A CO2-koncentráció növekedés nem okoz hőmérséklet-emelkedést. Kísérlet egy egyszerű bizonyításra.

Honlapunk teret ad olyan tudományos munkáknak is, melyek megértéséhez matematikai, fizikai, statisztikai ismeretek szükségesek, általában középiskolai, de adott esetben akár egyetemi szinten. Emellett időről időre próbálkozunk olyan ismeretek továbbításával, melyek megértéséhez a négy matematikai alapműveleten és némi logikai készségen kívül további előzetes ismeretek nem szükségesek.
Mai bejegyzésünk is inkább összefoglalja korábban a honlapon már megjelentetett bejegyzéseinket, mintsem hogy új ismereteket közölne.

Előzetesen mindenképp szükséges rögzítenünk: A média, politika és az irányított tudomány által erőltetett tézisnek, mely szerint a CO2-koncentráció növekedése veszélyes hőmérséklet-emelkedésbe, visszafordíthatatlan katasztrófába sodorja bolygónkat, nincsenek verifikálható alapjai.

Ha mi most evvel foglalkozunk, azért van, hogy rámutassunk, még a klímapánikkeltő gépezet saját számításai szerint sincsenek matematikai, fizikai alapjai ennek a tézisnek.

A klasszikus definíció szerint
“éghajlat egyensúlyi érzékenységének” (Equilibrium Climate Sensitivity – ECS) azt a hőmérsékletváltozást (°C) nevezzük, ami bekövetkezik a CO2-koncentráció megduplázódásakor.

Ennek értékére számtalan becslés született, ahol a „tudósok“ megadják saját becslésük valószínűségét is, pl. „az ECS valószínűleg (66%-os valószínűséggel) a 2-4,5 °C tartományban van“, avagy „nem valószínű, hogy az ECS értéke 2 °C alatt lenne.“

A tudósok téziseik alátámasztására paleoklimatológiai vizsgálatokat, visszacsatolási konstrukciókat és műszeres méréseket idéznek.

Az egész tudós társadalomra jellemző két szarvashiba elkövetése

1, Bár közismert, hogy a Föld klímája folyamatosan változott, úgy a földtörténeti korok viszonylatában (jégkorszakok és meleg időszakok váltották egymást), mint az elmúlt 20 ezer vagy 2000 év alatt, vizsgálataik során figyelmen kívül hagyják annak lehetőségét, hogy jelenleg is egy változó fázisban vagyunk, és a klíma a jövőben is változhat az emberi tevékenységtől függetlenül. (Sokszor még a múltbeli adatokat is hamisítják, lásd Michael Mann elhíresült hokiütőgörbéje.)

M. Mann hokiütő-görbéje ugyanerre az időszakra:

Ehelyett abszolút tudománytalan módon azt feltételezik, hogy míg 1850 előtt számos tényező befolyásolhatta a Föld klímájának alakulását, azóta egyedül a CO2-koncentráció felelős az éghajlat változásáért.

2, Ez a tudós társadalom megmagyarázhatatlan módon csak a CO2-re koncentrál, mint IR-aktív (az infravörös sugárzást elnyelő majd újra kisugárzó), köznapi megnevezéssel üvegházhatású gázra (ÜHG). 

Természetesen nem vitatják, hogy a vízgőz koncentrációja a földrajzi hely függvényében széles határok között változik, a sarkvidéken 0,5 tf-%, azaz 5000 ppm, a trópusokon 4,5 – 5 %, azaz 45-50 ezer ppm között. A becslések a földi átlagra 1,5 – 2 % között ingadoznak. Ha mi most 2 tf-%-kal (=20 000 ppm) számolunk, annak oka az, hogy a Föld felületének 71 %-át tenger borítja, ahol a párolgás intenzívebb, mint a szárazföld fölött. Forrás: John M.Wallace, Peter V.Hobbs: Atmospheric Science. Amellett, hogy a fenti számokból kiindulva a vízgőz koncentráció 12-120-szorosan (átlagosan 49-szeresen) haladja meg a CO2 koncentrációt, abszorpciós sávjai kb. 4-szer szélesebbek a CO2 abszorpciós sávjainál, ami azt jelenti, hogy a vízgőz IR-aktív hatása 50-500-szor (átlagosan 160-szor) erősebb a CO2 ilyen hatásánál. Mégis, mire ezek a tudósok odajutnak, hogy kiszámolják az egyensúlyi érzékenységet, megfeledkeznek a vízgőzről, és úgy tesznek, mintha csak a CO2 koncentrációtól függene az IR-aktív gázok abszorpciós hatása (ún. üvegházhatás).

Az első, ami ebből következik, a CO2 koncentráció megduplázódása az atmoszféra IR-aktív gáz tartalmának mindössze 1,4 %-os (20560/20280) növekedését jelenti. Ha figyelembe vesszük a szélesebb abszorpciós sávokat, azaz az üvegházhatást, akkor a növekedés 0,3 %-os.

Második lépésként nézzünk szét a világban, látjuk-e mérhető nyomát, hogy az IR-aktív gázok koncentrációkülönbsége okoz-e kimutatható különbséget a hőmérsékletben. Mivel a CO2 meglehetősen jól eloszlik az atmoszférában, csupáncsak a vegetációs időszakban és azon kívül lehet némi különbséget detektálni, a CO2 nem alkalmas egy ilyen hatás kimutatására.

Döntően más a helyzet a vízgőzzel, vízpárával.

Vannak helyek a Földön, melyek a szélességi fok tekintetében jól összehasonlíthatók, de atmoszférájuk víztartalma óriási mértékben eltér.

Hasonlítsuk össze egy csapadékszegény régió, a Szahara átlaghőmérsékletét és IR-aktív gáz tartalmát egy csapadékdús terület (Bangkok, Thaiföld) átlaghőmérsékletével és ÜHG tartalmával.

	Bangkok	Tamanrasszet (Szahara)
tengerszint fölötti magasság m	1,5	1320
átlaghőmérséklet °C	28	23-28
nappali átlaghőmérséklet °C	34	32-34
páratartalom g/m3	24	6
páratartalom ppmV (15 °C-ra átszámítva)	31 500	7 875
páratartalom súlyozva a 4-szer szélesebb abszorpciós sávok miatt	126 000	31 500
IR-aktív gázok (H2O+CO2) koncentrációja	126 400	31 900
Ha a CO2-koncentráció megduplázódik a 280 ppm-hez képest	126 560	32 060

Mit olvashatunk ki az összehasonlításból? Lemérhető az üvegházhatású gázok összkoncentrációja közötti különbség a két régió átlaghőmérsékletében?

Bangkok levegőjének üvegházhatású gáz tartalma a csaknem 4-szerese a szaharai levegő üvegházhatású gáz tartalmának.

Különbségük 94 500 ppm. A különbség az állítólagos 3 °C hőmérséklet-emelkedést okozó megduplázódási CO2-koncentráció (280 ppm-ről 560 ppm-re) 337-szerese.

A két város közötti átlaghőmérséklet-különbségbe ugyan belejátszik, hogy a szaharai éjszakában hiányzik a vízpára hőszigetelő hatása, azonban a nappali átlaghőmérsékletek csaknem megegyeznek a Bangkoki átlaggal, annak ellenére, hogy Tamanrasszet, szaharai mérőpontunk 1000 m-rel magasabban fekszik Bangkoknál.

Láthatjuk továbbá, a bangkoki átlaghőmérsékletet gyakorlatilag semennyivel nem befolyásolja, hogy a levegő üvegházhatású gáz tartalma ilyen mértékben magasabb a szaharaiénál.

Csupán egy gyors elméleti számítás: A CO2 koncentráció második duplázása (560-ról 1120 ppm-re) már nem jöhetne létre, mert annak elérése előtt már elfogynának a Föld fosszilis energiahordozó készletei. (CO2 in der Atmosphäre durch Verbrennung verdoppeln? Kann man total vergessen! | EIKE – Europäisches Institut für Klima & Energie (eike-klima-energie.eu) De még egy ilyen 1120 ppm CO2-koncentráció is az olyan összes ÜHG (CO2 + H2O) koncentrációt eredményezne, amely töredéke csak a mai bangkoki ÜHG-koncentrációnak.

Ma nagyságrendekkel magasabb az ÜHG koncentráció Bangkokban, mint amit normális körülmények között a CO2 koncentráció duplázásával el lehetne érni. A mai bangkoki atmoszféra 3,7-szer több üvegházhatású gázt tartalmaz, mint egy olyan atmoszféra, amelyben a CO2-koncentráció 280 ppm-ről 1120 ppm-re emelkedne. És mindennek nincs ráhatása az átlaghőmérsékletre.

Következtetés: Az éghajlat egyensúlyi érzékenységének számítása alapvetően hibás. A CO2-koncentráció növekedése nem okozza a neki tulajdonított hőemelkedést.

A számítást lefuttathatjuk a Föld bármely (páratartalmú) pontjára. Mindenütt azt kapjuk, hogy a CO2-koncentráció megduplázódásának nincs gyakorlati hatása az átlaghőmérsékletre.
Minderre van egy másik bizonyítékunk is: Willis Eschenbach, a https://wattsupwiththat.com állandó szerzője 2015-ben statisztikai módszerekkel bizonyította be, hogy a sivatagban, ahol alacsonyabb a levegő páratartalma, magasabb az átlaghőmérséklet, mint az azonos paraméterekkel rendelkező (szélességi fok, tengerszint feletti magasság) nemsivatagos területeken. A megállapítás érvényes a világ össze sivatagára. (A sivatagban melegebb van… – Klímarealista (klimarealista.hu))

Ami szintén bizonyítja: a levegő magasabb ÜHG-tartalma nem okoz magasabb átlaghőmérsékletet.

Hol követték el a hibát a világ klímatudósai?

• Ezek a tudósok figyelmen kívül hagyták, hogy a CO2-n kívül más is befolyásolhatja a hőmérsékletet.
• Figyelmen kívül hagyták, hogy a levegőben arányánál fogva a vízgőz a meghatározó üvegházhatású gáz.
• Figyelmen kívül hagyták, hogy a legutóbbi kis jégkorszak óta (Dalton-minimum, 1790-1830) egy lassú fölmelegedési fázisban van a világ.
• Már a kiinduló tézis (280 ppm CO2-koncentráció a 19. század második felében) is szelektív adatválogatáson alapul. A tudósoknak meg lett volna a lehetősége az adatok teljes körű figyelembevételére.
• Figyelmen kívül hagytak közismert fizikai-kémiai törvényszerűségeket, nevezetesen, hogyha nő a Föld átlaghőmérséklete, ennek következménye az óceánok CO2-tartalmának fokozottabb távozása az atmoszférába (Henry-törvény). Mindez megfordítja az ok-okozati összefüggést. Nem a magasabb antropogén CO2-kibocsátás okoz magasabb átlaghőmérsékletet, hanem a természetes okok miatt emelkedő hőmérséklet okoz magasabb CO2-koncentrációt.
• Ha műszeres vizsgálatokat végezetek, olyan magas CO2-koncentrációk hatását vizsgálták, melyek a valóságban sohasem fordulnak elő. Evvel egyidejűleg figyelmen kívül hagyták a vízgőz szerepét.

Miért viselkedtek így ezek a fizikusok, kémikusok, meteorológusok?

Patrick T. Brown esete óta tudjuk, a tudományos folyóiratoknál csak a klímapánikot teljes mértékben fölvállaló írásoknak van esélye a megjelenésre. (https://klimarealista.hu/igy-manifesztalodik-a-panikkelto-klimatudomany/) Brown felmondta a leckét, hogy az erdőtüzeket a klímaváltozás okozza, de ha dolgozatában megemlítette volna, hogy a természetes tényezőknek is van szerepük, nem jelenhetett volna meg tanulmánya. A tudományos kiadás világában az elmúlt években nagyfokú koncentráció zajlott le. A diktált narratívától eltérő álláspontot gyakorlatilag nem lehet megjelentetni. Egyetemi karriernél pedig a legfontosabb mérőszám, hány tudományos dolgozatot jelentet meg valaki, hányan idézik cikkét.

Ez a cenzúra gyakorlatilag a világ összes tudományos kiadójára érvényes. A klasszikus tudomány a tudományos érvek megvitatását, ütköztetését jelenti. Ha ez megszűnik, onnantól fogva nem tudományról, hanem dogmákról beszélhetünk. A tudományos kiadók pedig ezt a tudományos eszmecserét gátolják meg. Nem témája mai bejegyzésünknek, miért történt ez így, de szabad rajta elgondolkozni.

Örülnénk továbbá, ha a médiában rendszeresen megszólaló, és a pánikkeltő narratívát erősítő tudósok állást foglalnának mai bejegyzésünkkel kapcsolatban. Név szerint gondolunk itt első sorban Hetesi Zsoltra, Ürge-Vorsatz Diánára, Szalóczy Zsoltra, Bartholy Juditra, Ferencz Orsolyára, Szathmáry Eörsre.

Nem lepődnénk meg, ha ehelyett hallgatásba burkolóznának.

Fentiek ismeretében kényszerítően szükséges, hogy hazánk megállítson minden klímavédelmi projektet, minden kiadást, beleértve az ún. megújuló energiaforrások folyamatos életben tartását évi 100 milliárd Ft nagyságrendű kiadásokkal, az akkumulátoros buszok erőltetését, az elektromos járművek állami támogatását, a hidrogénstratégiát, és még számos módját a közpénzek magánzsebbe történő vezetésének.
Szénvagyonunkat az éghajlatvédelemre tekintet nélkül ki kell aknáznunk.
Meg kell szüntetni éghajlatvédő magánszervezetek, egyesületek állami támogatását. Ezek a szervezetek sokszor megélhetési éghajlatvédelmet folytatnak. Azaz, az adófizetők pénzéből folytatnak a közösség számára káros tevékenységet. A külföldi támogatottsággal bíró szervezetek figyelmét fel kell hívni a narratívájuknak ellentmondó tények közlésére, megvitatására a nyílt eszmecsere jegyében. Ennek hiányában meg kell vonni tőlük a közhasznú szervezet státuszt.
A Nordstream vezetékek 2022-es felrobbantása óta (3-500 millió m3 metán atmoszférába távozása a hőmérsékletemelkedés legcsekélyebb jele nélkül) komoly ember nem hozakodik elő a metán éghajlatra káros voltával.

Államadósságunk 2024. február 29-én 53 715 milliárd Ft volt, ami az egy évvel korábbihoz képest 7 033 milliárd Ft-os emelkedést jelent (Forrás: Államadósságkezelő Központ). Mindez percenkénti 13,4 millió Ft adósságnövekedésnek felel meg. Az emelkedés 48 %-kal haladja meg az egy évvel korábbi időszak adósságnövekedést (4 748 milliárd Ft). A nettó kamatkiadások 2022-ben 1 844 milliárd Ft-ot tettek ki. Ennél frissebb adatokat nem tett még közzé az AKK. A korábbi trendeket figyelve a kamatfizetés azóta is ilyen nagyságrendű évente.

Amennyiben Magyarország pozíciói túl gyengének bizonyulnának a kiadások leállítására, akkor ezeket a minimális szintre kell redukálni. A lengyel és román, újabban a szlovák példa is mutatja, az adott keretek között is lehet észszerű gazdaságpolitikát folytatni, értsd, az éghajlatvédelmi kiadásokat a minimális szintre redukálni és ehelyett a tényleges gazdaságfejlesztésre koncentrálni.

2024. április
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 (K&H) A közleményben kérjük megadni: klímarealista.