Szektás vonások az AKH-hívőknél

Az eredeti nevet az angol nyelvből kölcsönöztük: AGW, Anthropogenic Global Warming, azaz ’emberokozta globális felmelegedés, mindezt magyarul AKH, antropogén klímahatás fogalommal lehet visszaadni.

E sorok írója próbál racionálisan mozogni a világban. Ha valami számomra kétszerkettő egyszerűségű, akkor abból indulok ki, hogy hasonló előképzettségű és intelligenciaszintű beszélgetőpartnerem vagy ugyanúgy látja a dolgokat, vagy néhány tisztázó mondatváltás, véleménycsere után ki tudunk alakítani egy konszenzust, úgy, hogy egyikünk, vagy akár mindketten változtatunk álláspontunkon. Ilyen helyzetet számtalanszor átéltem. Persze van egy réteg, amely tagjaira jellemző, hogy ellenérv hatására – mivel nem tud ezekkel mit kezdeni, pótcselekvésként – vadállati dühroham tör rá, és a beszélgető (csettelő) partner felmenőinek nemzőszerveit és elmeállapotát kezdi el emlegetni, de ővelük most nem foglalkozok.

Történt, hogy természettudományos végzettségű, és a közigazgatásban karriert befutó régi ismerősömmel összetalálkozva fölmerült az ’emberokozta globális fölmelegedés kérdése is. Szó szót követett, az eszmecserét levelezésben folytattuk. És itt kezdődtek a nehézségek. Ha valamivel érveltem, a következő reakciókat figyeltem meg nála:

• Érveim nem jutottak el tudatáig. Ha egy több oldalas gondolatsort írtam le, a lényegre nem reagált, adott esetben egy huszadrangú, a lényeget nem érintő részletet kezdett el körbejárni. Bár az illető egyetemi képzésében a fizika is jelen volt, a fizikai ismereteket igénylő részleteket észrevehetően kerülte. Szoláris és egyéb kozmikus tényezők? Mintha meg sem említettem volna. A CO2-koncentrációtól független éghajlatváltozások a földtörténeti korokban? Mintha kínaiul szóltam volna.
• Többször megismételt egy általam megcáfolt állítást. Mintha nem is reagáltam volna ugyanarra az állításra már.
• Többször megismételt általam soha nem vitatott tényeket, pl., hogy igenis növekszik azt átlaghőmérséklet.
• A műszaki számítások, levezetések, melyek szerint a legfontosabb ÜHG a vízgőz, amely 40-90-szor nagyobb koncentrációban van jelen a légkörben, ráadásul abszorpciós spektruma is jóval szélesebb, mint a CO2-é, illetve, hogy a földi CO2-kibocsátás 95 %-a nem antropogén eredetű – mintha nem jutottak volna el tudatáig. Ugyancsak nem reagált arra, hogy a Föld éghajlatát a kevésbé ismert multidekádos oszcillációk is befolyásolják.
• Szívesen hivatkozott a médiasztár pánikkeltő tudósokra. (Van belőlük néhány.) Az erre adott válaszaim lepattantak róla.
• Kedvenc hivatkozási alapja a 97 % konszenzus volt. Erre adott akár rövidebb, akár hosszabb válaszaimra nem reagált. Válasz helyett számos alkalommal hivatkozott a tudományra, a tudomány képviselőire. Példáimra a tudomány egyes képviselőinek hamisítási próbálkozásairól, nem reagált.
• Ugyancsak észrevehető volt vonzódása a „mind megégünk, ha nem teszünk meg mindent az éghajlat megmentéséért” szlogenhez.
• Miután föladtam, hogy meggyőzzem, hogy az antropogén CO2-kibocsátásnak nincs mérhető hatása a Föld átlaghőmérsékletére, és hogy azt elsősorban nem emberi tényezők alakítják, megpróbáltam rávezetni, hogy – még ha el is hinném, hogy a Föld klímáját az emberi tényezők most alig észrevehetően, de a billenőpontok miatt hamarosan (évtizedeken belül) katasztrofálisan befolyásolják – semmit nem jelent a Föld egészének szempontjából, ha a nyugati civilizáció tönkreteszi magát, mivelhogy a világ többi része nem fogékony a narratívára. Tehát maximum annyi eredménye lesz, hogy a nyugati civilizáció eltűnik, és helyét mások veszik át, olyanok, akiket nem zavar az ’emberokozta klímaváltozás. Nem hatott rá.
• Utolsó érvem az volt, hogy OK, ne vitatkozzuk ezeken a részleteken, de azt lássa be, hogy a klímapánikkeltő gépezet javaslatai kivétel nélkül az energiatermelés biztonságát számolják föl, sokkal drágább lesz az áram, a földgáz, a beton, az acél, a műanyagok, a szállítás, közlekedés. Gyakorlatilag minden. És ez olyan versenyhátrányt jelent a rögeszmének be nem hódoló országokkal szemben, hogy ez súlyos nemzetbiztonsági kérdéseket vet föl. Értsd, csak idő kérdése, hogy a rögeszmének be nem hódoló országok katonailag megszállják a rögeszmés országokat. Ez sem hatott rá, mint ahogy az sem, hogy a klímapánikkeltő gépezet egy olyan falansztert akar ránk kényszeríteni az éghajlat megmentésének ürügyén, amely még nem volt a világtörténelemben. Ún. 15 perces városok, amelyekben mindent elérünk 15 percen belül, ami „fontos”. Hogy mi a fontos, azt mások határozzák meg, mint ahogy azt is, ki mikor és milyen indokkal hagyhatja majd el a várost. Schwab és a WEF-pszichopaták nem is nagyon rejtegetik: Semmink (semmitek) nem lesz, és nagyon boldogok leszünk (lesztek). Egyetlen reakciója az volt: „Az emberiség úgy is túl sokat fogyaszt, erőforrásaink végesek, és nagyon helyes, ha visszafogjuk a fogyasztást.”
• Ismerősömet az sem érdekelte különösebben, hogy egyetlen közismert klímarettegő nincs, akinek életvitele ne állna szöges ellentétben az általa hirdetett elvekkel. De az sem, hogy vannak hangok, melyek szerint a klímatagadókat ki kellene végezni, illetve, hogy a klímatagadást föl kellene venni az emberiség elleni bűncselekmények sorába, ami – adott esetben, bizonyos országokban – akár halálbüntetést is maga után vonhat. Mint ahogy az sem, hogy a végcél, a Net Zero, bizonyíthatóan nem megvalósítható – hacsak nem az emberi lét felszámolása árán.
  

  „A legrosszabb, amit a környezettel tehetsz, egy gyerek.” Néhány pszicho-idióta felfogásának a média óriási hírverést csinál, ami csak a fehér nőket (és férfiakat) éri el. A Németországban élő színesek körében mindenesetre ismeretlen az, hogy klímaszorongás.

A jelenséget Enrico Komning, az AfD parlamenti képviselője éles szavakkal ostorozza facebook-oldalán. 

Föladtam. És azóta is gondolkozom. Hogyan jutottunk oda, hogy az élet más területein normálisan, sőt kifejezetten helyesen viselkedő embertársaink az ’emberokozta éghajlatváltozás kérdésben egy megközelíthetetlen falat építettek föl maguk köré? Ismerősöm gyakorlatilag a „Te érvelési hibád” c. gyűjtemény összes hibáját elkövette. Ő és a hasonlóan viselkedők általában nem haszonélvezői a diktált narratívának, legföljebb a többséghez való tartozás vágyát lehet itt, mint mozgatórugót megemlíteni. Nem lehet velük kommunikálni, párbeszédet folytatni. Az egy dolog, hogy a narratívát szuggeráló gépezet dörzsöli a markát, hogy pont így akarták. De mi az a szuggesztív erő, amely képes embertömegeket, sőt, a nyugati világ túlnyomó részét ilyen, lemmingek menetelése szerű öngyilkos viselkedésre rávenni? Valóban számítható, tervezhető volt a tömegek ilyen viselkedése? Hová fog ez vezetni, van-e remény arra, hogy ez a réteg valaha is ráeszmél, milyen vonatra szállt föl önként, dalolva, még ha finom pszichés befolyásolás hatására is?

2023. október
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök