Az emberi elme ösztönösen tiltakozik. Nem, ez már tényleg nem lehet igaz. Ennyire csak nem idióták a klímarögeszmések, nem lehet, hogy az engedélyező hatóságok jóváhagyják 65 t marónátron tengerbe zúdítását. Nem lehet, hogy ne legyen egy médiatermék sem, amely pellengérre állítja az éghajlatvédők legújabb projektjét.
Mi realisták tudjuk, hogy akár több évtizedes lehűlési vagy felmelegedési trendek is beleférnek a természetes variabilitásba, és nem kezdünk el lázasan klímaváltozást, főleg nem antropogén klímaváltozást hirdetni, grafikonokat rajzolgatni, szűk intervallumokat és nyakatekert paramétereket keresni, melyek igazunkat bizonyítják.
A klímapánikkeltés egyik klasszikus területe az óceánok elsavasodása az antropogén CO2-kibocsátás következtében. A pánikkeltők arra számítanak, az átlagembernek fogalma sincs a kérdés kémiai és biológiai aspektusairól.
Leyen legutóbbi köpönyegforgatásának alkalmából felidézzük életútjának néhány állomását.
Bejegyzésünk néhány egyszerű tényadattal leplezi le: A Time magazin sem érdekelt az igazság kiderítésében. Ehelyett kelti a pánikot.
Az átlaghőmérséklet nem emelkedik gyorsabban a CO2-koncentráció növekedésének hatására. Sőt, a CO2-koncentráció növekedésének egyáltalán nincs hatása az átlaghőmérsékletre.
Milliárdos befektetői csoportok meghatározzák a kutatható témákat, a várt eredményeket – nemcsak az oltóanyagipar, az ún. pandémiák elleni védekezés, hanem a éghajlatvédelem területén is. A kutatás ellenőrzésének gyakorlata több mint fél évszázad alatt alakult ki.
Az éghajlatvédelem nem környezetünk megóvásáról, hanem az adópénzek magánzsebbe történő nagystílű átvezetéséről szól.
Rubio USA külügyminiszter diplomatikus hangnemben, de határozottan bírálta többek között a gazdaságot tönkretevő európai zöldpolitikát,
Úgy tűnik, Németország készül hozzányúlni az éghajlatvédelem, illetve energiafordulat szent tehenéhez, a megújuló energiatermelés nyakló nélküli szubvenciójához.