Újabb zöldhidrogénes projekt bukik meg…

…miután az előkészületek súlyos százmilliókat nyeltek el – euróban. Namíbiát pedig csőd közeli helyzetbe kergették.

Honlapunk állandó visszatérő témája a zöldhidrogénes projektek becsődölése, illetve hogy ahol ott van az éghajlatvédelem, ott a korrupció sincs messze.
Ennek egyik példáját ismertetjük ma, bár ez néhány pontban eltér az eddigi közpénzelégetési mechanizmusoktól.

Idén júniusban megemlítettük, a német politika Namíbiából akar ott előállított zöldhidrogént, majd miután ennek műszaki megvalósíthatatlansága nyilvánvalóvá lett, abból gyártott ammóniát tartályhajóval Németországba szállítani.

2025 októberének elején Windhoekből terjedt el a hír, hogy James Mnyupe, a namíbiai hidrogéncézár lemondott. Szinte evvel egyidőben a német RWE energiakonszern bejelentette, hogy eláll a Hyphen AG gyártóval korábban kötött megállapodásaitól, amelyek szerint 2027-től évente 300 000 tonna ammóniát importált volna. Kicsivel később Mnyupe bejelentette, hogy azonnali hatállyal az ArcelorMittal indiai vasipari óriáskonszernnél fog dolgozni. Tehát vásárra viszi a namíbiai vasércről szerzett bizalmas információit.

Az RWE a visszalépést többek között a hidrogén iránti kereslet hiányával, strukturális problémákkal, a lakosság ellenállásával stb. indokolta; ezek a szokásos frázisok a kudarcba fulladt projektek esetében, és ezek kivétel nélkül köztudottak voltak már az első pillanatban, az első millió elköltése előtt.
A Hyphen AG, amely a brit Nicholas pénzügyi holdingból és az Enertragból áll, amely az Uckermarkban, a volt zöld államtitkár Michael Kellner választókerületében található, nagyon lassan halad a nagy zöld hidrogénüzem építésével. A kivitelezés 2025-ben sem fog megkezdődni.

Míg a tervezés nagyon korai szakaszában még 400 000 tonna hidrogénről volt szó, ezt az adatot később 350 000 tonnára csökkentették; ez a mennyiség azonban még mindig messze felülmúlta az eddig tervezett összes üzem kapacitását. Amikor a nyilvánosság lassan tudomást szerzett arról, hogy a hidrogén nem szállítható hajóval, az ammónia-mesét zseniális találmányként tálalták, és még a Leopoldina Tudományos Akadémia professzorai is nyilvánosan üdvözölték.

Tegyünk most itt egy kis kitérőt Wilfried Schuster számításai alapján: Megéri-e a napelemek által termelt elektromos energiával Namíbiában hidrogént gyártani, ebből a Haber-Bosch eljárással ammóniát gyártani, ezt tartályhajóval Németországba szállítani, ott a felhasználás helyére szállítani tartályautóval, ahol az ammóniát krakkolással bontják 600-900 °C-on és 20-40 bar nyomáson újra hidrogénné?

A hidrogén fűtőértéke 33,3 kWh/kg [Égéshője magasabb, de a képződött vízgőz nem kondenzál 100 %-ban, és nem adja le a látens hőtartalmat.]  A hidrogén stabil vegyületéből, a vízből történő kiválasztásához tehát elméletileg 33,3 kWh/kg szükséges, a gyakorlati mérőszám elektrolízis eljárás alkalmazásával 51 kWh/kg. Ebből 33,3 kWh/kg kémiai energiaként kerül át a hidrogénbe. A 17,7 kWh/kg különbséget hőveszteségként kell eltávolítani, ami jelentős veszteséget jelent. A nagyüzemek üzemeltetői számára ez a hőveszteség eltávolítása szinte megoldhatatlan problémát jelent. Ezenkívül minden kg hidrogén 8 kg oxigént eredményez, amely a légkörbe kerül – ez a folyamat hozamának 90%-át kitevő, szinte elképesztő pazarlás. Nagy erőfeszítések árán két terméket állítanak elő, csak azért, hogy a nagyobbik részét azonnal megsemmisítsék. Ez logikátlan és ésszerűtlen. Ammónia mint szállító közeg: álmegoldás Mivel az ammónia csak 17,7%-ban tartalmaz hidrogént, de 82,3%-ban nitrogént, a következőket vesszük figyelembe: 1 kg ammónia 177 g hidrogént tartalmaz. A jobb érthetőség kedvéért képzeljük el, hogy ebből a 177 g hidrogénből a Haber-Bosch-eljárás segítségével 1 kg ammóniát állítunk elő. A nitrogén biztosításával együtt ehhez 3 kWh/kg ammónia ex napelem szükséges folyamatienergiaként. Az anyagkihozatalt az egyszerűség kedvéért 100%-nak vesszük. A szállítás után az ammóniát jelentős ráfordítással termikusan bontják. Ehhez 0,9 kWh/kg energia szükséges. Ezután ismét 177 g hidrogén áll rendelkezésre, 823 g afrikai nitrogén került a légkörbe, és ehhez 3,9 kWh energiát használtak fel. Ez egy teljesen haszontalan művelet esetében teljesen elfogadhatatlan. Különösen figyelembe véve azt a tényt, hogy a szükséges berendezések gyártásához nagy mennyiségű nyersanyag szükséges, amelynek előállításához megfelelő mennyiségű energia szükséges. 1 kg hidrogénre vetítve tehát 22,0 kWh-t pazaroltak el elavult műveletekre – az anyagveszteséget még nem is számítva. A sivatagban 1 kg hidrogén 33,3 kWh energiatartalma a legkedvezőbb becslés szerint is legfeljebb 10 kWh-ra csökken a német tengerparti terminálon. Ha visszatérünk a napenergia-alapú villamosenergia-termeléshez, a kiábrándító eredmény a következő: 51 kWh/kg Bevezetés az elektrolizálóba 33,3 kWh/kg Kémiai energia a hidrogénben az elektrolízis után 10 kWh/kg Kémiai energia a hidrogénben a hamburgi kikötőben 5 kWh/kg Elektromos energia hőerőműből a német hálózatba történő betápláláshoz Veszteségarány: 90% Mit mondanának Haber, Bosch, Mittasch és a számtalan más kutató és technikus, ha el kellene viselniük életművük ilyen meggyalázását? Hol van az a bátor és gondolkodó ember, aki véget vet ennek az őrültségnek?

Keretes rész forrása: Wilfried Schuler: Rekviem a zöld ammóniára

Mivel az ammónia csak 17,7 százalék hidrogént tartalmaz, a 350 000 tonna hidrogén termelési mennyisége csaknem hétszeresére, 2 millió tonna ammóniára nő évente, ehhez jön még a Haber-Bosch-szintézis hatalmas költsége és a még rosszabb nonszensz, a visszabontás – nem is beszélve a szállítási mennyiség megnövekedéséről.

Az ammónia mint energiaforrásról szóló hazugság lelepleződött

Michael Beckmann professzor a Drezdai Műszaki Egyetemről most jelentkezett és bejelentette, hogy az ammónia-változatnál a sivatagi szélturbinától a német hálózatig az energia több mint 80 százaléka (!) – szó szerint – útközben elveszik.

A teljes komplexum jobb megértéséhez szükséges egy pillantást vetni a namíbiai eseményekre. A kérdés, hogy ki mozgatja a szálakat – bár lényeges –, Németországban jó okból soha nem merült fel. James Mnyupe, aki Namíbiában a WEF-gépezet helyi terminátora, Tanzániából származik és bankár. Klaus Schwab tanítványaként a „Young Global Leaders” klub tagja.

Így feltételezhető, hogy már régóta ismeri Robert Habecket és az energiafordulat fedőnevű gazdaságpusztító mechanizmust. Namíbiában nem egyedül cselekedett; küldetése egy átfogó tervnek megfelelően zajlott.

Hatalmas propagandaakció

A namíbiai hidrogénfantazmagóriát a média hatalmas propagandaakcióval tálalta. A közszolgálati riporterek egymásnak adták a kilincset, még a „Spiegel” is ott volt. Folyamatosan ugyanazok a politikusok szerepeltek ugyanazokkal a mondatokkal, ugyanazon sivatagi homokdűne kulisszák előtt. A Lufthansa példátlan fellendülést tapasztalt, mint ahogy a légi km bónuszok is.

Mnyupe hiányzó műszaki háttérismereteit  Münchhausen bárót megszégyenítő állításokkal ellensúlyozta: „Afrika hidrogénközpontjáról”, „a Fokföld Dubai-járól” volt szó; hidrogén, ammónia, e-üzemanyag, zöld metanol az egész világ rendelkezésére fog állni! Fontos üzenet volt ez a helyi munkanélküliek számára, akiknek munkahelyeket és jólétet ígért. A német politikusok és propagandisták teljesen odavoltak. A YouTube-on órákon át lehet követni minden nyelven ezeket a zöld csodáról szóló dicsőítő énekeket. Egy újságírónak, aki még méltó erre a névre, érdemes lenne utánajárni, ki szervezi mindezt, és főleg: miből fizetik mindezt.

Indulás az ígéret földjére

Mindezek fölött Robert Habeck lebegett. Az Enertrag valódi támasza Michael Kellner, Habeck közeli barátja és államtitkára volt. Habeck is jól ismerte a cég vezetőit. Az Enertrag néhány év alatt elismert szélturbina-gyártóvá és -üzemeltetővé fejlődött, és 200 millió eurós forgalmat ért el. Minden tiszteletem ezé a teljesítményé, de nem lehet elfeledni, hogy Berlin őrült szubvenciói nélkül ebből valószínűleg semmi nem lenne. Néhány év óta egy kis vízelektrolízist üzemeltetnek, és a hidrogénégetésből nyert hővel látják el a házakat. Energetikai szempontból ez értelmetlen, olcsóbb volna és veszteség nélkül működhetne, ha az elektromos árammal fűtenék a házakat, és nem vizet bontanának vele. Az egész nem több egy PR-akciónál.

A hazai pályán besöpört nyereség valószínűleg túlzott önbizalmat keltett, ehhez hozzájött még a politikusok zöld rögeszméje is. A hurráoptimista nyilatkozatok nyomán ugyan beindult a jogszabály-gyártás, de az évek során szinte egyáltalán nem termeltek zöld hidrogént. A piacvezető szerepről szóló szlogenek már gúnykacajt váltanak ki. A küldetéstudat, a túlzott önbizalom és a terjeszkedési vágy végzetes keveréke a helyzet téves megítéléséhez vezetett. A minisztériumnak teljes mértékben hiányzott a szükséges szakértelme. [1]

Habeck messiási szavai

Így indult útjára a namíbiai projekt. Hallgassuk meg Szent Robert bejelentését (idézet az „Enertrag aktuell” 2023 tavaszi számából): „Fontos, hogy ez a projekt erősebbé, robusztusabbá és klímabarátabbá tegye Namíbia és szomszédos ország, Dél-Afrika energiaellátását. És a maradék energiát mi valóban szívesen átvennénk.” Micsoda kenetteljes, messiási szavak! Ha ez a létesítmény, amely csak a nap és a szél energiáját használja, kulcsrakészen hullana az égből, akkor külső, nagyon erős energia-löket nélkül egyáltalán nem tudna elindulni. Folyamatosan áramkimaradások fenyegetnék. Napos napokon, a saját ellátás figyelembevételével, a felesleges szélenergiát át lehetne adni Lüderitz városának. Itt konfliktusokra lehetne számítani, az ellátás ingadozó lenne és bármikor megszakadhatna. Namíbia nem rendelkezik kiépített vezetékhálózattal, a távolabbi vidékek, sőt Dél-Afrika ellátása – ha egyáltalán lehetséges – csak korlátozottan lenne megvalósítható. Ezek egy teljesen tájékozatlan ember fecsegései voltak.

A berlini üres szlogenek nem hatnak. A politikai szakértelemmel nem rendelkező kijelentésektől teljesen függetlenül a lakosság körében ellenállás alakul ki a projekt ellen. „Neokolonializmusról” beszélnek: az emberek joggal attól tartanak, hogy a tiszta energia külföldön fog eltűnni, és nekik csak a morzsák maradnak. Bár vannak olyan projektek az országban, mint a „zöld” Daures falu, de a berlini és brüsszeli jelentős pénzügyi támogatás ellenére sincsenek nagy sikerek. Ezzel szemben nagy feltűnést kelt a nama nép tiltakozó mozgalma, akikkel a német gyarmatosítás idejében rosszul bántak: földrablást, népirtást és a korabeli koncentrációs táborokba való internálást is fölrónak.

Viharok a horizonton

A 2024 februárjában elhunyt namíbiai elnök, Hage Geingob a propaganda áldozata lett. 2023 májusában aláírta a megállapodást, amely szerint az ország 24 százalékos részesedést szerez a Hyphen AG 10 milliárd eurós projektjében. 2023 augusztusában az RWE bejelentette, hogy évente 300 000 tonna ammóniát vásárol a Hyphentől. Geingob novemberben hatályba léptette a 24 százalékos részesedésről szóló megállapodást, és az RWE és a Hyphen is megerősítette megállapodását. A csúcspontot Habeck 2022 decemberi látogatása jelentette: Mindenki a saját nagyszerűségében sütkérezett. Geingob egyszerű személyiség volt. Kétségbeesetten küzdött a magas munkanélküliség ellen, ezért fogékony volt Mnyupe üres szlogenjeire. Lépre ment, mint a közmondásos naiv madár. 12,6 milliárd dolláros állami költségvetés mellett 2,4 milliárd euró túl nagy kockázat. Mivel a kudarc valószínűsége nagyon magas, az ország a bankok kezébe kerülhet; ez érdekes perspektíva, mivel a partok előtt nagy olaj- és gázmezők feltételezhetők. Ehhez jön még a vasérc, amivel a bukott terminátor már foglalkozik. Namíbia kilátásai, hogy kijusson ebből a mocsárból, nem jók. Németország szerepe ebben az ügyben rendkívül szégyenletes. Ezzel a névjegykártyával az iparág más országokban nem fogja tudni reklámozni magát (lásd még itt).

Mi sodorta zűrzavarba a Hyphen-projektet?

A projekt legnagyobb hibája az volt, hogy egyáltalán nekivágtak. A szakértelem és a józan ítélőképesség hiánya miatt a kudarc kódolva volt. Amikor már jóval a projekt kezdete előtt, feltehetően 2020-ban kiderült, hogy nincs megfelelő tartályhajó, ezt a kényszerítő megállító jelet egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Csak 2022 szeptemberében jelent meg a közlemény egy hivatalos nyomtatványban. Soha nem volt olyan projekt vagy akár csak megvalósíthatósági tanulmány, amely a tartályhajó kérdésével foglalkozott volna. Az örömteli hangulatot nem árnyékolhatták be ilyen apróságok.

Az ammónia-változat hivatalos bejelentésekor repedés jelent meg. A hidrogén mennyiségét 400 000 tonnáról 350 000 tonnára csökkentették, amelyet 2 millió tonna ammónia formájában kellett volna szállítani. A súlyos műszaki változtatások és az a tény, hogy a mennyiség hétszeresére nőtt, mellékmondatokban lettek elrejtve. Így telt el az idő tervezéssel és előzetes kísérletekkel, mígnem 2025 augusztusában külső segítséget hívtak a helyszínre egy kínai mérnökirodától.

A kínai mérnökök voltak a trójai faló?

Itt el kell ismerni, hogy a kínaiak technikailag előttünk járnak. Néhány üzemüket 1000–10 000 tonna hidrogén éves termeléssel működtetik. Ezek a gyárak közvetlenül finomítók vagy vegyi üzemek mellett állnak. Mivel a napelemek még nyár közepén is csak a napi energiaigény 25 százalékát tudják fedezni, a szélturbináknak jut a fő szerep az energiaellátásban. Belső Kína sivatagai egyáltalán nem követik a Namíbiában vagy Patagóniában uralkodó, nagyon állandó időjárási viszonyokat. Következésképpen éjszaka szélcsendnek vannak kitéve. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, hogyan oldják meg ezt a problémát: a finomítóban dolgozók átkapcsolják az energiaszolgáltatást hálózati áramra, és a szélcsendnek vége.

A finomító áramhálózata biztosítja a vészáramot. Viszlát, zöld hidrogén! Egyetlen német úgynevezett „tudományos újságíró” sem járt még Sinkiangban. És ha mégis, akkor valószínűleg ugyanúgy elkerülte a figyelmét ez a probléma, mint a szén-dioxid-leválasztás hiánya kollégáinak Patagóniában. Ezt egy amerikai youtuber fedezte fel; talán ezt a ragyogó elméjű fiatalembert hamarosan Kínába kellene küldeni.

A tiszta számára minden tiszta

A kérdés tehát a következő: a kínai zöld hidrogén valóban olyan zöld, amilyennek a német hívők közössége szeretné? A tiszta számára minden tiszta, a zöld számára pedig minden zöld. Habeck és társai nem pazaroltak-e el milliárdokat kétes külföldi környezetvédelmi projektekre, különösen Kínában, amelyek később hazugságnak és csalásnak bizonyultak? [2] Miért nem vették ezt észre már a szerződés megkötésekor? Mert senkit sem érdekelt? Vagy mert senki sem volt a szükséges ésszel megáldva, hogy képes legyen ezt ellenőrizni? A harmadik erényről, a jellemről, jobb, ha nem is beszélünk. A lényeg, hogy a pénz eltűnt. Joschka Fischer [3] üdvözletét küldi.

Kedves Olvasó, el tudja képzelni, hogy az ártatlan kínaiak az első bejárásuk során a építkezésen megkérdezték, hol van a földgázcsatlakozás és hol fog állni az erőmű? Lehet, hogy velük volt egy villamosmérnök is, aki új kollégáinak elmondta, hogy a fotovoltaikus rendszer egyenáramából és a szélturbinák 15 hertz-es váltakozó áramából nem lehet 50 hertz-es hálózatot létrehozni. Ehhez egy igazi erőmű stabilan forgó lendületi tömegére van szükség a szabályozáshoz. Csak remélni lehet, hogy az eset kinyitotta a namíbiai helyi politikusok szemét, és most már tudják, hogyan viszonyuljanak az éghajlatmegmentő projektekhez. És akkor a hidrogénőrületnek is búcsút lehetne mondani.

Közzétevő így foglalná össze:
Két szálon fut a történet. A WEF-NWO gépezet szemet vetett Namíbia ásványkincseire. Ehhez csődbe kellett vinnie az országot. Erre szemelték ki James Mnyupe bankárt és young global leadert. Bűntársa a német Zöldek gazdaság(pusztító) minisztere, Robert Habeck volt, akinek és további német Zöldek bűntársainak lehetővé tették a 100 millió eurós nagyságrendű német közpénzek lenyúlását a namíbiai eszement zöldhidrogén projekt ürügyén. A többi politikai párt az AfD kivételével hallgatott. És ugyancsak uniszónó hallgatott a média. Egyre inkább kilóg a lóláb: A média csak akkor kritikus, ha jobboldali, konzervatív erők vezetnek egy országot. Baloldali kormányzás esetén a média – akár kereskedelmi, akár közszolgálati – a kormánypolitika kiszolgálójává válik.

Hivatkozások:

[1] Közzétevő szerint a szereplők teljesen tudatában voltak a projekt értelmetlenségének, de miért ne lopjanak milliókat a lebukás veszélye nélkül, ha ott van előttük tálcán a pénz.

[2] Erről szól bejegyzésünk: Éghajlatvédelem és korrupció III.
Mi folyamatosan figyelmeztetünk ezeknek a projekteknek az életképtelen voltára, és arra, túlságosan nagy a kísértés, hogy valahol a világvégén előállított zöldhidrogént úgy is lehet előállítani, hogy a töredék áron előállított klasszikus szürke hidrogént nemes egyszerűséggel zöldnek deklarálják.

[3] Joschka Fischer, korábbi Zöldek pártvezető, külügyminiszter, kancellárhelyettes majd egyetemi tanár az USA-ban, egyetemista pályafutását bolti tolvajlásokból finanszírozta.

Forrás: Der Hochlauf des Grünen Wasserstoffs wird zum Absturz – ANSAGE

2025. november
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 IBAN: HU47 1020 5000 1219 9224 0000 0000 (K&H) A közleményben kérjük megadni: klímarealista.