USA klímapolitika: Rugalmas elszakadás a Demokratáknál

Mai bejegyzésünk forrása: 

A klímával kapcsolatos aggodalmak gyorsan olvadnak, miközben a Demokraták csendben és észrevétlenül hátrahagyják zöld álmaikat – Climate Change Dispatch

A területvesztést, visszavonulást a katonai propagandagépezet eufémikusan rugalmas elszakadásnak, rugalmas visszavonulásnak, taktikai manővernek nevezte, mintha a katonai vezetésnek pont ez lett volna a célja.

Nos, az USA-Demokratáknál kezd derengeni, hogy a klímarögeszméhez való görcsös ragaszkodás kontraproduktív, azaz további szavazatvesztést eredményez.

Francis Menton, a Manhattan Contrarian blog szerkesztője már korábban utalt rá: A klímarögeszme össze fog omlani. És föltette evvel kapcsolatban a kérdést: A pánik szítói hogyan fogják a helyzetet kezelni? Nyíltan beismerik, hogy az éghajlatvédelem és -megmentés egy megjátszott pánikkeltés volt? Sokkal valószínűbb, hogy a látszatot őrizve a rugalmas elszakadás taktikáját fogják alkalmazni:
„Mi nem is akartuk teljesen beszüntetni a fosszilis energiatermelést. Mi a kedvező szél- és napenergiatermelést akartuk csak támogatni.” [Jól tudván, hogy az időjárásfüggő, szakaszosan, kiszámíthatatlanul termelő szél- és napenergiatermelés megoldhatatlan kihívások elé állítja az energiatermelést, ha pedig energiatárolásban gondolkozunk, akkor az eddig is elviselhetetlenül magas költségeket még megduplázza.]

Nos a rugalmas elszakadás ékes példája a New York Times legutóbbi híradása:

„A Demokraták egykor megfogadták, hogy véget vetnek a szén-, olaj- és gázkitermelésnek. Most már nem annyira biztosak ebben.” Az alcím így szól: „A közelgő időközi választásokra tekintettel sok vezető Demokrata újragondolja a klímaváltozáshoz való hozzáállását.”

Az online változatból kiderül, hogy a cikk már június 11-én megjelent. A nyomtatott kiadás számára eddig visszatartották, majd az A-12. oldal aljára rejtették el. A felületes olvasó talán el sem jut odáig, de aki meg fogja látni, az a pártfunkcionárius, akinek utasításokra van szüksége a pártközponttól.

Részletek a cikkből:

„Tekintettel a választók aggodalmára a növekvő benzinárak és az infláció miatt, a Demokrata Párt néhány vezető politikusa azzal érvel, hogy fel kell hagyni az olaj- és gázipar korlátozásával, amelyek termékeinek elégetése hozzájárul a globális felmelegedéshez. Ez eltér a Biden-kormány irányvonalától, amely az éghajlatváltozást egzisztenciális fenyegetésnek tekintette, és megpróbálta megakadályozni az új fúrásokat és csővezetékek építését. … Ennek eredménye egy kevésbé ambiciózus klímapolitika lehet, amennyiben a párt újra hatalomra kerül Washingtonban. … Most sok demokrata azzal érvel, hogy a hatalomhoz való visszatéréshez fel kell adniuk az éghajlatváltozással kapcsolatos legagresszívabb álláspontjaik egy részét.”

A cikk tele van hasznos tanácsokkal arra vonatkozóan, hogyan lehet enyhíteni a katasztrófát vizionáló hangulatot. A legtöbbjük lényege az, hogy ne démonizáljuk tovább a kőolajat és a gázt, miközben továbbra is a szél- és napenergiát preferáljuk, mint a „legolcsóbb” áramtermelési lehetőségeket. (Még mindig nem fogták fel, hogy ezek az energiaforrások – ha beleszámítjuk a szél- és napenergia hálózatba történő betáplálásának költségeit is – sokkal drágább áramtermelési módszerek, mint a fosszilis tüzelőanyagok.)

Íme néhány tipp:

• „Ahelyett, hogy csupán a zöld megoldásokat támogatnák, sok demokrata azt állítja, hogy van egy jobb módszerük a szakadék áthidalására: az, hogy a párt minden energiaformát támogasson. Végül is azzal érvelnek, hogy a szél- és a napenergia gyakran a legolcsóbb áramforrások, és a leggyorsabban megvalósíthatók. Azonos feltételek mellett – mondják – a megújuló energiák felülmúlnák a fosszilis tüzelőanyagokat.”
• „Nem szabad elleneznünk a hazai olaj- és gázipart, de támogatnunk kell az energetikai átállást” – mondta Simon Rosenberg, egy demokrata stratéga. „A demokratáknak efelé kellene törekedniük, ahelyett, hogy elmenekülnének előle.”
• Rahm Emanuel, a volt kongresszusi képviselő, Barack Obama elnök kabinetfőnöke és Chicago polgármestere, aki fontolgatja, hogy 2028-ban indul a Fehér Házért, azt mondta, a demokratáknak a háztartási költségekre kell összpontosítaniuk, különösen a villany- és gázszámlákra. „Nem ellenzem, hogy a klímapolitikáról beszéljünk, de ezt a komplex energiahelyzet szemszögéből kell megközelíteni” – mondta Emanuel úr –, „és ez fontos, amikor az adófizetők védelméről van szó.”

És ha abbahagyod az olaj- és gázipar démonizálását, akár el is kezdhetsz pénzt elfogadni tőlük!

„[Nemrég] Kaliforniában, … Tom Steyer, a globális felmelegedés elleni küzdelem egyik szószólója, a hónap kormányzójelölti előválasztásán szoros versenyben alulmaradt Xavier Becerra ellen. Becerra úr, egy mérsékelt demokrata, megkérdőjelezte az állam legszigorúbb klímacéljait, például az új benzinüzemű autók értékesítésének 2035-ig történő leállítását, és adományokat kapott olaj- és gázipari vállalatoktól.

Ha a demokratikus jelöltek megértik ezt az üzenetet, elképzelhető, hogy a klíma miatti aggodalom a közelgő félidős választásokon hirtelen és nagyrészt eltűnik. 

Másrészt eddig csak üzenetekről van szó. Még ha az üzenet megváltozik is, az nem jelenti azt, hogy [a demokraták hatalomátvételre irányuló célja is megváltozik].

Bizonyára a Endangerment Finding-eljárás során több tucat környezetvédelmi szervezet és az összes „kék” állam továbbra is azzal érvel majd, hogy a légköri CO2 (a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának terméke) „veszélyt” jelent az emberi egészségre és jólétre.

Ahol a Demokraták vannak hatalmon, a romboló politika folytatódni fog, amíg vagy katasztrofális hálózati összeomlás nem következik be, vagy a költségek nem válnak olyan rendkívül magasakká, hogy egy fantomot lehessen hitelesen hibáztatni.

SMINK?

A szokásos állóvíz. A média összezár – függetlenül a pártállástól és attól, közszolgálati vagy kereskedelmi médiáról van szó. És ennek a médiának nem a tájékoztatás az elsődleges feladata, hanem egy nemzetgazdaságot romboló ütemterv végrehajtása. Úgy folytatódik a lakosság félrevezetése, mintha semmi sem történt volna a világban – elsősorban az USA-ban a klímakérdésben. Az (istenadta) nép pedig vevő a maszlagra, leteszi voksát az egyik vagy másik nagy politikai tömörülés mellett, nem észrevéve, hogy ezek a tömörülések ugyanazt az ütemtervet követik. A politika szereplőinek szabad egymás ellen küzdeniük, egymást mocskolni, rágalmazni. Az alapkérdéseket megkaparni – tilos.

2026. június
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök