltozást?

 – kérdezi ismerősöm harsány hangon a szegedi villamoson, és még tesz egy utalást a soha nem látott aszályra a ‘zemberokozta klímaváltozás következtében.
Mivel az utasok úgy kezdenek méregetni, mint akik végre megtalálták az aszály okozóját, és erre csak egy méltó büntetés lehet, a máglyahalál, sürgősen leszállok, válaszomat pedig itt adom meg.

Nem, a klímarögeszmésekkel ellentétben mi soha nem tagadtuk: Amióta létezik Földünk, azóta változik annak klímája. Rögeszmés honfitársaink azok, akik tagadják a klímaváltozást, ki akarják mosni agyunkból az 1850 előtti időszakot, különösen az azt közvetlenül megelőző 800-1000 évet.

1850 azért fordulópont, mert

• egyrészt azokban az években indult útjára a fosszilis energiahordozók égetése,
• másrészt az általános felfogás szerint azóta emelkedik az atmoszféra CO2-koncentrációja, és
• emelkedik a Föld átlaghőmérséklete.

Az ipari forradalom csakugyan azokban az évtizedekben indult útjára. A másik két állítás, az átlaghőmérséklet-emelkedés és CO2-koncentráció növekedés már jóval árnyaltabb.

Vegyük ezeket néhány mondat erejéig górcső alá.

Első ábránk az elmúlt ezer év hőmérsékletváltozásait ábrázolja. A pánikkeltő gépezet ugyan teljesen nem tudja ezeket lehazudni, egyelőre csak tompítja az ingadozásokat. Ha a kutatók 2-4 fokos átlaghőmérséklet emelkedésről számolnak be, ők „megelégednek” 0,2 fokkal. Ezért a közkézen forgó skálán pirossal bejelöltük a tényleges értékeket, melyeket a kutatók nyilván proxy-adatokból nyertek, de olyan időszakban, amikor a még elfogulatlanul publikálhatták kutatási eredményeiket.

Mai ismereteink szerint az ezer évvel ezelőtti középkori meleg időszak 800-1300 között + 2-4 fokkal magasabb átlaghőmérsékletet jelentett a mai időszakhoz képest. Az ezt követő évszázadokra további ingadozásoknak lehetünk tanúi (Maunder-minimum, 17. század második fele, 1-3 fokkal a mai átlaghőmérséklet alatt) Dalton-minimum, 18. század vége, 19. század eleje, 1-2 fokkal a mai átlaghőmérséklet alatt.

Rögzítsük tehát, amit mindenki tud, még a klímarögeszmések is, csak ha lehetne, kiradíroznák tudatunkból: ezekből a minimumokból és maximumokból következik, hogy Földünk 8-900 év alatt 5-6 fokos hőmérséklet-ingadozást mutatott. Konstans CO2-koncentráció mellett. És semmi okot nem tudnak felmutatni, ami miatt ezek az ingadozások egy csapásra megszűntek volna 1850 táján és átadták volna helyüket az antropogén CO2-kibocsátás okozta hőmérsékletváltozásnak. Emberileg érthető a rögeszmések reakciója. Hiszen, ha elismernék az elmúlt ezer év éghajlat-változását konstans CO2-koncentráció mellett, azt is be kellene látniuk, hogy ma is működhetnek ezeket a változásokat kiváltó mechanizmusok.
Ha pedig összevetjük a napfolt-tevékenység ingadozását a hőmérséklet-ingadozással, meglepő egyezséget tapasztalunk. Alacsony napfolttevékenység hideg időszakokkal korrelál.

És mivel a napfolttevékenységek egy szabályszerűnek tűnő ritmust (egy szinuszgörbét) követnek, a napfizikusok veszik a bátorságot, hogy az összefüggések alapján modellezzék a hőmérsékletet az 1600-as évek előtti időszakra, amikor még nem fedezték fel a napfolttevékenységet, és előre jelezzék a klímaváltozást a következő évtizedekre. Természetesen ezeknek az előrejelzésekben mindig van egy bizonyos bizonytalanság: Csakugyan követi-e a Nap az eddigi periodikus ingadozást, vagy most meggondolja magát?Amiből mindenki számára levonható a következtetés: nincs hely a CO2-vezérelte klímaváltozásnak.

Nézzük meg az emberokozta klímaváltozás dogmájának másik alapkövét, a CO2-koncentráció növekedését, amely töretlen az ipari forradalom óta. A hivatalos álláspont szerint a koncentráció az 1880-as években 280 ppm volt, ma pedig 420 ppm.

Egyszerű, mint a pofon, mondják a rögeszmések. Megindult a fosszilis energiahordozók égetése, nőtt a CO2-koncentráció, és ez magával hozta a légkör lassú felmelegedését. Ha pedig ez tovább folyik, jönnek a billenőpontok, és jaj nekünk.

Csak hát azok a fránya tények…

Először is, az 1880-as évekre állított 280 ppm egy vegytiszta fikció, amivel a klíma-pánikkeltők akarják indokolni a gazdaság tönkretételét.

Ebből az ábrából levezetni a CO2-koncentráció növekedését az 1880-as évektől napjainkig 420 ppm-re, több mint merészség, néven nevezve a dolgot egyszerűen pimaszság.

És ha még nem volna elég: ez az ábra pedig végleg romba dönti a 280-ról 420-ra emelkedő CO2-koncentráció meséjét.

Egyértelmű, adataink az 1958-as évtől kezdve vannak. Azóta a CO2-koncentráció 335 ppm-ről 420 ppm-re emelkedett.
Sok ez vagy kevés?
Ha a gyanútlan és tudatlan állampolgár az alábbi ábrát látja, bizonyára soknak találja.

Rögtön vevő az éghajlat megmentésére, még a nemzetgazdaság tönkretételének árán is.

De ha ugyanazokat az adatokat egy másik IR-aktív gázzal, a dihidrogén-monoxid (vízgőz) légköri koncentrációjával együtt ábrázoljuk, rögtön látja mindenki, milyen nevetséges szuggerálni a CO2 veszélyességét, és fáradozni az éghajlat megmentésén. Azaz nevetséges volna, ha nem volna olyan veszélyes.

A földi atmoszféra víztartalma 0,5 és 4 tf-% között ingadozik a hőmérséklet, azaz a földrajzi hely függvényében. Minden helyre jellemző: Úgy a napi, mint az évszaktól függő ingadozások a többszörösét teszik ki a CO2-koncentráció 1958 és 2022 között mért változásának.

Ha pedig együtt ábrázoljuk a CO2 koncentrációváltozást a hőmérsékletváltozással 1958 és 2020 között, csak egy megállapításra juthatunk:
Nincs korreláció a CO2-koncentráció változás és az éghajlatváltozás között.

Nem akarjuk magunkat ismételni, így csak utalunk rá, mai bejegyzésünk pontjai részletesebben kifejtve megtalálhatók honlapunk írásaiban.

Nézzük meg végül mai írásunk harmadik pontját, az aszály kérdését.

Anélkül, hogy ismerném a pontos adatokat, szubjektív érzés alapján azt mondom, még életemben (65+) nem találkoztam ilyen súlyos aszályhelyzettel.

Akármerre járok az országban, szinte sírni lehetne a szántóföldek láttán. Csak eszembe jutnak a halvány emlékek a Kádár-rendszer tsz-világáról, amikor még óriási kerekeken guruló tűzoltótömlős öntözőrendszerek biztosították, akkor is legyen takarmány, kukorica, ha kevés eső esik.
Az aszály kérdését a Kárpát-medencében nem lehet elvonatkoztatni a vízgazdálkodás komplex kérdésétől.
A feljegyzések szerint évek óta folyamatosan csökken a csapadék mennyisége a Kárpát-medencében. Tavaly még azt mondtuk, ennek oka lehet, hogy 100 ezer nyugat-európai szélkerék fékezi az Atlanti óceán felől érkező csapadékdús felhőket. Anélkül, hogy ezt a feltételezést elvetnénk, az idei év olyan súlyos helyzetet teremtett Európa-szerte, hogy emellett más okoknak is közre kellett játszaniuk a helyzetben.
Egyet szögezzünk le. Átlaghőmérséklet-emelkedés nem okoz kevesebb csapadékot. Ellenkezőleg. Magasabb hőmérséklet több párolgást és így több csapadékot eredményez. Az teljesen más kérdés, hogy hol hullik le ez a csapadék, és mitől függ, hogy a szél egyik évben kielégítő mennyiségben hoz vízben gazdag felhőket, másik évben pedig nem.

De anélkül, hogy tovább boncolgatnánk ezt a kérdést, nézzünk szembe avval, hogy a csapadék kérdése elválaszthatatlan a másik kérdéstől, a talajvízszint és a rendelkezésre álló öntözővíz kérdésétől.

Köztudott, hogy a 19. századi folyamszabályozás óta csökken a talajvízszint Magyarországon. Evvel nem akarjuk azt mondani, hogy helytelen volt a folyamszabályozás, hiszen rengeteg területet nyert országunk úgy a lakóterületek, mint a mezőgazdasági termelés számára. De a tény az tény marad: A talajvízszint csökkenésének elsődleges oka a folyamszabályozás. Ehhez jön még az 1945 után lendületbe jött csatornázás. Szennyvizeink, [melyeknek zöme eredeti tiszta állapotukban a talpunk alatti vízkészletből származik] amelyek korábban a talajvízszint csökkenését pótolták, most egyenesen mennek élővizeinkbe, azaz végső soron a Tiszába és Dunába. És városi felületeink leszigetelése (aszfalt, beton), a csapadékvíz elvezetése zárt rendszerekben szintén a szennyvíztisztítókba majd élővizeinkbe ugyancsak ezt a szituációt súlyosbítja.

– Lehet kezelni a helyzetet?

– Igen.

– Pénzbe kerül?

– Igen, nagyon sok pénzbe.

– Van más megoldás?

– Nincs.

Egyetlen megoldásunk van, vízgazdálkodásunkat koncepcionálisan új alapokra helyezni.

Vízgazdálkodási szakembereink közül többen megkongatták a vészharangot, sürgős cselekednünk. A politikai vezetés tett néhány éve néhány bátortalan kezdeményezést (víztározók tervezése), aztán egyik napról a másikra leállították a projektet.

A sok, részleteikben egymástól eltérő tervezet közül szeretnénk itt kiemelni az Országh József, Belgiumban 2020-ban elhunyt kémiaprofesszor nevével jelzett Vízönellátó rendszert. (Vízgazda rendszert), ami koherens rendszert alkotva egyben természet-kongruens is.

Lényegében ennek alapján adott be Fuggerth Endre vegyész egy javaslatcsomagot a 3. Vízgazdálkodási Tervhez 2020 júniusában
„Tervjavaslat: Tennivalók Hazánk Vízháztartása körül” címmel.
Erről honlapunkon beszámoltunk.

Úgy tűnik, a bohóckodás, közpénz elherdálás vonzóbb volt a gépezet exponált személyei számára. Vagy ott könnyebb volt a túlszámlázás?

Akkora kudarc a Várbeli elektromos buszok használata, hogy a BKV dízelre cserélné őket. – írja a HVG.

A végére hagytunk egy olyan szempontot, amelyre semmi bizonyítékunk nincs, de mindenképp érdemes behatóbb vizsgálatra.

Évtizedek óta közismert, hogy

a felhőbe juttatott ezüst jodid, ritkábban szárazjég (széndioxid) kristályok kicsapódási magként funkcionálva elősegítik a csapadék kialakulását.

Itt van az Indexnek egy összefoglalója erről:

Index – Tudomány – Ágyúval lőnek az esőfelhőre

Az Origo cikkéből[1] pedig megtudhatjuk,

Kínában Peking körzetében 2009-ben 12 jelentős autópályát temetett maga alá a hó. Az állam végül kénytelen volt elismerni, a dermesztő mennyiségű csapadék azért zúdult le, mert rengeteg vegyi anyaggal bombázták a felhők légrétegét.

Továbbá, az USA 10 államában évente15 millió dollárt fordítanak a felhő- és csapadékképződés elősegítésére évente,

A szolgáltatást pedig itt lehet megrendelni:

http://www.weathermodification.com/cloud-seeding.php

Természetesen az „esőcsinálás” csak ott működik, ahol ott van a víz a felhőben. Semmiből semmiféle technológia nem képes esőt varázsolni.

De mivel az aszály összeurópai jelenség, felmerül a kérdés, esetleg előidézik-e valakik a csapadékképződést Európától nyugatra az Atlanti óceán fölött?

Abszurd? Igen.

Összeesküvés-elmélet? Igen.

Tegyünk itt egy kis kitérőt. Először is a helyes megnevezés összeesküvés feltételezés volna. Valakik ezt elnevezték összeesküvés-elméletnek, és pejoratív értelmezést adtak a fogalomnak, együtt emlegetve az elmegyógyintézet, pszichikai eset fogalmakkal. Nyilván, aki nem szeretné, hogy napvilágra jussanak tettei, szándékai, az örül ennek a megközelítésnek, de akár elő is segítheti azt. Fontoljuk meg azonban: A világtörténelemben minden váratlan fordulatot, kormányváltást, katonai puccsot, államcsínyt, pártvezetők menesztését, lemondását „egészségügyi okokból” összeesküvés előzött meg.

Brutus és Cassius összeesküdtek Julius Caesar leváltására és meggyilkolására. Hogy megakadályozza hatalomra kerülésüket, Marcus Antonius ellen-összeesküvést sző. Muammar Kaddhafi, a líbiai hadsereg tisztje összeesküvést szőtt néhány társával a hatalom erőszakos átvételére. Erich Honecker, Walter Ulbricht neveltje és kegyeltje összeesküvést szőtt néhány társával Ulbricht félreállítására. De sokat nem tehetett, mert Ulbricht fölött Hruscsov tartotta kezét. Aztán amikor Brezsnyev lett az erős ember Moszkvában, Honecker elrepült hozzá és zöld utat kapott szándékához. Hazarepült, és nyugdíjba küldte Ulbrichtot. És, és, és, a sort vég nélkül lehet folytatni. Robert Anton Wilson összeesküvés-lexikona 400 oldalt tesz ki. Fogalmazhatnánk úgy is Marx után szabadon, „a történelem összeesküvések története”.

Visszatérve Európához:

Három, szemmel látható eleme van a kontinens tönkretételének.

Évtizedek óta folyik a kontinens elárasztása életerős arab és néger fiatal férfiakkal.

Spontán vagy tervezett, szervezett akcióról van szó? Talán nem kétséges, hogy melyik a helyes válasz. Van felelőse, ismertek a mozgató személyek?

Európa népei – ha szavazhatnának a kérdésről – elsöprő többséggel elutasítanák az idegen kultúrájú emberek csoportos bevándorlását.

A politikai vezetők aztán vagy nyíltan a tömeges migráció mellé állnak (Németország), vagy széttárják a kezüket, hogy nem akarjuk, de nem tehetünk ellene semmit. A sajtó pedig nem tájékoztat, hanem befolyásol, címkéz, természetesen a bevándorlás mellett.

Ugyancsak több évtizede folyik a gazdaság tönkretétele az éghajlat megmentése címén. Európa országai – ha nem is egyenlő mértékben – de 20 éve öntik a milliárdokat a feneketlen hordóba, rombolják a biztonságos és viszonylag olcsó energiaellátást. És emögött szintén olyan erők állnak, amelyre csak az összeesküvés szót lehet alkalmazni.

Viszonylag újkeletű a kontinens népeinek pusztítása a koronavírus hisztériával. Mivel ez a téma meglehetősen polarizál, csak röviden néhány tagadhatatlan tény:

A média itt ugyancsak nem tájékoztatott, hanem hisztériát, pánikot keltett a nap 24 órájában. A hisztériát néven nevező orvosoknak állásuk elvesztésével kell számolniuk, a tényszerűen tájékoztatni kívánó személyeknek börtönbüntetéssel kell szembenézniük. A narratíva ellenállás nélküli elfogadása viszont sanghaji viszonyokat vetít előre Európában is.

A politika reagálása abszolút túlzó volt. Ágyúval lőttek verébre.

A korlátozó intézkedéseknek, távolságtartásnak, maszkkényszernek nem volt semmi pozitív hozadéka. Aki pedig a főáramú félretájékoztatással és elhallgatással szembemenve megpróbált a tényeknek megfelelően tájékoztatni, azt a politika hazánkban – tudomásunk szerint a nyugati világban egyedülálló módon – öt évig terjedő börtönbüntetéssel fenyegeti, mert közzétett írásai úgymond alkalmasak a védekezés meghiúsítására.

A kínált oltóanyagok egyike sem rendelkezik rendes jóváhagyással. Több mint kérdéses, szabad-e kötelezővé tenni ilyen, ráadásul részben teljesen új típusú és komoly aggodalomra okot adó (vektor- és mRNS) vakcinákat. A vakcináknak semmi pozitív hatása nincs, semelyik korosztály tekintetében sem. A mellékhatások, oltás következtében bekövetkező halálesetek immár riasztó mértékűek, a média-politika-tudósok triumvirátus hallgat, illetve a vírus újabb variánsát és a hosszútávú hatásokat teszi ezért felelőssé. A vírus elleni védekezés címén hozott korlátozó intézkedések nem akaródznak eltűnni a veszély elmúltával sem. És ha még nem lett volna elég a gazdaság tönkretétele a klíma megmentése címén, a vírushelyzet rátett erre még egy lapáttal. Magyarország államadósságának addig is riasztó mértékű növekedési üteme a vírushisztéria óta megháromszorozódott.

A gazdaság- és népességpusztító intézkedések e három csoportja után nem biztos, hogy ezek az erők (Bogár László szóhasználatával élve a nemlétező háttérhatalom) a tönkretétel negyedik elemeként ne próbálkoznának a csapadék mesterséges generálásával az Atlanti óceán fölött, ami aztán Európa-szerte aszályt okoz. De ismétlem, mindez csak egy feltételezés, bizonyítékunk nincs rá.

Végső soron az idei aszályos év belefér még a természetes variabilitásba.

Ennyit szerettem volna ismerősömnek elmondani, akivel a villamoson összefutottam.

2022. augusztus

Király József
okl. vegyészmérnök

[1] Már egész olcsón összehozhatók az esőfelhők ott, ahol kevés a csapadék (origo.hu)

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a Reális Zöldek Klub társadalmi szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben. Bankszámlaszámunk: 11702036-20584151 (OTP) A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található.