Kategória: Petz Ernő Dr.

Karbonkibocsátás csökkentés: A célok megvalósíthatatlanok

Aki tisztában van a négy alapművelettel, a középiskolás szintű fizikai, energetikai számításokkal, az tudja: lehetetlen, megvalósíthatatlan vállalkozás a Net Zero, a zéró kibocsátás, azaz, hogy annyi CO2-t bocsássunk ki, mint amennyinek meg tudjuk oldani elnyeletését. Természetesen mindevvel a rögeszme protagonistái is tisztában vannak, mégis erőltetik az emberiség egy részére.

Fenntartható?

Nem, ne higgyük, hogy a szélenergia termelés megfelel a fenntartható energiatermelés akárcsak egy kritériumának is. Gigantikus, örökre elvesző anyagfelhasználások, hulladéklerakókat megtöltő rotorlapok. Még siralmasabb a kép, ha mindezt egy MWh-ra vetítjük és összehasonlítjuk például az atomenergia-termeléssel.

A jövő?– Vágyfantázia Hollandiában

Mindenki látott diákkorában vízbontást egyenárammal. Még a politikusok is. Az más kérdés, hogy ha a költségeket nézzük, az egészet sürgősen el kell felejteni – egészen addig, amíg el nem fogynak a fosszilis energiahordozók a Földről. A másik rossz hírünk, hogy a véletlenszerűen termelő áramforrások háromszor olyan drágán termelik az elektromos áramot, mint az atomerőművek. Tehát: ha már hidrogéngazdaság, akkor csak atomerőmű alapon. Ez viszont megint dugába döntené a zöldbalos fantazmagóriákat.

Menetelés a megbízhatatlan energiatermelés felé

Áramszolgáltatás megújuló energiaforrásokkal – a fantazmagória bukásra van ítélve. Még néhány év, és általános lesz ez a felismerés. De hol lesznek már akkor a célkitűzés megfogalmazói, és a dekarbonizálás erőszakos és megszállott hívei? Egy történelmi tévút szereplőiként hullnak ki az emlékezetből. Amit itt hagynak maguk után: romhalmaz és gigantikus adósságok.

Újabb nehéz napok Németország áramellátásában

A németországi Zöldek kivételével már mindenki tudja: Az ún. megújuló energiaforrások (szélturbinák, napelemek) nem (csak) olyankor termelnek, amikor szükség volna rájuk, hanem olyankor (is), amikor csak úgy lehet a termelt áramtól megszabadulni, hogy egy kis pénzt is teszünk melléje. Ez a kis pénz az év első négy hónapjában több mint egymilliárd euró volt. Másik rossz hírünk: A Zöldek (a médiák segítségével) úgy rángatják a német belpolitikát, mint farok a kutyát.

Kína és a klímaegyezmény

A kínai delegáció aktívan részt vett a Párizsi klímacsúcson (2016) és meg is szavazta a záródokumentumot, majd aláírta az egyezményt. Elvileg tehát csatlakozott a klímavédelmi politikához, azzal a kitétellel, hogy majd csak 2030 után áll módjában a szén-dioxid kibocsátást csökkenteni. Az indoklás egyszerű és morálisan elfogadható: a kínai emberek elvárásainak megfelelően szeretnék ugyanazt a gazdaságfejlesztési és jóléti pályát befutni, amint tették a fejlett nyugati országok az elmúlt két évszázadban.

A CLINTEL nyílt levele a világ vezetőihez

A COVID-19-el összehasonlítva a klímaváltozás egy „nem-probléma”. A klímavédelem kizárólagosan számítógépes modelleken alapul, és ezek alapján próbál a távoli jövőbe tekinteni. A jelenlegi egészségügyi-szükséghelyzetben az önök figyelmét elsősorban az emberek felé kell fordítaniuk! Kérjük, állítsák le a nulla-szénkibocsátási ambícióikat egy időre, amíg a világ a halálos globális krízissel küzd. Igen, szükségállapotban vagyunk, de nem a klíma miatt!