Fridays for Future = Money, money, money!

Ansgar Neuhof írása

Milliárdostól a nemzetközi szocialistáig, önjelölt filantróptól a NWO propagandistáig, a hivatásos tüntetőkig, tarka társaság verődött össze a világszínpadon. De kik menedzselik a média-megjelenést, honnan jön a pénz? És nem utolsósorban: kik profitálnak a ‘zemberokozta-klímaváltozásból’?

A kívülálló egyre gyakrabban tapasztalja, a klímatüntetések résztvevői a fennálló piacgazdasági társadalmi rend felszámolásában látják a megoldást az éghajlat problémák megoldására, ha kell, erőszakos úton is. ‘Merthogy olyan súlyos a helyzet, hogy demokratikus, parlamentáris eszközökkel nem kezelhető. Nincs rá idő.’

Pedig épp a pénzügyi szektor őskapitalistái és multimilliárdosok azok, akik pénzügyi és logisztikai segítséget nyújtanak a klíma-mozgalmaknak.
Lásd írásunkat: Lázadás a kihalás ellen
Mai írásunk ugyanezt a témát világítja meg egy más szemszögből.

Az antikapitalista lázadókat támogató milliárdosok környezetéhez olyan szervezek tartoznak, mint a Climate Bonds Initiative, és Climate Policy Initiative, amelyek a háttérben működnek és fő felelősei a hisztéria megalapozásának.

Ezeket a szervezeteket és kapcsolataikat vizsgáljuk meg mai írásunkban. A tüntetések gyanútlan, elsősorban fiatal résztvevőit nemigen fogja érdekelni, hogy milyen pénzügyi érdekek húzódnak meg a régóta előkészített és hirtelen előtérbe került mozgalmak mögött, kinek hajtanak hasznot tüntetéseikkel. De akik nem mennek ki az utcára tüntetni, ők sincsenek általában tisztában a háttérben húzódó érdekekkel, és ők is súlyosan fognak fizetni a történtekért.

A sajtó inkább agyonhallgat, mint tájékoztat ezen a téren.

Egy közbenső megjegyzés az Extinction Rebellion (XR) kapcsán: A mozgalom számára kifizetett pénzek eddig javarészt a Climate Emergency Fund nevű milliárdosok klubjától, a The Childrens Investment Fund angol hedgefond alapítványától, és annak alapítójától, Christopher Hohntól, valamint a Radiohead együttestől származnak. Ennek frontembere Thom Yorke ugyan nem milliárdos, de vagyonát 215 millió angol fontra becsülik (lásd az XR-nek adományozók listája). Ebből az XR munkatársainak egész seregét fizeti. Eszerint az XR-grafika szerint az alkalmazottak 2019. márciusától szeptemberéig 355.000 fontot kaptak önkéntesek létfenntartási költségei címen. Mindezt adó- és járulékok fizetése nélkül, amit viszont az utcaseprőknek és takarítónőknek keményen meg kell fizetni, akik a tiltakozási akciók után föltakarítanak.

1, Climate Bonds kezdeményezés – 10 ezer milliárd dollár klímakötvény

Nem ilyen filléres összegekről van szó a Climate Bonds kezdeményezésnél. 10.000 milliárd dollár – ez az a nagyságrend, amelyet a befektetők tíz éven belül maguk előtt szeretnének látni.

Evvel a szervezők jóval nagyobb léptékben gondolkoznak, mint a német kormány, amely a napokban fogadtatta el 50 milliárd eurós klímacsomagját. A Climate Bonds kezdeményezés nem ma született, hanem 2009 decemberében, a koppenhágai klíma-konferencián. A befektetők közt van többek között a Rockefeller alapítvány (Club of Rome), a Bank of America, a Bloomberg Philantropies alapítvány és az Intel társalapítójának, Moore-nak alapítványa. A kezdeményezés elsősorban pénzügyi befektetőket szólít meg, és a karbonszegény gazdaságba történő beruházást népszerűsíti. Az állítólagos cél a Föld fölmelegedésének 2 Celsius fokon belüli tartása. Konkrétan klímakötvények kibocsátását tervezik, amelyek lehetővé teszik úgy kormányok, mint a magánbefektetők számára, hogy beruházásokat valósítsanak meg a klímavédelem, megújuló energiák, energiahatékonyság és infrastruktúra javítás területén.

A szervezők tisztességes hozamot, sőt magasabb nyereséget várnak a kötvényektől, mint a hagyományos kötvényeknél(!)

És mi biztosítja a magasabb jövedelmezőséget? Állami garanciák és politikai kockázatbiztosítások. Ezek elengedhetetlenül szükségesek a szervezők 10 pontos összefoglalója szerint a kötvények újszerűsége és a megcélzott nagyságrend miatt. Magyarul: Mivel a gazdasági kockázat miatt túl alacsony volna a hajlandóság, ilyen értékpapírokba illetve ilyen projekteket végrehajtó vállalatokba befektetni, az államnak kell garantálnia a visszafizetést és a nyereséget.
A jól ismert jelszó:
A nyereséget privatizálni, a veszteséget az államnál hagyni

A kezdeményezés partnerlistája szerint a nagyok közül mindenki ott akar lenni a nagy – állami garanciás – haszonszerzésnél. Partnerként körülbelül 100 beruházási bank, beruházási alap kezelő, vagyonkezelő szerepel a listán, többek között az Allianz, a BlackRock, a Deka (A német takarékszövetkezetek szövetségének tulajdonában), a Goldman Sachs, a Deutsche Börse (Német Tőzsde) és a Barclays. De szerepel itt a francia Környezetvédelmi Minisztérium, és Svájc állama (Schweizer Eidgenossenschaft).

A Climate Bonds Kezdeményezés kezdi meghozni első gyümölcseit, elsősorban Németországban. Az egykor antikapitalista irányultságú környezetvédelmi szervezetek (Greenpeace, BUND, Naturschutzbund, Deutsche Umwelthilfe, de mások is) egy közös nyilatkozatban követelik hitelfölvételi felhatalmazással bíró állami klíma pénzügyi alapok létrehozását és Zöld befektetési jegyek kibocsátását.
A CSU legutóbbi javaslata 2 %-os kamatozású állami klímakötvény kibocsátásáról – ebbe az irányba mutat.
A CSU-javaslat még nem egészen az, amit a tőzsdecápák szeretnének, hiszen a kötvények csak kisbefektetők számára lennének jegyezhetők. De mivel a világvége-katasztrófa elhárítása jóval nagyobb beruházásokat igényel, mint amit a kisbefektetők elő tudnának teremteni, csak idő kérdése, hogy megnyíljanak a pénzcsapok a pénzügyi nagybefektetők számára is.

2, Climate Policy kezdeményezés – a politikai felépítmény

A Climate Bonds kezdeményezés előtt két hónappal 2009 októberében – ugyancsak Koppenhágában – egy másik kezdeményezés született, a Climate Policy kezdeményezés. Ennek legnagyobb befektetője: George Soros, aki 100 millió dollár kezdőtőkét tett le annak számára. Egyúttal bejelentette, 1 milliárd dolárt fog a „zöld energiákba” befektetni, és síkraszállt a CO2-adó bevezetése mellett.

A Climate Policy kezdeményezés úgyszólván Climate Bonds kezdeményezés testvére, és az ideológiai felépítményért felelős. Célja, hogy elbírálja az energia- és éghajlatvédelmi jogszabályok hatékonyságát, és hogy megvizsgálja, hogyan befolyásolják ezek az előírások a klíma-befektetési pénzforgalmat.
A Climate Policy ezen ismeretek birtokában akarja a kormányokat, vállalkozásokat, pénzintézeteket tanácsaival támogatni, hogy a gazdaságot klímasemleges irányba átalakítsák. (Reméljük olvasóink nem lettek ettől rosszul.)
Az új kezdeményezés első cselekedete alakulása után egy hónappal egy klímakutató központ létrehozása volt abban az országban, amely a klímahisztériások és nyerészkedők paradicsoma. Németországban a 2/3 részben állami finanszírozású Német Gazdaságkutató Intézet (Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung, DIW) mellett létesült a központ.
2011-ben a DIW klímapolitikai osztály néven átvette a központot. Nem meglepő ezek után, hogy a „gazdaságkutatók” a CO2-adó mellett törnek lándzsát és a szövetségi Környezetvédelmi Minisztérium megbízásából a közelmúltban egy olyan tanulmányt készítettek, mely az adó bevezetését szükséges, de nem elégséges intézkedésnek ítélte meg a klímaváltozás elleni harcban.

A Climate Policy kezdeményezésnek is számos befektetője és pénzügyi partnere van. A befektetők között ott találjuk a már jól ismert Rockefeller Alapítványt, a Bloomberg alapítványt további milliárdosok alapítványai mellett, de pl. a német Környezetvédelmi Minisztériumot is.
A partnerek közt pedig ott vannak a jól ismert nevek, mint Allianz, Deutsche Bank, BlackRock és a Világbank.

Climate Bonds Kezdeményezés és Climate Policy Kezdeményezés – az érzékelhetőségi küszöb alatt

A befektetők és partnerek listája mutatja: ezek nonprofit szervezetek, amelyeknek a közjó érdekében kell(ene) tevékenykedniük. Szoros kapcsolatban állnak az EU-val is. A két intézmény annak megbízásából 2016-ban egy stratégiai útmutatót készített a fejlődő országok politikai döntéshozói számára. A tanulmány sürgeti: A politika biztosítsa a fejlődő országok városai számára, hogy férjenek hozzá a Zöld kötvények kínálta hitelekhez a karbonszegény infrastruktúrák kiépítésének finanszírozására.
A tanulmány megbízója: az EIT égisze alatt működő Climate-KIC, egészen véletlenül a Climate Bonds Kezdeményezés egyik finanszírozója. [Megjegyzés: Az EIT (Európai Innovációs és Technológiai Intézet) az EU azon szervezete, melynek feladata vezető vállalkozások, oktatási és kutatási intézmények, illetve NGO-k közötti partneri kapcsolatok támogatása].
Climate-KIC [European knowledge and innovation community, Klíma Tudás és Innovációs közösség – az EU legnagyobb vegyes (EU és magánkezdeményezések) szervezete a klímaátalakulás leküzdésére több mint 370 egyetemmel, vállalkozással és városi önkormányzattal a tagok között.]
Figyelemreméltó, hogy a két szervezet összefonódásáról a pénzintézetekkel és kormányzati szervekkel szinte semmit nem olvashatunk a sajtóban. Igen gyérek róluk az interneten föllelhető információk is. A két szervezet a nyilvános érzékelési küszöb alatt tevékenykedik.

3, Green Climate Fund – a multilaterális átcsoportosítás eszközei.

A Green Climate Fund nem egy magánszervezet, hanem az ENSZ klímakonferenciáinak (UNFCCC) államok közötti intézménye. 2010-ben, a 2009-es koppenhágai klímakonferencián történt bejelentés alapján hozták létre. Az ipari államok Koppenhágában kötelezték magukat arra, hogy 2020-tól évi 100 milliárd dollárt bocsátanak a fejlődő országok rendelkezésére emissziócsökkentési és éghajlatvédelmi célokra.

Ennek a 100 milliárdos projektnek a szolgálatában áll a Green Climate Fund hitelek és támogatások nyújtásával. A német szövetségi kormány a szervezetet a nemzetközi klímafinanszírozás  központi, multilaterális eszközének nevezi. Magyarul a szervezet az adópénzek átcsoportosításának a kapcsolóközpontja az ENSZ égisze alatt. A Zöld Alapot az ENSZ főtitkár mellett működő 20 fős tanácsadó testület javaslata alapján hozták létre. A testületbe egy főt az ENSZ, 13 főt a tagállamok, továbbá az USA National Economic Council, a Világbank, a Deutsche Bank és az Afrikai Fejlesztési Bank delegáltak. Tagok voltak még Nicholas Stern hivatásos klíma pánikkeltő és George Soros. Hogy e két utóbbi milyen minőségben, kiket képviselve, nem lehet tudni.
A tanácsadó testület  Záró jelentésében a világgazdaság alapvető megváltoztatását követeli, és a következő intézkedéseket javasolja a 100 milliárdos cél elérése érdekében:

• 1. A CO2 kibocsátás megadóztatása
• 2. Pénzügyi tranzakciók megadóztatása
• 3. Nemzetközi hajózás és légiközlekedés megadóztatása
• 4. Az áramtermelés megadóztatása – wire tax for producing electricity
• 5. Megújuló energiák támogatása

A klíma alappal azonban nem úgy mennek a dolgok, mint eltervezték. A 100 milliárdos cél elérése a távoli jövőbe tűnik. A tagállamok között nézeteltérések vannak. A tagállamok az első időszakra 2014-ig 10,3 milliárd dollárt ígértek, de ezt legtöbbjük nem tartotta be. Az USA is csak 2 milliárdot tett le a beígért 3 milliárd helyett. Nem világos az alap további finanszírozása sem.

A projektekre eddig „csak” 4,6 milliárd dollárt hagytak jóvá.

Hogy mi van a már begyűjtött pénzekkel, nem lehet tudni. Valaki ezen is nagyot kaszál…

Németország az elsők között van a befizetők között. A másik oldalon Kína és a Bahrein, az olaj-emirátus merítenek belőle (lásd itt). A pénzintézetek közül a Deutsche Bank profitált az alapból, amennyiben a Green Climate Fonds-tól 3,5 milliárd dollár kezdőtőkét kapott egy Afrika-fonds elindítására. (lásd itt).

Klímavédelem? Előreküldjük hasznos idiótákat
Amit ezek a szervezetek elárulnak nekünk: A klímavédelem a pénzügyi elit kiemelt projektje, amely a hosszútávú profit és hatalmi törekvések szolgálatában áll. A nyereségre, haszonszerzésre való törekvésben nem volna kivetnivaló, ha ezt nem a politika befolyásolásával, a piacgazdasági szempontok figyelmen kívül hagyásával érnék el. De ezen túl még másról is szó van.

Stuart Basden, Extinction Rebellion (XR) társalapítója ezt így fogalmazza meg:

„XR isn’t about the Climate.” Az XR nem klímamozgalom, hanem lázadás a rögeszmék toxikus rendszere ellen, amelyet az euroamerikaiak terjesztettek el az egész világon.

Kicsit simulékonyabban fogalmazta meg ugyanezt Christiana Figueres, az UNFCCC főtitkára [mellékesen egy kávéültetvény gazdag tulajdonosának és Costa Rica elnökének lánya, valamint a Rockefeller Alapítvány Gazdasági Tanácsának elnöke] egy sajtókonferencián 2015-ben:

„Az emberiség történetében ez az első eset, hogy szándékosan célul tűztük ki, hogy megváltoztassuk a gazdasági fejlődésnek 150 éve – az ipari forradalom óta – uralkodó modelljét.

Ottmar Edenhofer, a Potsdami Klímakövetkezményeket Kutató Intézet (PIK) elnöke pedig már 2010-ben azt mondta egy interjúban:

„Meg kell szabadulnunk az illúziótól, hogy a nemzetközi klímapolitika az egyenlő a környezetpolitikával. A klímapolitika átcsoportosítja az emberek vagyonát.

A „mi“ többes szám első személy – ez nem a polgárok összességét jelenti. Ezek olyan antiliberális és antidemokratikus beállítottságú szereplők, akik jogot formálnak arra, hogy megmondják, mi a jó az embereknek. Akik pénzügyi és hatalmi érdekeiket akarják éghajlat ürügyén keresztülvinni. Az éghajlatvédelem a kitűző az utcán tüntető hasznos idiótákon és a médiában.

Hadigazdaság súlyos beavatkozásokkal 2020-tól
Mi pedig szintén fölvesszük az éghajlatvédelem jelvényt, és így győzelemre segítjük a korábban figyelemre alig méltatott klímapánikot. „Ha 2020 utánig halogatjuk a klímavédelmet, akkor az már csak hadigazdálkodással, súlyos állami beavatkozásokkal lesz megoldható.” – mondta 2009-ben Hans Joachim Schellnhuber, a PIK akkori elnöke és a német szövetségi kormány tanácsadója. 2017-ben pedig ugyanő és Christiana Figueres (a UNFCCC, az ENSZ klímaprogram vezetője) azt írták, már csak három évünk van az éghajlat megmentésére.

Milliárdosok, pénzügyi spekulánsok, nemzetközi szocialisták, önjelölt filantrópok, fölheccelt tüntetők, NWO-propagandisták – úgy tűnik, közösen súlyosan meg tudják károsítani az általuk lenézett kisemberek, normális polgárok életét. Nemcsak az energiaszolgáltatás árának megsokszorozásával, az életszínvonal csökkentésével, a személyes szabadságjogok megnyirbálásával, hanem ahogy a pánikkeltők fenyegetnek: hadigazdálkodás (hadikommunizmus) bevezetésével.

Fordító megjegyzése: Fentiek elolvasása után egészen más értelmet kap a Pénzügyminisztériumi jelentés:
Varga Mihály pénzügyminiszter: A klímavédelmi célokhoz fenntartható finanszírozásra van szükség

Hogy értsük ezt? Újabb hiteleket kell fölvennünk Soros bácsiéktól, hogy töltögethessük Sorosék feneketlen klímazsebét? Hogy milyen zsarolások és fenyegetések állnak nemzetközi szinten egy ilyen közlemény kiadása mögött, azt az olvasó fantáziájára bízzuk.

2019 november
Az itt megjelent írást fordította
Király József
okl. vegyészmérnök

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a Reális Zöldek Klub társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben. Bankszámlaszámunk: 11702036-20584151 (OTP) A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található.