Szerzők: Uwe Froschauer és Albrecht Künstle
Július 23-án a hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) szakértői véleménye nagy nyilvános visszhangot keltett. Az alábbiakban röviden ismertetem az állásfoglalás előzményeit.
A „Pacific Islands Students fighting Climate Change” (PISFCC) diákszervezet elnöke, és a Vanuatu szigetországból származó társaik nem akarták tovább tétlenül nézni az állítólag ember okozta éghajlatváltozás következményeit. Az éghajlatváltozás egyre hevesebb hurrikánokat okoz, mint például a 2015-ös Pam ciklon, amely Romabeth Siri szerint Vanuatu teljes bruttó hazai termékének körülbelül 65 százalékát pusztította el.
„Egy év alatt megtermelt jövedelmünk több mint fele egy éjszaka alatt odalett”
– mondja Romabeth Siri, aki szintén a PISFCC tagja.
Emellett emelkedik a tengerszint, ami csökkenti a strandok méretét, és részben egész szigetek is eltűnnek.
„Egy idő után házaink fele a tengerben állt” – meséli egy vanuatui lakos egy dokumentumfilmben. A ház, amelyben gyermekeit nevelte, egyszerűen már nem létezik.
(https://www.ardmediathek.de/video/junger-dokumentarfilm/yumi-der-suedpazifik-im-globalen-klimakampf/swr/Y3JpZDovL3N3ci5kZS9hZXgvbzIyNTUxNjg)
A PISFCC szervezet joghallgatói tenni akartak valamit a klímaváltozás által hazájukra jelentett fenyegetés ellen, és 2019-ben kidolgoztak egy tervet. Arra akarták rávenni a Nemzetközi Bíróságot, hogy határozza meg, mit kell tenniük az államoknak a nemzetközi jog szerint a klímavédelem érdekében.
A kérdések
- Mire kötelezettek az államok a klímaváltozás elleni küzdelemben?
- És mi fenyegeti őket, ha nem teljesítik ezeket a kötelezettségeket?
Az ENSZ Közgyűlés hivatalosan a Nemzetközi Bírósághoz fordult ezekkel a kérdésekkel. A hallgatók kampányt indítottak, amelynek célja az volt, hogy az ENSZ Közgyűlése kérje a Bíróság véleményét. A hallgatók tüntetéseket, tiltakozó akciókat szerveztek, és tárgyalásokat folytattak világklímakonferenciákon és hasonló rendezvényeken. Egyre több nem kormányzati szervezet (NGO) – elsősorban klímavédelmi szervezetek – állt a hallgatói csoport mögé. És ez sikerrel járt. Erről egy későbbi szakaszban lesz szó.
Ember okozta éghajlatváltozás?
Először is le a kalappal és nagy tiszteletem azoknak a fiataloknak, akik egy számukra fontos ügyért küzdenek. Csak attól tartok, hogy hasonlóan a klímakampányhoz, téves okokból indulnak ki, nevezetesen az ember okozta éghajlatváltozásból. Éghajlatváltozás igen, ember okozta nem.
Véleményem szerint az ember okozta klímaváltozás már régóta meg van cáfolva, még ha sokan továbbra is hisznek benne.
A mainstream média újra és újra megpróbálja az embert felelőssé tenni a klímaváltozásért. Azonban voltak idők, jóval az iparosodás előtt, amikor a levegő CO2-tartalma lényegesen magasabb volt, mint ma, amit például az úgynevezett jégmagfúrások egyértelműen bizonyítanak.
A Tagesschau közösségi kérdések és válaszok rovatában, Markus Preiß által 2025. július 20-án vezetett, az AfD ellenzői által erősen zavart ARD nyári interjú után Alice Weidel, a Bundestag képviselője többször is megszólalt a klímaváltozás témájában, és helyesen megkérdőjelezte az ember által okozott klímaváltozás arányát a következő szavakkal:
„A bizonyítékokat, hogy a klímaváltozást kizárólagosan az ember okozza, még egyáltalán nem prezentálták.”
Nos, az AfD vezetője véleményem szerint bizonyíthatóan helyesen szólt.
Lehet, hogy az ember néhány évvel előrehozta a klímaváltozást, de az mindenképpen bekövetkezett volna. A klímaváltozás tagadása naiv dolog. A klímaváltozás természetes jelenség. Az a kijelentés, hogy a klímaváltozás ember okozta, véleményem szerint manipulatív. A klímaváltozás mindig is létezett. Az ember okozta, fenyegető mértékű klímaváltozás viszont egy farsang.
Robert Farle, a Bundestag független képviselője 2023 áprilisában a Bundestagban a következő elkötelezett és bátor beszédet tartotta a klímavédelmi politikáról:
„Klímavédelmi politikájuk teljes őrültsége egyetlen számításból fakad. Levegőnk 78%-a nitrogén, 21%-a oxigén, 1%-a nemesgázok és nyomgázok, mint például a szén-dioxid. A CO2-tartalom 0,04%. Az éves CO2-kibocsátás 96%-át a természet maga termeli, és csak 4% az ember által okozott. 4% 0,04 százalékból 0,0016% ember által okozott CO2-t jelent. Németország részesedése ebből 1,76%. Németország 0,000028%-kal befolyásolja a levegő CO2-tartalmát világszerte. Még az IPCC képlete szerint is a hőmérsékletre gyakorolt hatása kevesebb, mint egy ezrelék, és azzal az egy ezrelékkel, amellyel Németország befolyásolhatja a CO2-kibocsátást világszerte, meg akarják menteni az éghajlatot? Mennyire tartják az embereket hülyének?
Ezt én is megkérdezem magamtól.
Folyamatosan azt állítják, hogy a klímakutatók 97 százaléka egyetért evvel, és az ember által okozott klímaváltozás létezését megerősíti. Ez a tények durva eltorzítása, hogy ne mondjam, hogy hazugság.
„Beszéljünk az úgynevezett klíma-tagadókról” című cikkében, amely az Ansage.org platformon jelent meg, Uli Weber geofizikus a következőket írta az állítólagos 97 százalékos klímatudósokról, akik az ember okozta klímaváltozás elméletét képviselik:
„Tudományos trükkök [UW]
(…) Térjünk most a nyilvánosságban széles körben elterjedt tagadók iránti gyűlölet lényegére: a fosszilis energiaforrások ipari felhasználása által kiváltott, ember által okozott klímaváltozásba vetett hitre. Cook et al. (2013) [1] publikációja szerint ugyanis állítólag a klímakutatók 97 százaléka támogatja az ember által okozott klímaváltozás elméletét. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a kérdést, akkor azt kell megállapítanunk, hogy ezt a rejtélyes 97 százalékot a 100 százalékos referenciaérték manipulálásával varázsolták elő, az eredeti adatmennyiséget (12 000 publikáció) egy csupán 32 százalékos részhalmazra korlátozva.
[1] Cook et al. (2013) Quantifying the consensus on anthropogenic global warming in the scientific literature
Ez így történik (minden szám erősen kerekítve): 12 000 tudományos értekezés összefoglalóját vizsgálták meg abból a szempontból, hogy a szerzők milyen okot tulajdonítottak az éghajlatváltozásnak. Az eredmények szerint a szerzők 68 százaléka nem tett semmilyen kijelentést, a fennmaradó 32 százalékból pedig 30 százalék az embert tette felelőssé a klímaváltozásért. Pontosan ez a 32 százalék került be új 100 százalékos alapként a rejtélyes 97 százalékos kijelentésbe – a hallgató többséget, a 68 százalékot pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Valójában tehát csak a 32 százalék 97 százaléka, azaz az összes vizsgált tudományos értekezés 30 százaléka támogatta az ember által okozott klímaváltozás modelljét.”…
(Forrás: https://ansage.org/sprechen-wir-mal-ueber-die-sogenannten-klimaleugner/)
A tömegek irányításának kedvelt manipulációs technikája a „félelemkeltés”. Mi okozhat félelmet az emberekben? A félelemkeltés pandémiák révén, amelyek közvetlen és egyéni hatással lennének az emberi életre – ha valóban léteznének –, valamint a „ember okozta” klímaváltozás révén, amely elviselhetetlenné teheti az életet ezen a bolygón – ha az ember valóban jelentősen megváltoztatná az éghajlatot –, megfelelő, ígéretes és már sikeresen alkalmazott módszerek.
A természetes, velünk született ítélőképességünk manipuláló torzítása az elit, a politika és a média részéről a társadalmat a szakadékba vezeti, ha a lakosság nagy része nem ismeri fel, hogy külső erők irányítják, és nem állítjuk meg ezeket a sötét erőket.
| „Ez a folyamatos hazudozás nem arra irányul, hogy a népet egy hazugságra rábeszélje, hanem arra, hogy senki ne higgyen többé semmiben. Egy nép, amely már nem tud különbséget tenni igazság és hazugság között, nem tud különbséget tenni jó és rossz között sem. És egy ilyen nép, amely meg van fosztva gondolkodási és ítélőképességétől, tudta és akarata nélkül is teljesen aláveti magát a hazugság törvényének. Egy ilyen néppel akkor azt lehet tenni, amit csak akarunk.” Hannah Arendt, zsidó filozófus |
A szigetország Vanuatu és az ENSZ Közgyűlésében érvényesített ügye
A szigetország Vanuatu 2021-ben bejelentette, hogy nemzetközi szakértői véleményt kér a hágai székhelyű Nemzetközi Bíróságtól (ICJ) a klímával kapcsolatos felelősségről.
2023-ban Vanuatu – egy kis szigetállamokból álló csoporttal és további támogatókkal, különösen „nem kormányzati szervezetekkel” (NGO-k) együttműködve – átvette a vezetést az ENSZ Közgyűlésének határozatának előkészítésében, amely hivatalosan felkérte a Nemzetközi Bíróságot, hogy adjon ki egy jogi állásfoglalást.
2023. március 29-én az ENSZ Közgyűlése egyhangúlag elfogadta az A/77/L.58 (vagyis az A/RES/77/276) határozatot, amelyben felkérték az ICJ-t, hogy készítsen tanácsadó véleményt (Advisory Opinion) az államok klímával kapcsolatos kötelezettségeiről és a nemzetközi jogi következményekről, ha ezeket nem teljesítik vagy károkat okoznak. A szavazásban több mint 130 állam vett részt.
A határozat elfogadása után az ENSZ főtitkára 2023. április 12-én hivatalosan megküldte a kérést a Nemzetközi Bíróságnak.
Az ENSZ azt szerette volna megtudni a Nemzetközi Bíróságtól, hogy az államok kötelesek-e küzdeni a klímaváltozás ellen és elkerülni a károkat – különösen az
- Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata,
- az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) és a
- Tengerjogi Egyezmény (UNCLOS)
tekintetében.
Emellett az ENSZ megkérdezte a Nemzetközi Bíróságot, hogy milyen jogi következményekkel járna, ha egy állam nem teljesítené ezeket a kötelezettségeket – például milyen jogi következményekkel járna, ha a kibocsátások tovább növekednének, és ezáltal más országok vagy népességcsoportok károsodnának.
2025. július 23-án az ICJ közzétette a kért szakvéleményt. Ez megállapítja, hogy bizonyos körülmények között az államok megsérthetik a nemzetközi jogot, ha nem hoznak megfelelő intézkedéseket a klímaváltozás ellen.
Tisztelt kollégám, Albrecht Künstle érdekes gondolatokat fogalmazott meg ezzel a témával kapcsolatban, és fontos információkat gyűjtött össze erről.
Íme a gondolatai:
2025. július 28.
Albrecht Künstle: Végre: a „világbíróság” megmenti a világ éghajlatát.
– A Nemzetközi Bíróság bírói semmit sem tudnak, és azoknak hisznek, akik maguk is keveset tudnak.
– Az alkotmánybírók és az ENSZ nemzetközi jogi bírói egyetértenek:
– Az IPCC (világklíma-tanács) ugyanolyan tévedhetetlen, mint ők maguk?
A bírók egyre gyakrabban ragadják magukhoz a hatalmat, amelyet a politika hatalmi vákuuma miatt rájuk hagytak – párosulva a hatalom aktív átruházásával az NGO-kra („nem kormányzati szervezetek”, amelyek valójában kormányzati szervezetek, mivel a kormány finanszírozza őket [1]), amelyek időközben társasági peres joggal lettek felruházva. Így a „Deutsche Umwelthilfe” (DUH) a feljelentésekből élő egyesület még több „klímavédelmet” követelt Németországtól; a végül megszólított Szövetségi Alkotmánybíróság 2021. március 24-én néhány súlyos következményekkel járó döntést hozott – és ez a „klímahatározat” végül alapot adott a kijelölt CDU-SPD koalíciónak, hogy a már leváltott parlamentben a Zöldekkel közösen az Alaptörvény 143a cikkében rögzítsék „a klímasemlegesség 2045-ig történő eléréséhez szükséges, legfeljebb 500 milliárd euró összegű beruházásokat”. Eddig már milliárdokat pumpáltak az úgynevezett „klímavédelembe”, és a német CO2-kibocsátást felére csökkentették – természetesen anélkül, hogy ez bármilyen mérséklő hatással lett volna a hőmérsékletre és a globális éghajlatra.
Ennek ellenére az ENSZ újabb „világbírósága” mélyesztette körmeit a globális politikába: nem egy nemzeti népbíróság, hanem a „Nemzetközi Bíróság” (ICJ).
Miről volt szó? A nagyrészt ismeretlen szigetállam, Vanuatu – hogy is lehetne másképp – pénzt akar a világközösségtől az állítólagos éghajlati károk miatt, és az említett ICJ-hez fordult, annak mind a 15 bírójával egyetemben a világ minden részéről (?). Háromszor találgathatunk, ki bátorította a szigetlakókat erre a lépésre: többek között németországi NGO-k! Tehát nekünk kellene a világ éghajlatát megmenteni? A 140 oldalas bírósági szakvélemény végül a kívánt következtetésre jutott, miszerint a nemzetközi klímaegyezmények, mint például a Párizsi Megállapodás, „legfeljebb két százalékos globális felmelegedést” engedélyeznek – és aki megsérti a „klímavédelmi célokat”, annak felelnie kell ezért. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy a felperes szigetlakókat kártalanítani kell. Ennyi! [2]
Tehát nekünk kell fizetnünk a világ másik felén keletkezett, az ott lakók által saját maguknak okozott problémákért
A világ másik felén fekvő szigeteken (állítólag) fennálló problémát a „Badische Zeitung” július 24-i száma így írja le: „A víz a nyakunkig ér. A klímaváltozás és az emberi magatartás egész városok elsüllyedéséhez vezet a Fülöp-szigeteken…” Ez a riport, amely a lap teljes harmadik oldalát kitölti, a „világbíróság” döntésével kapcsolatban kerül említésre – bár az egyáltalán nem Vanuatut, hanem a Fülöp-szigeteket érintette. A felületes olvasó arra a következtetésre juthat, hogy a mi CO2-kibocsátásunk miatt a Fülöp-szigeteki városok lassan, de biztosan elsüllyednek a tengerben, mert emelkedik a tengerszint. A különoldalon bemutatják a 78 000 lakosú Macabebe várost, ahol minden évben 10 centiméterrel emelkedik a vízszint – illetve pontosítsunk: süllyed a talaj. Mert ha a tengerszint emelkedése lenne az oka (amely átlagosan állítólag évente 3,7 milliméter), akkor ez mindenhol mérhető lenne.
„Miért süllyednek egyes helységek, míg a többiek nem, az még nem tisztázott” – állítja a cikk. Tényleg nem tisztázott? Ezután a cikk eltereli a figyelmet: „Mit tesznek a háztartások a süllyedés ellen?” – kérdezte egy fiatal „kutató”. De kérdéseket feltenni nem tudományos kutatás, hanem banális empirizmus. A cikk további részében megtudjuk, hogy a vízszint emelkedése miatt sok háztulajdonos betonnal tölti fel földszintjét, hogy újra szárazon élhessen – majd újra betonozza, amíg a földszint valamikor lakhatatlanná válik, és akkor a felsőbb emeletre költözik, vagy további emeleteket épít rá. Hát így, betonnal! Senki sem mondja nekik, hogy a betonöntés súlyos CO2-kibocsátó? És hogy a CO2-szektás drámaírók meggyőződése szerint ez a fő oka a globális felmelegedésnek (és következésképpen a tengerszint emelkedésének is)? A 60 országban működő Heidelberger Zement AG már átnevezte magát Heidelberg Materials-re, hogy elkerülje az önjelölt világmegmentők folyamatos tüntetéseit és blokádjait.
Nem a tenger emelkedik, hanem a talaj süllyed
De a tengerszint emelkedése egyáltalán nem az oka annak a problémának, amely a világbíróság előtt tárgyalt vita tárgyát képezte: műholdas felvételek alapján megállapították, hogy a vizsgált 99 part menti város közül egyharmad süllyed. De ennek oka elsősorban a talajvíz drámai mértékű elvezetése (a talajból való kivonása) és ezeknek a városoknak a természetesen sűrű és magas beépítettségű jellege. Akkor miért épülnek egyre több épületek? Mert a népesség „szaporodik, mint a nyulak”, ahogy Ferenc pápa a Fülöp-szigetekről való visszatéréskor megállapította. A Fülöp-szigeteken évente 1,63 százalékkal növekszik a népesség – nettó körülbelül kétmillió emberrel! A népsűrűség már 320 fő/négyzetkilométer, ami körülbelül 80-nal több, mint a már amúgy is sűrűn lakott Németországban! És ez a egyre növekvő számú ember egyre több ételt igényel – ezért is nőtt jelentősen a mesterséges halastavak száma. Ezek pedig „nagyon sok édesvizet igényelnek”, ahogyan azt a „Badische Zeitung” különkiadásában is olvashatjuk. De az ipar is egyre több vizet igényel, hogy egyre több embert lásson el – ami összességében a talajvízszint csökkenéséhez vezet, és ennek következtében a talaj süllyedéséhez, amelyen épületeket emelnek közvetlenül a vízpartig.
Mindeznek semmi köze sincs a mi szén-dioxid-kibocsátásunkhoz, hanem a helyi népességnövekedéshez. Mi európaiak, és főleg mi németek, a legjobb akaratunkkal sem vagyunk ezért felelősek. Vagy talán a turisták ejtik teherbe a helyi nőket? Valószínűleg csak kivételes esetekben, mert az egy nőre eső 2,7 gyermek mérőszám a Fülöp-szigeteken körülbelül kétszer olyan magas, mint Németországban és más nyugati országokban.
COP30 novemberben: a klíma-képmutatók felvonulása Brazíliában
Amit viszont tényleg meg lehetne tenni: eltávolítani azokat a bírókat vagy bíróságokat, amelyek azt merik állítani, hogy mi, Németországban vagyunk a hibásak, ha a világ másik felén az embereknek bármilyen problémájuk van. Valójában nincs szükségünk olyan bíróságokra, amelyek megismétlik azt, amit az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) folyamatosan ismételget a globális felmelegedés magyarázataként – annak ellenére, hogy más tudósok folyamatosan bemutatják a belátható és ellenőrizhető valós magyarázatokat. Vajon ismerik az IPCC-nél például ezt a szakértői véleményt? [3]
De legyenek akár tanácstalan bírók, akár tanácstalan tudósok: A klíma-pótvallás 50 000 híve novemberben ismét zarándokolni fog az idei ENSZ klímakonferenciára, a „COP30”-ra, amely minden alkalommal a világ egy másik pontján celebrálnak. A résztvevők így megspórolhatják a nyaralási kiadásokat, mert a ceheht mi, adófizetők áljuk. De a korábbi konferenciákhoz hasonlóan a résztvevők ezúttal sem CO2-mentes túrabottal zarándokolnak megváltásuk szertartására, hanem több ezer charter- és magánrepülőgéppel vagy jachttal. Idén Brazíliába utaznak, ahol a konferencia résztvevőinek egy része két, kifejezetten erre a célra megrendelt tengerjáró hajón fog megszállni. Lefogadom, hogy sok klímaprotestáló és támogatóik, valamint a Fülöp-szigetek és Vanuatu sziget lakói is ott lesznek. Végül is a környezeti problémákért mindig mások a felelősek – soha nem a saját környezeti bűneink!
Kiegészítés: Itt van még egy további kommentár a fent említett ICJ-döntéshez: „Az ICJ klímaügyi ítélete tagadja a Nap szerepét és elősegíti a demokrácia globális kormányzással való felváltását”.
Elhatárolódás: Amennyiben ez a cikk büntetendő tartalmat tartalmaz, profilaktikusan elhatárolódom az ilyen jogsértő alapoktól, illetve az igazságszolgáltatástól, amely esetleg büntetendő tartalmat kíván felismerni benne.
Ez a cikk „mesterséges intelligencia” nélkül, kizárólag saját intelligenciával készült; először itt jelent meg: https://ansage.org/endlich-das-weltgericht-rettet-das-weltklima/
Hivatkozások:
[1] Közzétevő: nem lebecsülendő emellett az NGO-k támogatása milliárdos forgalmú cégek, illetve milliárdos magánszemélyek, ún. filantrópok részéről.
[2] Honlapunk említi a Vanuatuhoz hasonlóan a Csendes-óceáni tűzgyűrűben elhelyezkedő Palau problémáját. Mennyivel tartozunk? Avagy ki tartozik kinek és miért? 2. pont. Egy mondatban: A tengerszint nem emelkedik az átlagosnál jobban, ellenben a talajszint süllyed. Okok: illegális homokkitermelés, átgondolatlan építkezések, tektonikai tényezők.
[3] Közzétevő: Magyar viszonyok közt ezt ajánlanám kívülállóknak, pl. jogászoknak:
Klíma-kompendium – leporolva, frissítve
