Szeptember 24-én, tehát egy nappal Trump történelmi jelentőségű beszéde után Giorgia Meloni olasz miniszterelnök beszédet mondott az ENSZ 80. közgyűlésén New Yorkban.
A beszéd sokkal több volt, mint egy külpolitikai helyzetfelmérés. Frontális támadás volt az Európai Unió központi dogmái ellen – közvetve pedig a leszerepelt, volt német külügyminiszter, Annalena Baerbock politikája [1], illetve a jelenlegi német politikai kurzus ellen. A magyar sajtó ugyan beszámolt Meloni beszédéről, de inkább a migrációval való szembenállását emelte ki, a zöld dogma kérdéskört meg sem említette.
Már a megnyitó is szimbolikus volt:
„Presidente Baerbock, Segretario Generale Guterres, colleghi delegati…” – Meloni közvetlenül Baerbockhoz, az ülés elnökéhez szólt. Ami ezután következett, diplomáciailag álcázott lázadásnak hangzott a brüsszeli politika teljes ideológiai alapja ellen.
1. Migráció: támadás a nyitott határok morális dogmája ellen
Meloni nyíltan megkérdőjelezte a jelenlegi menekültügyi és menedékjogi megállapodásokat. Azt követelte, hogy „dolgozzák át azokat a konvenciókat, amelyek egy olyan korban születtek, amikor még nem volt tömeges migráció és iparszerű embercsempészés”.
Ezeket a szabályokat, Meloni szerint, „a jogrendszer politizálja és ideológiailag visszaél velük”.
Evvel odavágott a Baerbock által hangoztatott „embertársainkkal szemben fennálló védelmi kötelesség” elvének, amelyet Olaszországban már régóta a naiv és önpusztító liberalizmus szimbólumának tekintenek.
Meloni szerint Olaszország újra saját maga akarja ellenőrizni határait – nem pedig Berlin vagy Brüsszel morális felügyelete alatt.
2. Ökológia: Európa „elviselhetetlen ökológiai szemlélete”
Meloni különösen élesen támadta a zöld gazdaságpolitikát:
„L’ecologismo insostenibile ha quasi distrutto il settore dell’automobile in Europa” – az „elviselhetetlen ökológiai szemlélet” tönkretette Európa autóiparát, munkahelyeket szüntetett meg, aminek következtében zuhan az életszínvonal.
Az EU klímaterveit „Modelli di produzione insostenibili creati a tavolino”-nak, vagyis mesterségesen, rajztáblán létrehozott ideológiáknak bélyegezte, amelyek „a deindusztrializációt (az ipar leépítését), nem pedig a dekarbonizációt eredményezik”.
Ez nyílt hadüzenet az európai Zöld Alkunak – és ezzel Baerbock politikai életterének.
3. Szuverenitás a moralizmus helyett
Míg Baerbock „értékek által vezérelt külpolitikáról” beszél, Meloni a „sacrosanta prerogativa di ogni Nazione di proteggere i propri confini e la propria sovranità”-t („minden nemzet szent joga, hogy megvédje határait és szuverenitását”) hangsúlyozta.
Ezzel a megfogalmazással nemcsak Olaszország önrendelkezési jogát hirdette ki, hanem ellenezte az EU szupranacionális vezető szerepre való igényét is.
Az ENSZ „reális és pragmatikus reformját” szorgalmazta – nem ideológiai reformot, ahogyan ő fogalmazott –, ezzel ellenezve azt a tendenciát, hogy a nemzetközi szervezeteket a nyugati értékek morális bíróságává alakítsák át.
4. Afrika-politika gyarmati arrogancia nélkül
Meloni Piano Mattei „per l’Africa” programját [2] Brüsszel „Green Gateway” projektjeinek ellenmodelljeként mutatta be.
„Nincs hátsó szándékunk Afrikában” – mondta. „Érdekünk, hogy Afrika prosperáljon, nem pedig az, hogy kizsákmányoljuk.”
Ez egyértelmű ellentétben áll az EU-val, amelynek fejlesztési programjai gyakran ökológiai előírásokhoz és neoliberális feltételekhez kapcsolódnak.
5. A szimbólum az ENSZ-teremben
Az, hogy Meloni rögtön az elején név szerint szólította meg Baerbockot, nagy jelentőséggel bírt. A két nő – mindketten politikailag fiatalok, ellentétes európai víziók szimbólumai – között ma az EU központi ideológiai törésvonala húzódik:
Egyik oldalon a zöld-morális világmegmentő ideológia, a másikon a szuverén nemzeti pragmatizmus.
Ami az ENSZ-teremben történt, nem személyes konfrontáció volt, hanem egy szimbolikus csillagóra.
Meloni nyilvánosan megkérdőjelezte Baerbock Európáját – udvariasan, de egyértelműen.
És az üzenet messze túlmutatott a teremen:
Olaszország nem követi a zöld dogmát. Saját kézbe veszi politikájának irányítását.
Hivatkozások
[1] Annalena Barebock volt a német SPD-Zöldek kormány külügyminisztere 2021-25 között. Tipikus zöld karriert futott be. Egyetemi végzettségével kapcsolatban nyilvánosan szembe kellett néznie a „hazug” vádakkal. Bár tanult egy évet a London School of Economics and Political Science balliberális káderképző egyetemen, angol tudása megmosolyogtató volt, mint ahogy szakértelme is. A gazdaságban soha nem dolgozott. Ő jelentette ki, semmi gond nem lesz az akkumulátorokkal, van elég koboldunk. Szegénykémnek a kobaltot kellett volna mondania. Külügyminiszterként az egyik zsíros bödönből tenyerelt a másikba, naponta tett tanúbizonyságot arroganciájáról. Az arab államok és Kína nyilvánosan megszégyenítették. Az ENSZ Közgyűlés elnöki tisztjére egy tapasztalt német diplomata volt kijelölve. Barbock keresztülverekedte, hogy a német kormány őt jelölje a posztra.
[2] A Mattei-terv új alapokra kívánja helyezni az olasz közreműködést Afrikai gazdasági fejlesztésében. Súlypontok: Az oktatás, a mezőgazdaság, közegészségügy, energia- és vízgazdálkodás, eleinte ezekben az országokban:
Algéria, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Egyiptom, Etiópia, Elefántcsontpart, Kenya, Marokkó, Mozambik és Tunézia.
Forrás: UNCUT-NEWS.
2025. október
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 (K&H) A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
