A jövő?– Vágyfantázia Hollandiában

PE-Energia Akadémia 268

Legutóbb arról adtunk tájékoztatást, hogy Németországban felismerték (persze be nem vallották) az Energiewende megvalósíthatatlanságát, és előremenekülésként meghirdették az utópikus hidrogéngazdaságot, Afrikából beszerzett hidrogénre támaszkodva. Ezt annyira reálisnak hiszik, hogy július 3.-án a parlament a szénkiszállás törvényét is elfogadta. Kiderült, hogy az efféle utópia-vírus fertőző, most éppen Hollandiában ütötte fel a fejét. Erről adunk rövid tájékoztatást Konrad Fischer cikke alapján.[1]

Hollandia északi tengerparti részén minden feltétel rendelkezésre áll ahhoz, hogy a világ első hidrogéngazdasága, mint „ökorendszer” megvalósuljon – mondja Hendré Síjbring Goringenben, a kikötő üzemeltetési központjában. A hidrogén képezi ugyanis azt az eddig hiányzó puzzle-elemet, amely a megújuló energiára épülő energiagazdaság megvalósítását lehetővé teszi. Az utópikus ökorendszer lényegi elemeit az 1. ábra szemlélteti.

1. ábra. A holland hidrogéngazdasági terv felépítése

Az utópikus terv Hollandia északi részén, az Ems határfolyó bal partján elhelyezkedő régióban, a „holnap gazdaságának tesztvidékeként” valósulna meg. E területnek jelentős az ipari múltja, hiszen 1959-ben itt fedezték fel Európa legnagyobb gázelőfordulását, ami  magas jólétet teremtett. Az olcsó földgáz révén Delfzilj városában létrejött az ország vegyipari központja, és erőművek épültek. A gázmező kimerülőben van, a gyakori földmozgások miatt 2030-ban a kitermelés megszűnik. Fontos gázvezetékek épültek meg Rotterdam, Limburg/Ruhrvidék és Bréma/Hamburg irányában, amelyek funkció nélkül maradnának, viszont alkalmassá tehetők hidrogén szállítására (az ábrán piros színnel). A Németország felé irányuló vezeték révén így Hollandia kapcsolatban van azzal az európai gázrendszerrel, amelybe az Északi Áramlat vezetékeken keresztül az orosz gáz érkezik Észak-Európába. A kitermelést és a gázrendszer üzemeltetését a holland állami Gasunie konszern és az Exxon Mobil közösen végzi.

A hidrogéngazdaság megvalósításának első lépéseként a Gasunie múlt év őszén üzembe helyezte a HyStock hidrogéntárolót. Igaz, hogy ennek teljesítőképessége csupán 1 MW, de jelzi, hogy „itt a régióban nem csak a zöld hidrogénről beszélünk, hanem megtesszük az összes lépést, hogy az ökorendszert megvalósítsuk.”

A hidrogén képezi a klímasemleges gazdaság kulcsát, ezért a szükséges mértékben ki kell építeni a megújuló villamos energia átalakításához szükséges vízbontó állomásokat (Eemshavenben és Delfzijlben), a még hiányzó gázvezetékeket, és a hidrogéntárolókat. A gáztárolókon kívül a terv része ammónia gyárak építése, ugyanis ammónia (NH₃) formájában kedvezően tárolható nagymennyiségű hidrogén. További kiegészítő létesítmények a metanizáló üzemek, minthogy egyes ipari fogyasztók a hidrogént közvetlenül nem tudják hasznosítani.

Mindezeken kívül jelentős beruházásokat fog igényelni, hogy a gyárak (pl. az acélművek) technológiáit, és a közlekedést (pl. buszokat, vonatokat) átállítsák hidrogén, ill. metanol üzemre. A közlekedés területén a töltőállomások hálózatát is ki kell építeni. Tehát valóban egy újtípusu gazdaság kiépítéséről van szó. A tesztüzemű ökorendszer fontosabb elemei: az elektrolízis elvén működő vízbontó állomások, a hidrogéntárolók (célszerűen a földalatti kitermelt gázmezőkben), a metanol (esetleg toluol) üzemek, a hidrogén szállítására szolgáló vezetékrendszer és a hidrogénüzemű közlekedési eszközök. A Nouryon vegyiművek már megépítette Európa legnagyobb elektrolízis állomását, 20 MW kapacitással. Sijbringben a buszflotta átalakítása folyamatban van, és az első tesztvonat is üzemel néhány hete. S mindez szorosan összefügg a digitálgazdaság kialakításával. Nem csoda, hogy „Hidrogén völgyről” beszélnek, amelyet az EU is támogat 20 millió euróval.

A végén természetesen arról is szólni kell, hogy a tervek szerint honnan származik mindehhez a szükséges villamos energia. Amint az ábrán látható, 2027-ig az Északi-tengerben 3-4 GW szélerőművi park létesül, és nyugati irányból a 2040-ig megépítendő 10 GW kapacitású tengeri szélerőművekből (North H2 projekt) érkezik majd az áram. Ezen felül jelentős villamos energiára számítanak a norvég vízerőművekből származóan (8700 MW) és Dániából. Mindezek mellett a tervekben olyan elképzelés is szerepel, hogy a vízbontást a tengeri szélerőművi parkoknál oldanák meg, és a hidrogént szállítanák vezetéken a kikötőbe. Ezen kívül olyan (pihentagyú) elképzelés is szerepel a cikkben, hogy a területen levő hagyományos erőművek felesleges (a fogyasztói igények feletti) áramát is az igények szerint hidrogéntermelésre használnák. Ugyanis a területen jelen vannak a holland Engie, a német RWE, valamint a svéd Vattenfall energiaóriások, amit az alábbi ábra szemléltet. Az eredő hatásfok? A CO₂ most nem számit?

2. ábra. A hagyományos- és szélerőművek együttesen a hidrogéngazdaság szolgálatában?

A kísérleti „Hidrogén völgy” valószínűleg megépül, már presztis okokból is, de hogy később nagyipari szinten és általánosan megvalósulhat-e a hidrogéngazdaság, az több mint kérdéses. Ezért használtuk a bevezetőben az utópikus kifejezést és minősítést. Hogy miért irreális ez a stratégia, arra e helyen nem térhetünk ki. Sokszor felhívtuk a figyelmet viszont, hogy legalább nagyvonalú számításokat illene elvégezni a szükséges beruházási költségek és az energiahatékonyság területén. De hát elvégezték ezt mások. Utalunk Dr. Gilbert Brands friss értékelésére, amely Nem csak sajt származik Hollandiából címmel jelent meg.[2] A cikk az alább megadott címmel kereshető a Google-n. A számszerű értékelés lesújtó. Érdemes elolvasni. E helyen csupán a cikk zárómondatát képező mottót idézzük: „Ha valami nem funkciónál, és ezen felül még drága is, propagálok olyan valamit, ami pláne nem működik, és még drágább is.” Az elemzés alapján tehát úgy néz ki, hogy Hollandiában megépül az első Patyomkin hidrogén völgy,

[1] Konrad Fischer: Die Zukunft von nebenan. WirtschaftsWoche, 24. Marz 2020

[2] Gilbert Brands: Nicht nur Käse aus Holland: Wasserstoff, EIKE

2020. július 25.
Dr. Petz Ernő
címzetes egyetemi tanár