Hogyan vették rá a nyugati világot a haszontalan szélturbinák tömeges építésére

Forrás: Hogyan győzték meg a zöld milliárdosok a világot arról, hogy építsenek több ezer haszontalan szélmalmot: Utolsó exkluzív részlet Chris Morrison új könyvéből a kitalált „klímaválságról” – The Daily Sceptic 

Bármennyi hazugságot is terjesztenek, a tény tény marad: egy szél- és napenergiával működtetett, időszakosan termelő áramszolgáltatás csupán a madarak javát szolgálja, már amennyiben azok túlélik a szélturbinák sredderezését. A szénhidrogének azonnali energiát nyújtanak – ezt a tényt a szélenergia-fanatikusok újra és újra figyelmen kívül hagyják.

A szénhidrogén-energiáról való lemondás és a várakozás egy sokkal nagyobb, még meg nem épített hálózatra, amely fedezné az összes energiaigényünket, a gazdasági és társadalmi összeomlás receptje.

A szélmalmok II. Henrik (1154–1189) uralkodása alatt történt első megjelenésük óta jól működtek, de egy modern ipari társadalomban aligha tekinthetők többnek, mint kuriózumnak.

Gyakorlatias vállalkozók soha nem fektetnének a szélenergiába ha azt nem támogatnák külső erők. A cechet minden esetben az adófizető állja, a külső támogatás itt permanens propagandásra, lobbitevékenységre korlátozódik. Gordon Hughes professzor, az Edinburgh-i Egyetem egykori politikai közgazdásza és a Világbank vezető energetikai tanácsadója szerint a zöld támogatások mára az Egyesült Királyságban a villamosenergia-ár háromnegyedét teszik ki, miközben „a nettó nulla elérése a lakosság számára sokkal magasabb költségekkel jár, mint amit a politikusok hajlandók bevallani”.

Egy nemrég megjelent tanulmányban, amelyet Hughes Dr. Lee Moroney-val, a Megújuló Energia Alapítvány igazgatóhelyettesével közösen írt, megállapítják, hogy

az elmúlt két évtizedben a brit fogyasztók kénytelenek voltak a megújuló forrásokból származó villamos energia támogatására elképesztő 274 milliárd fontot (2025-ös árakon) fizetni. A megbízhatatlan szél- és napenergia számára nyújtott számos közvetlen és közvetett éves támogatás összege a 2005-ös 0,2 milliárd fontról tavalyra 22,6 milliárd fontra emelkedett. A szerzők szerint ez az összeg a jelenlegi kormányzati tervek szerint várhatóan gyorsan növekedni fog, és 2030-ra meghaladhatja a brit védelmi kiadásokat.

Ki fogja megállítani ezeket a meredeken megnövekedett ráfordításokat egy olyan rendszerre, amely ráadásul a teljes készenléti energiatermelő-hálózat hatalmas költségeit is megköveteli sötétszélcsend esetére (amikor napokon keresztül nem süt a nap, és nem fúj a szél), valamint a 18 órás napfény nélküli téli éjszakákra? Figyelembe véve az összes támogatást és egyéb torzító gázdíjakat, Hughes és Moroney kijelenti, hogy 2025-ben az áramfogyasztók minden egyes kWh-ért csaknem négyszer többet fizettek, mégha a többletfizetés egy részét az állam szubvenciókból fedezte is, ugyanazon adófizetők és áramfelhasználók zsebéből.

Legközelebb, amikor valaki azt próbálja velünk elhitetni, hogy az áram árát a gáz határozza meg, és a megújuló energiák olcsóbbá válnak, és az energiaellátás biztonsága már a küszöbön áll, ideje ellenőrizni, kihúzott-e az illető valamit zsebünkből, miközben hozzánk beszélt.

Nehéz ellentmondani Hughes és Moroney következtetésének.

A megújuló energia termelésének támogatása még a kormányzati pazarlás ismert mércéje szerint is nevetséges pazarlás, amely elsősorban a befektetéseken jó nyereséget szimatolók és a csalók zsebét tömi meg.

A villanyszámlák közvetlen hatása a háztartásokra jelentős, de a háztartási fogyasztás a teljes végfogyasztásnak csupán 35%-át teszi ki. A költségek fennmaradó részét az ipari, és egyéb vállalkozói réteg viseli. Amely réteg a magasabb költségeket a fogyasztókra hárítja át.

2023 decemberében a Mirror is áldozatul esett a „Great Climate Flood Sting” (hatalmas éghajlati árvízcsapás) narratívának. A lap tájékoztatta zavarodott, bár lélekszámban gyorsan fogyó olvasóit arról, hogy úgy London nagy része, mint Cambridge-től Hullig terjedő hatalmas területek kevesebb mint 30 éven  elmerülhet a hullámokban. Liam Gilliver vezető riporter avval fokozta a pánikkeltést, hogy bemutatott egy új interaktív térképet, hogyan nézhet ki az ország 2050-ben.

Egy gyakorlott szem számára, amely felismerte ezt a – be kell vallani – igen magas színvonalú klíma-hamisítást, nem volt nehéz felismerni a milliárdosok által finanszírozott Operation Climate Central munkáját. Ez az Egyesült Államokban székhellyel rendelkező szervezet személyre szabott árvízkatasztrófa-cikkek készítésére specializálódott, többnyire helyi médiumok számára. A jelenlegi tengerszint-emelkedés körülbelül 3 mm évente, így a négy méter magasságban fekvő Hull városa várhatóan több mint 1200 évig fennmarad, mielőtt az áradások problémává válnának. A Mirror-t rábeszélték, hogy tegyen közzé egy abszurd cikket, amely egy olyan rövid távú tengerszint-emelkedésen alapul, amelynek sebessége több mint 50-szerese volt a jelenleginek.

Ki hajlandó még pénzt fizetni azért, hogy ezt a tömény hülyeséget olvassa?

De az ostobaság még fokozható. 2022-ben a Wiltshire Times az interaktív térképet felhasználva arról számolt be, hogy 2050-re a víz elárasztaná a Gloucester-i székesegyház lépcsőit. Hogy a székesegyház 19 méterrel a tengerszint felett fekszik? – Senkit nem zavart.

Az Egyesült Államokban székhellyel rendelkező Climate Central jelentős támogatást kap a Schmidt Alapítványtól, amelyhez kezdetben Eric Schmidt, a Google korábbi vezérigazgatója és elnöke biztosított anyagi forrásokat. A szervezet a publikálásra kész klíma-agitpropra specializálódott, amelynek nyilvánvalóan lelkes piacot talál számos pénzügyi nehézségekkel küzdő médiavállalat körében. Schmidt mellett hosszú a lista az alapítványt támogató adományozókról, ott van köztük a Bezos Earth Fund, a Hewlett, a Landers, a Quadrivium és a Silicon Valley Community.

Ebben a fejezetben néhány példát hoztam arra, hogy a milliárdosok hogyan használják fel milliárdjaikat azoknak a félelemkeltő történeteknek a szerkesztésére, amelyek alátámasztják a kitalált klímaválságot és a nettó nulla fantáziát. De egy egész könyvet – ráadásul egy terjedelmeset – lehetne írni a sötétzöld pénz mértékéről. Csak Mike Bloomberg évente körülbelül 500 millió dollárt költ a klímavédelemre [illetve annak promóciójára, a borsos, milliárdos kiadásokat eghagyja az adófizetőknek], míg Sir Christopher Hohn 200 millió fontot fektet be. A két férfi a C40 városok szövetsége csoport fő kezdeményezője, Lord Sadiq Khan elnöksége alatt, amely csoport világszerte mintegy 100 nagyvárosban kívánja koordinálni a különböző nettó nulla intézkedéseket. A milliárdos hedgefund-kezelő, Jeremy Grantham egy másik nagyágyú, aki három brit egyetemi Grantham-intézetet finanszírozott, köztük egyet az Imperial College-ban. Ez a londoni egyetem ad otthont Dr. Friederike Otto, a sajtóval jó kapcsolatokat ápoló World Weather Attribution szervezetének, amelynek költségeit Grantham, valamint az European Climate Foundation és a Bezos Earth fedezi. [1]
Mindez mindennapi üzlet Jeremiah Jeremy számára, aki az éghajlati befolyásolásra törekszik, és hajlandó ezért fizetni. 2009-ben egy koppenhágai befektetői csoport előtt beszélt a közelgő éghajlati apokalipszisről, és retorikusan megkérdezte: „Mondják meg, mit tegyek?” Javaslata: „Lobbizzanak a kormányzati tisztviselőiknél – fektessenek be egy választásba, és vegyenek meg néhány politikust. Örömmel mondhatom, hogy a Grantham Alapítványnál ezt elég gyakran tesszük… Bármelyik pártra szavazunk – bármelyik jelöltre, amíg zöld.”

Ennek a „zöld pénz” nagylelkűségének mértéke a nagyközönség többsége számára ismeretlen. Ehelyett sűrű füstfelhőt terjesztenek nevetséges, hamis állításokkal, miszerint a „fosszilis tüzelőanyagokból származó pénzek” finanszírozzák a klímatudomány iránti szkepticizmust. Az elmúlt 25 évben a mainstream média a „Uniparty” politikusokkal karöltve teljes gőzzel dolgozott azon, hogy népszerűsítse a kitalált klímaválságot és előmozdítsa a nettó nulla projektet. Bármennyire is hihetetlen a legtöbb történet, biztosak lehetünk abban, hogy rengeteg időt és energiát fektettek abba, hogy a pénzért megvásárolható legjobb klíma-badarságot szolgáltassák Önöknek.

Chris Morrison a Daily Sceptic környezetvédelmi szerkesztője. Kövessék őt az X-en. Új bestsellere a következő címet viseli: IMPLAUSIBLE: Hogyan találták ki a tudósok, az aktivista politikusok és az újságírók a klímaválságot, hogyan használták fel fegyverként a értéktelen számítógépes modellek eredményeit, és hogyan állítottak elő egy hamis konszenzust a kollektivista „nettó nulla” fantázia előmozdítása érdekében – jelenleg kapható, és jelenleg az 1. helyen áll az Amazon „Global Warming and Ecology” kategóriájú zsebkönyvei között, valamint az Amazon „Mass Media” kategóriájú letöltései között, ahol ötcsillagos értékelést kapott. Csak 3,99 font az letöltés és 8,99 font a pocketkönyv.