Egy, a Deutsche Bank által közzétett elemzés élesen bírálja a „nem őszinte” vitát, amellyel az EU el akarja fogadtatni az európai emberekkel a Green Deal-t (Zöld alkut). „Nem szabad elhallgatnunk a projekt kihatásait az életszínvonalra, a gazdaságra, és demokráciára. Ezekről nyíltan kell beszélnünk.” Eric Heymann, a Deutsche Bank Research vezető közgazdásza figyelmeztet: „A 2050-ig megcélzott Zöld alku és a klímasemlegesség egy gigantikus európai válsággal fenyeget, beleértve az életszínvonal zuhanását, munkahelyek elveszítését. Egy bizonyos fokú ökodiktatúra nélkül nem fog működni.” Az elemző komolytalannak tartja, ha a Zöld alkut új növekedési stratégiának nevezik, amely lehetővé teszi, hogy az EU igazságos és jóléti társadalommá fejlődjön. „A papíron ugyan mindez jól mutat,” – mondja Heymann, „de hogy elérjük 2050-ig a klímasemlegességet, egész Európa gazdaságát, politikai és jogi berendezkedését alapjaiban meg kell változtatnunk.”
Az EU klíma-ütemtervének forradalmi következményei egyelőre még meglehetősen elvontak, és az átlagember számára elfogadhatók. A karbonsemlegességhez vezető út azonban hamarosan drasztikus változásokat fog hozni a közlekedési eszközök választhatóságában, a lakásméretben, a fűtés módjában, az elektronikus szórakoztató eszközök birtoklásában. Korlátozással kell számolnunk a hús, a déligyümölcsök fogyasztásában.
Figyelmeztet: Nem kérdés, hogy ezek a korlátozások erős politikai ellenállásba ütköznek.
Lesznek pártok, amelyek meg fogják fogalmazni az érveket a szigorú klímapolitika ellen, ha az energiaárak nagyon megemelkednek, korlátozva lesz ingatlanbirtoklás és a személyes szabadság. Ne tagadjuk le: a választók ezen pártok felé fognak fordulni. Uniós szinten súlyosbodni fognak az elosztási konfliktusok, amelyek hozzájárulhatnak a tömb további szakadásához. Készen vagyunk rá, hogy ezekkel szembenézzünk?
Az alábbiakban további részleteket közlünk Eric Heymann (Deutsche Bank Research) elemzéséből.
Klíma-semlegesség: Felkészültünk a kérdés őszinte megvitatására?
Egy bizonyos fokú ökodiktatúra nélkül nem fog működni!
A jelenlegi klímapolitika kihatásai a magánszemélyek mindennapi életére még elvontak és elfogadhatók. A klímapolitika úgy csapódik le náluk, hogy drágább lesz az energia, a fűtés, a közlekedés. Egyes országokban szabályozzák az épületek szigetelését, és hasonló, részletes előírásokat hoznak más területeken. De a klímapolitika nem foglal el központi helyet életünkben. Döntést hozunk arról, hogy elutazunk-e, hogyan, milyen közlekedési eszközökkel utazunk. Arról is mi döntünk, nagy házban vagy kis lakásban akarunk élni, hogyan fűtünk, milyen elektronikus eszközeink legyenek, milyen gyakran használjuk őket, továbbá, hogy mennyi húst vagy déligyümölcsöt együnk.
Ezeket a döntéseket anyagi helyzetünk függvényében, nem pedig az éghajlattal kapcsolatos megfontolások alapján hozzuk.
De ha el akarjuk érni a klímasemlegességet, meg kell változtatnunk viselkedésünket ezeken a területeken. Ennek oka, hogy nem léteznek technológiák, melyek segítségével fönn tudnánk tartani életszínvonalunkat, úgy, hogy egyúttal a klímasemlegességnek is eleget tegyünk. Ez azt jelenti, hogy a szén és az egyéb fosszilis energiahordozók árát erősen meg kell emelni, hogy az embereket rávegyük viselkedésük megváltoztatására. Egy másik, esetleg kiegészítő lehetőség mindezen célok elérése jogszabályokkal, hatósági intézkedésekkel. Tudom, hogy az ökodiktatúra egy csúnya szó. De fel kell, hogy tegyük magunknak a kérdést, milyen mértékben tudunk egy ökodiktatúrát elfogadni (pl. hatósági intézkedések révén), hogy a karbonsemlegesség felé mozduljunk el. Például: Mit tegyünk, ha az ingatlantulajdonosok nem akarják házaikat nulla emissziós épületté átalakítani? Ha nincs meg rá a pénzük, ha ez műszaki okok miatt nem lehetséges, vagy az ehhez kapcsolódó beruházások nem kifizetődőek.
A versenyképesség elvesztése vagy a szabad kereskedelem korlátozása
Ha az EU gyorsabban és határozottabban valósítja meg a klímasemlegességet, mint a világ többi része, a fosszilis tüzelőanyagok ára is magasabb lesz, mint a világ többi részén. Ez csökkenti az energiaigényes vállalatok versenyképességét. Hajlandók vagyunk ilyen árat fizetni a karbonsemlegességért? Valószínűleg nem, hiszen senkit sem akarunk az út szélén hagyni. Szubvencionáljuk tehát ezeket a vállalkozásokat, hogy drága, de klímabarát technológiákat alkalmazzanak? A források korlátozott rendelkezésre állása miatt ez is csak nehezen képzelhető el hosszú távon. Ha őszintén meg akarjuk vitatni ezeket a dolgokat, szembe kell néznünk vele, hogy minden – a klímavédelemre kiadott – euró hiányozni fog az oktatás, kutatás, közegészségügy, digitális infrastruktúra, belső és külső biztonság, adócsökkentések és nyugdíjak emelése területén. Hogy az eltorzított versenyhelyzet problémáját megoldják, az Európai Bizottság CO2-vám bevezetését fontolgatja. Csakugyan azt hisszük, hogy az EU-n kívüli országok nem fognak erre ellenlépéssel reagálni? Csakugyan hajlandók leszünk a szabad kereskedelem előnyeit sutba dobni az éghajlat védelmének kedvéért?
A politikai szembenállás erősödni fog
Senkit sem szabad az út szélén hagynunk a karbonsemlegesség felé vezető úton. A Zöld alkunak ez a kijelentése a kör négyszögesítésével egyenlő. A nagy klímapolitikai fordulat veszteseket fog eredményezni úgy a magánszemélyek, mint a vállalkozások között. Túl ezen, súlyosan csökkenni fog a foglalkoztatottság és életszínvonal. Ha ez nem így volna, a klímavédelem egy egyszerű vállalkozás volna. És ezeknek a folyamatoknak lesznek kihatásai a politikai palettán, úgy nemzeti, mint uniós szinten.
Lesznek politikai pártok, melyek megtalálják érveiket a szigorú klímapolitika ellen, amely az energiaárak jelentős emelkedését, a személyes szabadságjogok és a tulajdonviszonyok korlátozását hozza magával. Ne söpörjük szőnyeg alá: Sokan fognak ezen pártok felé fordulni. Uniós szinten súlyosbodni fognak az elosztási konfliktusok, amelyek hozzájárulhatnak a tömb további szakadásához. Készen vagyunk rá, hogy ezekkel szembenézzünk? Vagy visszaveszünk klímapolitikai ambícióinkból, ha megállapítjuk, hogy az emberek többsége nem támogat egy túl merész klímapolitikát?
A Deutsche Bank közgazdászának angol nyelvű írása innen letölthető.
A certain degree of eco-dictatorship will be necessary
Közzétevő kommentárja:
Eric Heymann közgazdász, banki szakember. Ilyen minőségében eszébe se jut, a politika által diktált, a megvásárolható tudósok által megerősített és a média által felturbózott klímanarratívát megkérdőjelezni. Csak mint saját szakterületének szakembere figyelmeztet: a karbonsemlegességhez vezető út tele van gazdasági, politikai buktatókkal. Mekkora lenne a megdöbbenés, ha szembesülne vele ő és a többi józanabb közgazdász: a klímanarratíva hamis kiindulási alapokon, hamis, célzatos modellezésen, a prekoncepciónak ellentmondó tények elhallgatásán, eltérő tudományos dolgozatok cenzurázásán, a más tudományos álláspontot képviselő tudósok boszorkányüldözésén nyugszik.
A háttérben lévő politikai erők természetesen tisztában vannak úgy a valóság és a hamis prezentálás közötti szakadékkal, mint avval, hogy a karbonsemlegesség felé vezető úton kikerülhetetlen a diktatúra. Mindezek fényében fel kell, hogy tegyük a kérdést: Lehet, hogy a diktatúra a cél? Lehet, hogy a karbonsemlegesség a maszlag, az ürügy? Lehet, hogy a karbonsemlegesség olyan misztikus cél, mint a kommunizmus, amit ugyan soha el nem lehet érni, de az oda vezető út igen jó eszköz egy 400 milliós Gulág-tábor létesítésére és a tömegek béklyóban tartására?
A magyar politikában és a főáramú sajtóban természetesen tovább fog menni a hurráoptimizmus, a klímasemlegesség szép, kívánatos, hasznos színben feltüntető leírása. És itt egyformán fog viselkedni kormányoldal, balliberális ellenzék, és főáramú média (tisztelet a kivételnek, amire jó példa a Magyar Hírlapban már hónapok óta folyó klímavita).
Minden tiszteletünk Varga Judit igazságügyi miniszteré, de örültünk volna, ha konzultál a másik oldalt képviselő tudósokkal, egyetemi tanárokkal, a magyar energiagazdálkodás kiemelkedő képességű szakembereivel, mielőtt ilyeneket leír:
Nem, kedves miniszter asszony, nem diadalmaskodott Brüsszelben a józan ész. Azok az erők diadalmaskodtak, akik rákényszerítették Európa lakosságát fejenként 4000 euró hitel fölvételére. (Ebbe beleszámítottuk már a 750 milliárd eurós helyreállítási csomagot is.) Hogy ebből a hitelből rombolják le a versenyképes európai gazdaságot, tegyék bizonytalanná és drágává az energiaellátást. Hogy kik profitálnak ebből a több mint ezer milliárdos hitelből, és kik viselik majd annak terheit, és mennyi időn keresztül, erről vannak sejtéseink és ezek nem adnak okot az optimizmusra.
A 2×2 az 4 marad, és elkerülhetetlen, hogy az energiaárak tovább emelkedjenek, ha erőltetjük, és tízmilliárdokkal támogatjuk a véletlenszerűen termelő energiaforrásokat. Melyek önmagukban sohasem életképesek, mindig csak a stabil, hagyományos energiatermelésre támaszkodva, abban üzemzavarokat okozva, mega blackout veszélyét felidézve tudnak eredményeket (termelt gigawattórát) felmutatni. És emlékeztetünk: Ha a nyugati világ (EU, USA, Kanada, Ausztrália) 50 %-kal csökkenti CO2-kibocsátását, ez a világ antropogén CO2 kibocsátásának 1 %-os csökkenését fogja eredményezni. Mert hogy a világ többi része nem lesz partner a gazdaság tönkretételében a CO2-kibocsátás redukálása által. Mindez pedig azt jelenti, hogy a világ üvegházhatású gáz koncentrációja 0,01 %-kal (egy tízezrelékkel) lesz alacsonyabb. Természetesen ez is ismert minden szakembernek. És az adatok ellenőrzéséhez itt is elég egy négy alapműveletes zsebszámoló.
Nem vonjuk kétségbe, hogy a magyar, illetve visegrádi politikának sikerülhetett részletkérdésekben kompromisszumokat elérni, ami esetleg késleltetheti az unió szakadék felé rohanását. De mindez távol van attól, hogy a józan ész diadalmaskodott volna.
2021. január
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a Reális Zöldek Klub társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben. Bankszámlaszámunk: 11702036-20584151 (OTP) A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található. |
