III. Karbonkvóta áfacsalás
A karbonkvótáknál a csalás klasszikus műfajával, az áfacsalással lehetett százmilliókat keresni. Időközben az adójogszabályok egységesítése miatt ennek lehetősége megszűnt.
Egy korábbi matematikatanárnő, Christiane Melgrani által vezetett, nagyrészt francia-izraeli tagokból álló bűnbanda volt felelős Franciaország egyik legnagyobb adócsalásáért 2006 és 2009 között. A csoport kihasználta az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének gyenge pontját: Olyan széndioxid kvótákat vásároltak mintegy 1,6 milliárd € értékben, amelyek a legtöbb európai országban nem voltak áfakötelesek, Franciaországban pedig áfával adták el, anélkül, hogy a különbözetet befizették volna az államnak. Így 385 millió eurót vágtak zsebre, amelyet csak papíron létező cégeken keresztül luxuscikkek és ingatlanok vásárlására fordítottak. A büntetőperre 2018-ban került sor, a három főkolompos 8, illetve 9 éves börtönbüntetést kapott, 33 embert pedig feltételes szabadságvesztésre ítéltek. A pénzből 200 millió €-nak nyoma veszett.
A csoportnak komoly befektetők, alvilági figurák mellett sikerült egy magasrangú rendőrtisztet is maga mellé állítania, aki belső információkat szállított a főkolomposoknak.
Források:
Párizsban megkezdődik az „évszázad szén-dioxid-adócsalásának” tárgyalása (france24.com)
36 embert börtönöztek be hatalmas francia szén-dioxid-adócsalás miatt (rfi.fr)
Az OCCRP, a világ legnagyobb, oknyomozó újságírókat összefogó szervezete 2013-ban számolt e az ügyről.
Az UNEP 2013-as jelentése GEAS_Mar2013_EnvCorruption.pdf (unep.net) megállapítja többek között:
| Az Európai Unió 134 milliárd dolláros kibocsátáskereskedelmi rendszerében a korrupció lehetővé tette és megkönnyítette a felhasznált széndioxid kibocsátási kreditek újbóli értékesítését és téves bejelentését, a nemzeti széndioxid-kibocsátási nyilvántartásokból való lopást célzó, kifinomult számítógépes behatolásokat és a folyamatos áfacsalást. 2010-ben az európai hatóságok a kibocsátás-kereskedelemben több „fiktív számlakibocsátást alkalmazó csalást” lepleztek le, amelyek becslések szerint legalább 11 országban 6,45 milliárd USD bevételkiesést okoztak. A fiktív továbbszámlázás során a szén-dioxid-kibocsátási egységeket továbbszámlázó kereskedő megtartja a hozzáadottérték-adót (áfa), ahelyett, hogy azt az adóhatóságoknak és az államkincstárnak befizetné. A nem áfaköteles, nemzetek közötti kereskedelem lehetővé tette, hogy a kibocsátási egységeket kezdetben áfa hozzáadása nélkül vásárolták, majd a áfa felszámításával adták el. A csalárd tevékenységek felfedezése következtében az Európai Bizottság módosította az adótörvényeket és megerősítette a kereskedési rendszer biztonságát. Evvel egyidejűleg az európai széndioxid-piac mintegy 90 százalékkal visszaesett, a tőzsdei kvótakereskedelmet átmenetileg felfüggesztették. (Corporate Watch, 2010; Kossoy és Guignon, 2012). 2011 januárjában a laza biztonsági intézkedések megkönnyítették több mint 3 millió USD értékű széndioxid-kredit ellopását (évente körülbelül 2 milliárdot bocsátanak ki), amelyek értéke a nyílt piacon körülbelül 62 millió USD (The Economist, 2011). Ilyen eseteket Ausztriából, a Cseh Köztársaságból, Németországból, Görögországból, Olaszországból, Németországból és Romániából jelentettek (Kossoy és Guignon, 2012). Ezek a problémák együttesen nemcsak az EU ETS sorsával, hanem a világszerte bevezetésre kerülő, egyre növekvő számú belföldi cap-and-trade rendszerrel kapcsolatban is aggodalomra adtak okot. |
A karbonkvóta áfacsalásnak már Olaszországban is voltak előzményei
Az osztrák Kleine Zeitung 2010-ben arról számol be, hogy az Europol rajtaütött egy bonyolult CO2-kibocsátási csaláson Olaszországban, és több mint 100 személyt tartóztatott le.
A Kleine Zeitung azt írja: „A kár több milliárd euróra rúg”.
Az Europol szerint az olasz adóhatóság a milánói ügyészség irányításával 150 olaszországi vállalatnál tartott razziát. A csalás magában foglalja a CO2-kibocsátási jogosultságok után keletkező hozzáadottérték-adó kijátszását. Több mint 100 személyt tartóztattak le, akiket szervezett bűnözésben való részvétellel gyanúsítanak.
A Kleine Zeitung arról számol be, hogy az olasz elektromos közművek kereskedelmi piacai korábban teljesen leállították a kibocsátási jogosultságokkal (kvótákkal) való kereskedést „a rendellenes tranzakciók nagy száma miatt”. Csak az áfából származó adóbevétel-kiesést (MTIC (Missing Trader IntraCommunity Fraud) 500 millió euróra becsülik, írja az online Kleine Zeitung.
IV. Geotermikus energiával kapcsolatos korrupció
A geotermikus energiát Kenya zöld növekedése sarokkövének tekintik, és a kormány 2011-ben ambiciózus bővítési tervet indított a nemzeti geotermikus termelési kapacitás növelése érdekében.
De 2015-ben a kenyai állami tulajdonú Geotermikus Fejlesztési Társaság (GDC) hat felső vezetőjét azzal vádolták, hogy megemelték a beszerzési költségeket, hogy ellophassák a felesleget (túlszámlázás).
Egy informátor felfedte, hogy 2012-ben 19,5 millió dolláros szerződést ítéltek oda a Bonafide Clearing and Forwarding cégnek berendezések mozgatására. 2011-ben ugyanez a vállalkozó 230 000 dollárt számolt fel egy másik ügyfélnek hasonló munkáért.
Válaszul a kenyai parlament utasította az ország etikai és korrupcióellenes bizottságát, hogy vizsgálja ki, hogy a GDC összeesküdött-e vállalkozókkal a magasabb áron történő szerződéskötések érdekében. Ezt követően a GDC ügyvezető igazgatóját, megbízott vezérigazgatóját és pályázati bizottságának tagjait korrupciós vádak miatt letartóztatták.
Amikor a kenyai média leleplezte az ügyet, a Transparency International Kenya sajtóközleményben reagált a botrányra, amely országos médiavisszhangot kapott. Segítséget nyújtott a GDC új vezetésének a vállalat beszerzési folyamatainak megerősítéséhez és a korrupció kockázatának csökkentéséhez. Azóta a Transparency International Kenya együttműködik a GDC vezetőivel, hogy javítsa a vállalat gyakorlatát és a megújuló energia szélesebb beszerzési környezetét. Az esetből származó kár kb. 4 milliárd Ft-nak megfelelő kenyai shilling.
Források:
- https://www.u4.no/publications/corruption-and-climate-finance.pdf
- https://www.transparency.org/en/projects/climate-governance-integrity-programme/data/climate-governa
V. Klímakutatási korrupció
Az erdőtüzeket a nem túlságosan tájékozott nagyközönségnek az éghajlatváltozás leglátványosabb és legpusztítóbb következményeiként lehet eladni. (Mi realisták tudjuk, hogy a levegő CO2-tartalma néhány ppm-es változásának, néhány tizedfokos hőmérséklet-emelkedésnek semmi ráhatása nincs az erdőtüzekre. Lásd: “tűz” kifejezésre történő keresés eredménye, illetve Több időjárási katasztrófa – Csakugyan?) A hivatalos narratíva szerint az ilyen szélsőséges időjárási események megelőzése és hatásainak enyhítése érdekében elengedhetetlen a kutatás. Tehát még ha hivatalos oldalról elfogadottnak, elengedhetetlennek minősítenek is egy kutatást, valójában az is fölösleges pénzkidobás.
2019-ben az Európai Csalás Elleni Hivatal megállapította, hogy egy európai kutatási konzorcium, amely állítólag az erdőtüzek felderítésén dolgozik, közel félmillió euró közpénzt sikkasztott el. A legtöbb pénzt egy kaszinó- és szállodaprojektre fordították Cipruson – egy olyan szigeten, amelyet rendszeresen sújtanak halálos erdőtüzek.
[Közzétevő: Ha a kutatás tárgya a CO2 koncentrációváltozás és átlaghőmérséklet-változás hatása az erdőtüzekre, ez kb. avval egyenértékű, mintha a maja és azték tudósok azt kutatták volna, milyen hatása van az feláldozott emberek életkorának, összetételének, számának az aszályra, rossz termésre. Lásd: Szeged Hallucinations bevezető keretes rész.]
VI. Hűtlen kezelés, éghajlatvédelmi célokra kapott pénzek közönséges ellopása
Pápua Új-Guinea: Az ABC News jelentése szerint Pápua Új-Guinea éghajlatváltozási ügynökségének vezető munkatársait korrupcióval és hűtlen kezeléssel vádolják, amely több mint 2 millió AU dollár (1,3 millió dollár) közpénzt érint. A vádakra azután derült fény, hogy két informátor értesítette a rendőrséget.
Hazai viszonylatban a CNG és LNG buszok bevezetésével kapcsolatos közpénz elherdálásokat tárta föl a 24.hu, amiről mi is beszámoltunk.
VII. A megújuló energiatermeléssel kapcsolatos korrupció
A véletlenszerűen, időszakonként termelő megújuló áramforrások életképtelenek. Pont. Ehhez nincs mit hozzátenni. Mindig azok maradnak. Az általuk termelt energia ára – a sok évvel ezelőtt tett enthuziasztikus ígéretekkel ellentéteben – nem csökken, hanem emelkedik. Minél nagyobb az arányuk, annál problémásabb átvételünk egy nemzeti áramhálózat számára. Ha az állam az adófizető pénzéből egy kicsit támogatja őket, még mindig életképtelenek maradnak. A beruházók csak akkor hajlandók ebbe a szegmensbe beruházni, ha az az állam garantálja nekik a biztos, magas jövedelmet. És innentől fogva
a beruházó számára van egy pont, amelyet elérve mindent megtesz az „éghajlat megvédéséért”, értsd, árbevételének növekedéséért. És ezért még a politikusok megvesztegetésére is hajlandó. A politikusok pedig megkötik az adófizető számára előnytelen szerződéseket. Ez a szegmens olyan terület, ahol nagyon nehéz a korrupciót nyomon követni.
1, Olasz maffia
Az olasz maffiáról köztudott, hogy jó üzleti érzékkel fekteti be illegális úton megszerzett vagyonát a fehér gazdaságba. Egyúttal ráéreztek, mekkora üzletet jelent a befektetés a megújuló energiatermelésbe.
A maffia szélerőműiparban való részvételére először 1996-ban figyeltek föl, amikor a „szelek urát”, Vito Nicastrit elítélték 15 millió euró összegű tisztességtelen kifizetésért és köztisztviselők megvesztegetéséért a szélerőműparkokkal kapcsolatos csalások kapcsán. Ez azonban nem akadályozta meg Nicastrit abban, hogy további engedélyeket szerezzen be. Nicastri 2010-ben egy cégkonglomerátumra szétosztva közel 2 milliárd euró értékű vállalati vagyontárgyakkal rendelkezett. Ezekben a holdingokban 43 szél- és napenergia-ipari vállalat is volt.
Forrás: Windenergie: Verschwörung der ‚Grünmafia’ | EIKE – Europäisches Institut für Klima & Energie (eike-klima-energie.eu)
2, Spanyol napelemparkos korrupció
Kormányzati ösztönzők tették lehetővé a megújuló energiához kapcsolódó csalást.
Miután a spanyol kormány 2007-ben rendkívül nagyvonalú támogatásokat vezetett be a napenergia számára, az ágazat fellendült – Spanyolország ugyanazon év végére elérte 2010-es céljait. Nem csak a napenergia-fejlesztők profitáltak ebből: 2008-ban több köztisztviselőről derült ki, hogy olyan vállalatoknak adott ki engedélyt, amelyekben ők vagy közvetlen hozzátartozóik közvetlen részesedéssel rendelkeztek. Egy másik probléma akkor merült fel, amikor a kormány határidőt hirdetett a napelemes állami támogatásra, sok napenergia-fejlesztő sietett teljesíteni azt. Számos fejlesztő befejezettnek nyilvánította a befejezetlen projekteket, ami rámutat az ellenőrzés hiányára az állam oldalán.
Forrás: https://images.transparencycdn.org/images/2011_GCRclimatechange_EN.pdf
Tiszta szerencse, hogy nálunk ez nem így van, az Alteo NyRt. kemény munkával jutott pl. 2022 3. negyedévében 24,8 milliárd Ft-os rekord árbevételéhez, illetve 2023-as 12,8 milliárd Ft eredményéhez. És bizonyára az Energiaügyi Minisztérium munkatársainak szimpla ostobasága, hogy ész nélkül rendeli az energiát a naperőművektől, amiért velünk adófizetőkkel 30-46 Ft-ot fizettet meg kWh-nként. És hogy a hálózat össze ne omoljon, visszafogatják a CO2-kibocsátás nélkül 12,- Ft/kWh árban termelő paksi áramtermelést, ami megítélésünk szerint kimerít több büntetőjogi paragrafust (sikkasztás, hűtlen kezelés, atomerőmű biztonságának veszélyeztetése). De a telhetetlen bendőnek még ez sem elég, még tovább fokozzák a fölösleges napenergia-termelést, úgy hogy az állam kénytelen a kutyának se kell energiát elkótyavetyélni külföldre, de úgy, hogy még fizet is az átvevő osztrák és szlovák szivattyús tározós cégeknek 4,- Ft/kWh-t, amit természetesen ugyancsak mi, adófizetők állunk. És az Alteo és a többi beruházó ebben teljesen vétlen. Számításaink szerint a magyar adófizető évente 100+ milliárd Ft-tal támogatja a napelembárókat és szélkeréklovagokat. Államadósságunk percenként milliókkal növekszik, az egy főre lebontott kamatfizetési kötelezettség brutális. Az Államadósságkezelő Központ tájékoztatása szerint minden magyar – beleértve a csecsemőt és aggastyánt is – havi 153.000,- Ft-ot tesz a hitelezők zsebébe.
ALTEO: Vártnak megfelelő éves eredmény, tovább növekvő pénzügyi flexibilitás – Erste Market Elemzés
A legnagyobb magyar napelempark beruházók itt találhatók:
Magyarország legnagyobb naperőművei – EU-SOLAR Nyrt.
VIII. Használt étolaj újrahasznosításával kapcsolatos korrupció
Az elmúlt években Nyugat-Európában több, hamis bioüzemanyaggal kapcsolatos csalást lepleztek le. Egy új vizsgálat szerint több eset köthető a boszniai Sistem Ecologica céghez, amely több ezer tonna hamisított üzemanyagot értékesített az Európai Unióban.
Az EU üzemanyagforgalmazói sokkal több pénzt fizetnek a használt étolaj újrahasznosításából származó növényi olajért (UCO), mintha azt az olajat szójából vagy egyéb terményből állítanák elő.
2019-ben 1 t szójaolaj ára 730,- € volt, 1 t újrahasznosított UCO-bázisú biodízel pedig 1100,- €-ba került. Az OLAF, az EU csalásokkal foglalkozó ügynöksége szerint a Sistem Ecologica 115.000 t szójaolajat szállított az EU különböző országaiba, köztük a MOL-hoz is Magyarországra. Mindez 42 millió € jogosulatlan árbevételt jelentett a boszniai cégnek és a vele kapcsolatban álló holland és belga üzletembereknek, Cornelis Bunschoten-nek és Wilfred Haddersnek, a Biodiesel Kampen B.V. és Sunoil Biodiesel B.V tulajdonosainak. Gianni Rivera-t avval vádolták meg, hogy ő segített a másik két vállalkozónak az illegális jövedelmek tisztára mosásában.
Forrás: Hogyan ásták alá a bioüzemanyagokkal kapcsolatos csalások az EU kiemelt éghajlat-politikáját – OCCRP
IX. Dinitrogén-oxid kibocsátással kapcsolatos korrupció
Az Európai Bizottság 2021-ben összesen 875 millió euró bírságot (1,03 milliárd USD) rótt ki a Volkswagenre és a BMW-re, amiért közösen fejlesztették a hamis N2O-t leválasztó katalizátorokat. A buliban benne volt a Daimler is, de mivel az fedte föl a turpisságot, esetében eltekintettek a bírságtól.
Az esettel kapcsolatban emlékeztetünk két korábbi írtásunkra:
DÍZEL: REHABILITÁLVA, köszönhetően a koronavírusnak
Csak tőszavakban: A dinitrogén-oxid éghajlatra vagy környezetre káros anyagnak történő minősítése még az egész klímacsaláson belül is egy botrányos csalás. Az EU mindezt USA nyomásra vezette be. Az USA nem talált jobb eszközt az ottani piacon nagyon jól szereplő VW dízelautók ellen. Az más kérdés, hogy az európai autógyártóknak nem katalizátor szoftver hamisítással kellett volna a fejleményekre reagálni, hanem a klímarögeszme, különösen az N2O-rögeszme Nirvánába küldésével. Úgy tűnik, menedzser posztokon az ellenség ügynökei ülnek a német autóiparban.
Forrás: EU Fines VW, BMW $1B for Antitrust Violations (occrp.org)
X. CO2-leválasztással és tárolással kapcsolatos csalások (CCS – Carbon Capture and Storage)
1, Talán ez az egész éghajlatvédelem-korrupció konglomerátum legellentmondásosabb szegmense.
Nem közismert, hogy a szuperkritikus állapotú széndioxid jól oldódik a szénhidrogénekben, az elegy viszkozitása alacsonyabb a szénhidrogéneknél. Ezt a tulajdonságát használják már az ötvenes évek óta a kimerülés jeleit mutató olajmezőknél. A szuperkritikus állapotú CO2-t visszasajtolják a még olajat tartalmazó, de azt már ki nem termelhető rétegekbe. Így a csaknem kimerült olajmezőből még akár 50 % többlet olajat is fel tudnak hozni. A technológia neve: Enhanced Oil Recovery (EOR) = Fokozott olajkitermelés.
A Kiotói egyezmények után pedig a tüzelési technológiából származó leválasztott CO2-t használják erre a tevékenységre. Vagy legalább is azt állítják. Ellenőrizni senki nem akarja, de ha akarná is bárki, nem volna könnyű.
Tehát: A CO2-t visszasajtolják a kimerülőfélben lévő olajmezőbe. Ez segít több olajat fölhozni, evvel természetesen feljön a leküldött, a szénhidrogénekkel elegyet képző CO2 is. A szereplők ennek ellenére tartják marjukat, hogy bezárták az a piszok CO2-t. A karbonkredit kereskedők pedig fizetnek. Őnekik pedig azok fizetnek, akik megvásárolták tőlük saját maguk által nyomtatott bankóikat (karbonkrediteket). Akiknek pedig azok fizetnek, akik ezeknek a vállalkozásoknak a termékeit vásárolják meg. Vagyis mindenki.
Az akció összege: Az adófizetőktől milliárdok folytak néhány bennfentes zsebeibe. A CO2-mérleg semmit nem változott.
2, Más vállalkozások úgymond homokkő rétegekbe sajtolják bele a széndioxidot. Ami lassan vissza fog szivárogni az atmoszférába, hiszen egy egyensúlyi állapotban lévő rendszer nyomásviszonyait változtatták meg – ha egyáltalán valaha is csakugyan lejutott oda. Ellenőrizni ezt ugyanis egyszerűen nem lehet. A CO2 oldódik a talajvízben is, a lényeg, hogy a módszer az átverési versenyben dobogós helyet érdemel. Pedig erős a mezőny.
3, Lélegzetelállító egyes szereplők gátlástalansága, amikor adófizetői pénzek magánzsebekbe történő átvezetéséről van szó. A szereposztás ugyanaz. A potenciális nyerészkedők létrehoznak, támogatnak néhány éghajlatvédő szervezetet, amelyek követelik a politikától, hogy a drágalátos éghajlat megvédése érdekében fizessen 30 milliárd angol fontot egy olyan projektre, amely – nem a füstgázokból, hanem – a levegőből választja le a CO2-t. A politika pedig a nemes szándékoktól vezérelve lép, és az éghajlat megmentésének ténye mellett igazán eltörpül, hogy esetleg a döntéshozó politikusoknak s csurran-cseppen egy kis juttatás. Jellemző még a színjátékra, hogy a tudósok nagyon tudományosan hangzó nevet adnak a pénzkiszivattyúzó akcióknak, pl.
CCS (Carbon Capture and Storage) = CO2-leválasztás és tárolás.
DACCS (Direct Air Carbon Capture and Storage) = Közvetlen CO2-leválasztás a levegőből és tárolás. Ehhez gyönyörű folyamatábrákat is prezentálnak, hadd lássa mindenki, itt egy komoly technológiáról van szó.
A technológiának pocsék az energiamérlege is. 1 t CO2 leválasztásának energiaigénye 2,5 MWh. A zöld álmodozók azt szeretnék, ha a (még meg nem épített) berendezés a brit CO2-kibocsátás egy tizedét, évi 48 millió t-t választana le. Ennek nettó energiaigénye tehát évi 120.000 GWh. Ha ezt a jelenlegi hálózatból fedeznénk, akkor az akciónak magasabb CO2-lábnyoma lenne, mint amennyit avval meg lehetne takarítani. Ennél az energiaigénynél a szélturbinák és napelemparkok labdába se tudnának rúgni. Maradna tehát, hogy a technológia mellé építeni kellene egy 14 GW teljesítményű atomerőművet. Ami a jelenlegi legnagyobb brit atomerőmű – Hinkley Point C. – kapacitásának négyszerese kellene, hogy legyen. Hogy képben legyünk az arányokkal: Paks II.-höz viszonyítva hétszer akkora kapacitást kellene létesíteni. Hinkley Point C. várhatóan 46 milliárd GBP-be fog kerülni. Innentől fogva könnyen kiszámítható, a DACCS technológia a projektgazda Energy Systems Catapult, ESC 30 milliárd GBP költségigényre vonatkozó állításával szemben annak több mint hétszeresét nyelné el.
Az alapvető probléma az, hogy a közpénzekből finanszírozott szervezetek, bár a kormánytól „függetlenek”, mégis teljes mértékben elkötelezettek a politikai menetrend mellett. [Közzétevő: Vagy fordítva: A kormány elkötelezett a szervezetek által képviselt zöldhisztéria mellet.]
Az átláthatatlan ügynökségek ilyen konstellációja, amely állítólag a jólétet hivatott előmozdítani a kutatás és fejlesztés révén, egyenlő azzal, hogy a kormány hatalmas közköltségen választja ki a „győzteseket”. Nincs következménye annak, amikor az ilyen szakértők több százmillió fontot költenek az adófizetők pénzéből olyan kísérleti projektekre, amelyek semmit sem érnek el, vagy olyan fényes jelentésekre, amelyek a Grimm-mesék műszaki színvonalán vannak. A CO₂-leválasztáshoz hasonló elképzelések kritikája ki van zárva az akadémiai és ipari körökből, mert még ha a kritikusok nem is vonakodnának a hálózaton belüli állásokra pályázni, és nem utasítanák el őket az ilyen bullshit-cégekben uralkodó politikai kultúrával szembeni nyilvánvaló kritikus magatartásuk miatt, politikailag kényelmetlen munkájukat hamarosan elsüllyesztenék.
Forrás:
Ezek után már csak hab a tortán: A Föld atmoszférájában lévő 2800 Gt (gigatonna) CO2 egyensúlyban van az óceánokban lévő 140.000 Gt CO2-vel. Ha egy bizonyos mennyiséget kiveszek az atmoszférából, ugyanaz a mennyiség automatikusan kipárolog az óceánokból, és az egyensúly helyreállt. Evvel a legtöbb szereplő – tudósok, beruházók – tisztában van. A politikusok is tisztában lehetnének vele, lehet, hogy tisztában is vannak, de jövedelmezőbb játszani a tudatlant, tehát úgy tenni, mint akinek fogalma sincs erről. Ha ugyanis a politika nem védené az éghajlatot, akkor nincs közpénzek magánzsebbe történő átvezetése milliárdos nagyságrendben, de akkor visszaosztás sincs a politikusok zsebébe.
4, Gondolatok a CO2-leválasztással összekapcsolat metanolgyártásról
A sok értelmetlen, alibi, Patyomkin-díszletet idéző éghajlatmegmentő projekt közt van egy, amelyre érdemes odafigyelni, a leválasztott CO2-ből történő metanolgyártásra Oláh György Nobel-díjas vegyész eljárása alapján. Mindenekelőtt szögezzük le: Az eljárás ma piaci viszonyok között életképtelen – viszont az üzemanyagok drágulásával, a CO2-adó emelkedésével egyszer életképesek lehetnek. Még a Carbon Recycling International, az eljárás izlandi beruházója is azt nyilatkozza, az itt gyártott metanolt kétszer olyan drágán tudják előállítani, mint a hagyományos eljárással. A technológia hidrogént használ, amelynek előállítása – ha zöldhidrogént használnak – a hagyományos eljárással készült szürke hidrogén előállításánál sokszorosan drágább. Viszont a szürke hidrogén előállításakor jelentős mennyiségű CO2 szabadul fel.
A gyártó sarokszámai:
metanol gyártott éves mennyiség: 4000 t
CO2-felhasználás: évi 5500 t
Au EU Kutatási Ügynöksége, a Cordis szerint a projektnek egy új részberuházását az unió 1 827 380,63 €-val támogatta, a beruházás összesen 2 610 543,75 €-ba került. Mindenesetre elgondolkoztató sarokszámok. https://cordis.europa.eu/project/id/848757
És elgondolkodtató az is, hogy az izlandi beruházást úgy fejlesztették ki, „hogy a szomszédos geotermikus erőmű által kibocsátott CO2-tartalmát hasznosítsa, amely egyébként a légkörbe került volna. A szén-dioxidot megtisztítják, hogy alkalmassá tegyék a későbbi metanol-szintézisre. Megfelelő kompressziót követően a víz és szén-dioxid elektrolízisével keletkező hidrogént tartalmazó szintézisgáz katalitikusan reagálva metanolt képez. A tisztítás és a víz eltávolítása az utolsó folyamatmodulban geotermikus gőzzel végzett desztillációval történik.”
Tesséék??
CO2-t bocsát ki a geotermikus erőmű? Elektrolizálják a CO2-t? Biztos, hogy valódi gyártási tevékenység folyik az izlandi üzemben?
Oláh György – Ipari méretű megújuló metanol üzem — CRI – Carbon Recycling International
A CRI tájékoztatása szerint ugyanevvel a technológiával Kínában két beruházás is megvalósult:
2022 – Shunli, Kína
Az évi 110 000 tonna kapacitású, fenntartható metanollal rendelkező Shunli üzem Kínában a világ legnagyobb CO₂-metanol üzeme. A 2022 óta működő üzem évente 160 000 tonna szén-dioxid-kibocsátást köt meg, hozzájárulva a tisztább acél- és üzemanyag-előállításhoz.
2023 – Sailboat, Kína
A 2023-ban Kínában üzembe helyezett Sailboat-i üzem évente 150 000 tonna szén-dioxidot hasznosít újra a CRI CO2-metanol technológiájának felhasználásával. Évente 100 000 tonna fenntartható metanolt állít elő, amelyet olefinek és más kémiai származékok előállításához használnak fel. Ez a világ második legnagyobb és leghatékonyabb CO₂-metanol üzeme.
Amiről nem tudunk: Milyen üzleti terv alapján történtek a kínai beruházások? Karbonkreditekből?
Közismert, hogy a zöld hidrogén ára a szürkének a többszöröse. Melyikkel kalkulálnak Kínában?
Mindenesetre a metanolgyártás CO2-ből felhívás a keringőre, azaz újabb 100 milliós – milliárdos nemzetközi csalárd műveletek végrehajtására. Emlékezzünk a VII. pontra. Ott szójaolajat adtak el hasznosított növényolajként, itt esetleg közönséges metanolt adnak majd el, amiért a karbonkredit rendszer busásan fizet? És Nyugat-Európa plusz Amerika odahordja a karbonkreditek kibocsátásával generált pénzeket?
Lapzárta után
XI. Hidrogénstratégiával kapcsolatos korrupció
Ha van a világon következetes klímarögeszmés állam, akkor a német állam az. Jelzés értékű, hogy még ez a német állam is megsokallta a hidrogénstratégia nevű fejőstehén gátlástalan fejését.
A Közlekedési Minisztérium egyelőre – a korrupciógyanús esetek kivizsgálásáig – felfüggesztette a hidrogénstratégiához kapcsolódó támogatásokat. A szakma fel van háborodva – vagy legalábbis mímeli a felháborodást: „Az egész iparág egzisztenciája forog kockán”. Magyarul: Egy egész iparág fejlődött ki kizárólag állami támogatásokra alapozva. Ugye értjük. Életképes termékeik nincsenek, de buzgón tevékenykednek egy ködös hidrogénstratégia fedőneve alatt.
Kíváncsian várjuk, hogy végződik az ügy, amit Volker Wissing közlekedési miniszter (FDP) és Robert Habeck (Zöldek) gazdasági miniszter közötti erőpróbának is lehet tekinteni. Utóbbi szorgalmazná a légvárak építését, Wissing megpróbál realistább hangot megütni, és inkább az E-fuel üzemanyagok irányába elmozdulni, hogy 2035 után is lehessen belsőégésű motoros járműveket használni.
Források:
Förderstopp: Wasserstoffstrategie im Verkehrssektor wackelt (handelsblatt.com)
Staatliche Förderung ausgesetzt – viele Wasserstoff-Projekte vor dem Aus (blackout-news.de)
Természetesen a magyar hidrogénstratégia kapcsán is merülnek fel bennünk kételyek, valóban 105-135 milliárd Ft-e a jogos díj 10 évre vetítve, mint ahogy azt sem tudjuk, mi a stratégia célja. Azt ugyanis, hogy az éghajlatvédő megoldások között az egyik legrosszabb, minden mérnök, energetikus, hidrogént valamilyen szinten ismerő személy néhány órás számolás után meg tudja mondani.
XII. Közpénzek elherdálása éghajlatvédelem ürügyén
Nincsenek felelősök, nincs vádemelés, nincs ítélet – csak az adófizetők pénze tűnik el a feneketlen hordóban. Ennek egy jellemző példája a csornai napelemgyár, ahol több mint 10 milliárd Ft állami hitelt égettek el. A hitelnyújtás feltételei feltűnően enyhék voltak. Mindenki levonhatja saját következtetéseit.
Még több állami hitelt kap a szellemberuházás, amit az OLAF vizsgál | 24.hu
A cikk néhány megállapítása:
2022 végére mínusz 4,8 milliárd forint szerepelt a saját vagyont mutató soron, ami pedig a tartozásait illeti: az összes kötelezettsége meghaladta a 18 milliárd forintot.
Pedig indulása óta óriási állami hátszél segítette a csornai céget:
- egyedi kormánydöntéssel egymilliárd forint állami támogatást kapott,
- közel 2 milliárd forint uniós támogatást nyert el,
- az állami Eximbank 22,5 millió euró hitelt nyújtott a cégnek,
- majd a szintén állami MFB átvette a hitelt, sőt a duplájára emelte a keretet a piaci keresletre hivatkozva. (A 40 millió eurós hitelről, a 80 millió eurós biztosítékról a 24.hu itt írt részletesebben.)
És úgy tűnik, hazánkban senkit nem zavar, hogy 869 millió Ft-ot költünk el egy metánmérési módszer kidolgozására, ami több szempontból is értelmetlen. („A hazai nagynyomású földgázszállító rendszerben előforduló metánkibocsátások mérésére indít közös projektet az FGSZ Földgázszállító Zrt. és a Miskolci Egyetem, a 869 millió forint összköltségű, állami és uniós támogatást is élvező program a jövő év nyarán kezdődhet el.” – adta közre az MTI.)
És ha Ön, kedves olvasó most hátradől, hogy milyen jó, hogy Ön nem vásárolt karbonkreditet, akkor legyen tudatában, hogy az Ön által vásárolt legtöbb termék előállítói karbonkreditek vásárlásával tettek eleget éghajlatvédelmi kötelezettségeiknek, a költségeket pedig beépítették az Ön által vásárolt termékek árába.
Záró értékelésünk:
Úgy tűnik, sem a rögeszmét erőltető gépezetet, sem az egyes államok politikusait nem érdekli, mennyire hatékony egy bizonyos éghajlatvédő módszer. A lényeg, hogy a tétel ki legyen pipálva, a pénz el legyen költve.
2024.
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 (K&H) A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
