Európa beteg embere immár nem Törökország, hanem Németország. A klímarögeszme ennek nem kizárólagos, de talán legfőbb kiváltója. Vigyázzunk tehát. A szemünk előtt van, hova vezet az „aggódás a Föld éghajlatáért”, milliárdok töltögetése az éghajlatvédelem címkéjű feneketlen hordóba, amely hordó alatt a markukat tartó befektetői csoportok ügyesen játsszák meg, milyen fontos nekik az éghajlat védelme. A német viszonyokról többször ejtettünk már szót [1], a mai alkalommal Dr. Tilak K. Doshi közgazdász, írását tesszük közzé, amely a dailysceptic.org honlapon jelent meg.
Eben az ünnepi időszakban, gyakran leülünk a kandalló körül, hogy érdekes meséket hallgassunk. Íme itt van egy, persze a kandalló már rég ki van átkozva.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, amelyet az egész világ irigyelt. A világ legkiválóbb iparcikkgyártói közé tartozott. A vegyi anyagoktól és gyógyszerektől kezdve a precíziós mérnöki munkákon át a sörfőzésig mindenben felülmúlhatatlan volt. Népének munkabírása, szorgalma és fegyelme a civilizációs siker nemzeti védjegyévé vált. Az ország boldog volt, hírnévre tett szert azzal, hogy a világ gazdag és feltörekvő középosztálya számára elhozta az elegáns autók luxusát.
Sajnos, az egykor nagyszerű országot nem több mint egy évtizede egy csapás érte, bár a pusztító magot már korábban elvetették. Nem valamilyen külső erő vagy égi hatalom cselekedete volt. Inkább az elme betegsége, a lélek gyengítő kórja volt az, ami az ország uralkodó osztályát sújtotta. Az erény nyugtalan keresésében az ország uralkodói hódolatukat fejezték ki Gaia istennőnek, a nemzet vérét és kincseit ígérték, hogy kielégítsék a földi birodalmak feletti sérthetetlen szuverenitását.
Ez tehát a szenvedés és a nyomorúság története. Az idei karácsony immár nem a változatlan vidámság és jókedv jegyében telt el. És bár sok-sok tűzhelyen és étkezőhelyen sört isznak és vacsorát fogyasztanak, a nemzet életereje sorvad, légzését elzárja egy átkozott váladék, amikor az újévben újraindul a normális élet.
A Gaia őskultusza által megfertőzött ország néhány év alatt az irigyelt státuszból szomorú nyomorék állapotába jutott. Gazdasága „Európa beteg embere” lett.
A német csoda végének kezdete
Bár Németország és egész Európa gazdasági stagnálása már évek óta nyilvánvaló, a baljós szalagcímek sora az elmúlt hetekben a kormánykoalíció összeomlásával felgyorsult.
- „Németország politikai zűrzavara mögött a stagnáló gazdaság van” – New York Times (december 17.)
- „Németország éppen akkor bomlik fel, amikor Európának a legnagyobb szüksége volna rá” – Bloomberg (december 15.)
- „Európa gazdasági apokalipszise most megy végbe” – Politico (december 19.)
Ha Európa – és gazdasági nagyhatalma, Németország – a jelenlegi pályán marad, akkor a Politico szerint „a jövője is olasz lesz: egy hanyatló, eladósodott, bár gyönyörű, amerikai és kínai turistáknak szánt szabadtéri múzeumé”.
Az „energetikai átállás” érdekében 2010-ben elfogadott Energiewende-politika okozta gazdasági rothadás végül a német gazdaság recessziójához vezetett az elmúlt két évben. Ennek a rothadásnak a megnyilvánulásai közé tartozik a vállalati csődök kétszámjegyű növekedése, az elbocsátások ugrásszerű növekedése. A Szövetségi Munkaügyi Hivatal szerint a munkanélküliek száma 2025 elején 10 év után először túllépheti a hárommilliós határt, és a német ipar koronaékszere, az autóipar, tömeges létszámleépítéseket jelentett be.
Egy friss felmérés szerint az ipari vállalatok 40 százaléka fontolgatja jelenleg, hogy az energetikai helyzet miatt csökkenti a németországi termelését vagy külföldre helyezi át azt; Ezt az 500 főnél több alkalmazottat foglalkoztató ipari vállalatok több mint fele fontolgatja. A magas munkaerőköltségek, amelyeket a hiperaktív adminisztratív állam számtalan szabályozása okoz, valamint a világ egyik legmagasabb energiaárai, amelyeket az Energiewende ostobasága idézett elő, nemzet szintű iparleépítéshez vezettek.
Németország kormánykoalíciója összeomlott, miután Olaf Scholz kancellár fölmentette Christian Lindner pénzügyminisztert, politikai káoszba taszítva Európa legnagyobb gazdaságát. Mindez alig néhány órával azután történt, hogy Donald Trump amerikai választási győzelme egzisztenciális kérdéseket vetett fel a kontinens gazdaságának és energiabiztonságának jövőjével kapcsolatban. Trump úr – aki klímaszkeptikus, és azt ígérte, hogy kilépteti az Egyesült Államokat az ENSZ párizsi megállapodásából és a fejlődő országoknak történő nagyarányú pénzátutalásokra vonatkozó pénzügyi kötelezettségvállalásaiból – kihúzza a szőnyeget az EU híres, bár fantáziadús klímaügyi vezető szerepe alól.
Európa saját magának okozta gazdasági összeomlását. Az uralkodó elit túladóztatja és túlszabályozza a magánszektort, és megszállottan támogatja a megbízhatatlan megújuló energiát a fosszilis és nukleáris tüzelőanyagok helyettesítésére a bolygó „megmentésének” keresztes hadjáratában az állítólagos közelgő éghajlati apokalipszistől. A magas energiaárakért képmutató módon Putyin orosz elnököt hibáztatja.
Európa szabályozási elmebetegségéről talán a katari energiaügyi miniszter nemrégiben tett kijelentése árulkodik leginkább. Figyelmeztetett, hogy Katar, a világ egyik legnagyobb földgázszállítója nem blöfföl, és leállítja az EU-ba irányuló gázexportot, ha a tömb országai a nemrégiben elfogadott, a „fenntarthatósági ellenőrzésről” szóló jogszabály alapján büntetéseket szabnak ki. A legtöbb nem európai megfigyelő számára az arrogancia csúcsának tűnhet, ha Európa azt mondja a világnak, hogy megbünteti azokat a külföldi országokat, amelyek nem veszik be a „fenntarthatósági” meggyőződését. De ilyen a Gaia-kultusz téveszmés hatalma.
Az EU júliusban hatályba lépett „a vállalati fenntarthatósági átvilágítási irányelv” lehetővé teszi, hogy egy vállalat éves globális bevételének 5%-áig terjedő bírságot szabjanak ki, „ha a vállalatvezetés nem foglalkozik a káros emberi jogi vagy környezeti hatásokkal”. Úgy tűnik, a nagyképű brüsszeli bürokraták azt hiszik, hogy a „fenntarthatóságról” alkotott elképzeléseik általános elfogadottságot élveznek. Mindezt egy olyan világban, ahol Kína, India, Indonézia, Indonézia, Vietnam és más népes fejlődő országok, amelyek a világ népességének nagy részét teszik ki, azzal vannak elfoglalva, hogy bővítsék szénbányászati és más fosszilis tüzelőanyag-kapacitásukat, hogy polgáraik számára megfizethető és megbízható energiához jussanak.
Vissza a barbársághoz
„Kevés másra van szükség ahhoz, hogy egy államot a legalacsonyabb barbárságból a bőség legmagasabb fokára emeljünk, mint békére, könnyű adókra és elviselhető igazságszolgáltatásra: a többit a dolgok természetes folyamata hozza magával.”
Ezt Adam Smith, a politikai gazdaságtan nagy bölcse mondta több mint 250 évvel ezelőtt. Németország megmutatta, hogy ennek fordítottja is igaz lehet. A bőségből a szegénységbe és a potenciális barbarizmusba vezető út rövidebb mint gondolnánk, amit bizonyítanak a magas adóterhek az állítólagos klímaválságra hivatkozva, és a magánszektorra vonatkozó, fojtogató szabályozás az elviselhetetlen „éghajlati igazságosság nevében”.
Dr. Tilak K. Doshi közgazdász, a Forbes korábbi munkatársa és a C02 Koalíció tagja.
Közzétevő csak egyetlen megjegyzést fűz a kiváló íráshoz. A változás az adott keretek között szinte lehetetlen. Egyetlen politikai erő sem engedheti meg magának, hogy irányt váltson a klímapolitikában a normalitás irányába. Ez esetben ugyanis csípőből jönne a kérdés: Hát akkor miért csináltotok ezt velünk 10 (20, 30) éven át?
Hivatkozás
[1]
https://klimarealista.hu/akkumulatoros-aramtermeles-nemetorszagban/
https://klimarealista.hu/elegendo-e-nemetorszag-terulete-az-energiewende-megvalositasahoz/
https://klimarealista.hu/amikor-a-gazdasag-iranyitasat-az-ideologia-veszi-at/
https://klimarealista.hu/dizeldemonizalas/
https://klimarealista.hu/bravo-afd/
2025. január
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 (K&H) A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
