Annak ellenére, hogy az akkumulátorok fejlesztésének 200 éve alatt sikerült megötszörözni energiasűrűségüket, az új csoda- és szuperakkumulátorokról szóló hírek csak alaptalan propaganda.
A Véletlenszerűen Rendelkezésre álló, Időjárásfüggő áram termelésének koncepció nélküli erőltetése, az energiatárolás problémáinak negligálása, a paksi beruházás érthetetlenül lassú folyamata (nemcsak az ukrán háború óta), netán szándékos késleltetése, majd nagyhirtelen szerződés aláírása a kaukázusi zöldáram szállításáról, melynek részletei ismeretlenek…
És a brüsszeli méregkonyha ugyan sok mindenben talál kifogást Magyarországot illetően, de mintha az energiahelyzetnek evvel a kezelésével teljesen elégedett volna. Pedig az illetékesek igen jól látták, és látják Brüsszelben és Budapesten is:
Energiahelyzetünk biztos léptekkel menetel a katasztrófa felé.
Jelen írásunk a hidrogéngazdaságot, mint potenciális energiatárolási lehetőséget elemzi.
Jelenleg nincs olyan bizonyított és költségekkel alátámasztott energiatárolási megoldás, amely képes lenne egy szél- és napenergiát hasznosító villamosenergia-termelési rendszert a nettó nulla kibocsátás megvalósításáig, vagy akárcsak annak közelébe juttatni. A kormányok egyszerűen vakon indulnak el, anélkül, hogy valódi elképzelésük lenne arról, hogy az általuk előírt rendszer végül hogyan vagy egyáltalán működhet-e, vagy mennyibe fog kerülni. Az igazság az, hogy – hacsak nem történik valami csoda – nincs rá esély, hogy bármilyen megfelelő tárolási technológia megvalósítható legyen, nemhogy megfizethető áron, de lehet, hogy sohasem. Jelen tanulmányunk az energiatárolás kritikus aspektusaira kíván rávilágítani, amelyeket a kormányok szándékosan figyelmen kívül hagynak.
Rövid körképet adunk a véletlenszerűen rendelkezésre álló, időjárásfüggő (VRIF) áramforrások által termelt áram tárolási lehetőségeiről. Összefoglalva kérdéskört: El a kezekkel a VRIF áramtermeléstől és az általuk termelt áram tárolásától. A pénz elégetésének vannak egyszerűbb módjai is.