(Michael Shellenberger itt megjelent írásának fordítása.)Hogyan sikerült Vlagyimir Putyinnak – egy olyan embernek, aki egy olyan országot irányít, amelynek gazdasága kisebb, mint Texasé, az átlagos élettartam 10 évvel rövidebb, mint Franciaországban –, hogy provokálatlan, teljes körű támadást indítson Ukrajna ellen?
Erre a kérdésre van egy mély pszichológiai, politikai és szinte civilizációs válasz: jobban akarja, hogy Ukrajna Oroszország része legyen, mint a nyugat, hogy Ukrajna szabad legyen. Hajlandó hatalmas élet- és anyagi veszteséget kockáztatni azért, hogy megszerezze. Komoly korlátai vannak annak, hogy az Egyesült Államok és Európa mennyit hajlandó katonailag tenni Ukrajnáért. És ezt Putyin tudja.
Ebből a magyarázatból azonban hiányzik egy történet az anyagi valóságról és az alapvető közgazdaságtanról – két dologról, amit Putyin a jelek szerint sokkal jobban megért, mint társai a szabad világban és különösen Európában.
- Putyin tudja, hogy Európa napi 3,6 millió hordó olajat termel, de napi 15 millió hordó olajat használ fel.
- Putyin tudja, hogy Európa 230 milliárd köbméter földgázt hoz felszínre évente, de csak 560 milliárd köbmétert fogyaszt el.
- Tudja, hogy Európa 950 millió tonna szenet használ fel évente, de ennek felét állítja elő.
- A volt KGB-ügynök tudja, hogy Oroszország napi 11 millió hordó olajat bányászik, de csak 3,4 milliót használ fel.
- Tudja, hogy Oroszország jelenleg több mint 700 milliárd köbméter gázt termel évente, de csak körülbelül 400 milliárdot fogyaszt.
- Oroszország évente 800 millió tonna szenet bányász ki, de 300-at használ fel.
- Így végül Oroszország szállítja Európa olajának mintegy 20 százalékát, a gáz 40 százalékát és a szén 20 százalékát.
A matematika egyszerű. Egy gyerek is képes lenne kiszámolni.
Az ok, amiért Európa nem tudott hatékony elrettentő fenyegetést felmutatni az orosz agresszió megakadályozására – és valójában megakadályozta az Egyesült Államokat is abban, hogy rávegye szövetségeseit hatékonyabb lépésekre – az az, hogy szüksége van Putyin olajára és gázára.
A kérdés az, hogy miért.
Hogyan lehetséges, hogy az európai országok, különösen Németország, a hidegháború vége óta eltelt 30 év alatt hagyták magukat ennyire függővé válni egy tekintélyelvű országtól?
Úgy, hogy ezek az országok egy téveszmén alapuló ideológia fogságában vannak, amely képtelenné teszi őket az energiatermelés nehéz valóságának megértésére. A zöld ideológia ragaszkodik ahhoz, hogy nincs szükségünk atomenergiára, és nincs szükségünk kőzetrepesztéses technológiára. Ragaszkodik ahhoz, hogy csak akarat és pénz kérdése a teljesen megújuló energiaforrásokra való átállás – és ez gyorsan lehetséges. Ragaszkodik ahhoz, hogy szükségünk van a gazdaság „növekedés-mentesítésére”, ellenkező esetben szembe kell néznünk az emberi faj „kihalásával” (tudom, mert valaha én is hittem ebben).
John Kerry, az Egyesült Államok klímaügyi megbízottja tökéletesen kifejezte ennek a nézetnek a rövidlátását, amikor a háború előtti napokban azt mondta, hogy Ukrajna orosz inváziója „nyilvánvalóan komoly negatív hatással lehet az éghajlatra. Háború van, és ennek egyértelműen hatalmas kibocsátási következményei lesznek. De ugyanilyen fontos, hogy ez a téma kikerül az emberek figyelmének fókuszából.”
A Nyugat a Föld megújuló energiaforrásokkal, mint „szoft energiával” való gyógyítására koncentrált, valamint a földgáztól és az atomenergiától való eltávolodására összpontosított, miközben Putyin fojtogató dominanciára tett szert Európa energiaellátása terén.
És amikor a Nyugat hipnotikus transzba esett a természettel való kapcsolatának gyógyító kezelése, a klímaapokalipszis elhárítása és egy Greta nevű tinédzser feltétlen imádata miatt, Vlagyimir Putyin lépett.
Miközben az atomenergiát fejlesztette belföldön, többek között azért, hogy Oroszország exportálhassa értékes olaját és gázát Európába, a nyugati kormányok idejüket és energiájukat a „szénlábnyom” megszállott csökkentésével töltötték (ezt a kifejezést a British Petroleumnak dolgozó reklámcég találta ki). Betiltották a műanyag szívószálakat egy 9 éves kanadai gyerek tudományos házi feladata miatt. Pszichológusoknak fizettek komoly összegeket a „klímaszorongás” terápiás kezeléséért.
Míg Putyin bővítette Oroszország olajbányászatát, növelte a földgáztermelést, majd megduplázta az atomenergia alkalmazását azért, hogy lehetővé tegye értékes gázának még több exportját, Európa Németország vezetésével leállította atomerőműveit, bezárta a gázmezőket, és megtagadta a további fejlesztéseket az olyan innovatív módszerek terén, mint a kőzetrepesztéses technológia.
A számok mondják el a legjobban a történetet. 2016-ban az Európai Unió által fogyasztott földgáz 30 százaléka Oroszországból származott. 2018-ban ez az arány 40 százalékra ugrott. 2020-ra közel 44 százalék volt, 2021 elején pedig már közel 47 százalék.
Bár Donald Trump törleszkedett Putyinhoz, 2018-ban a diplomáciai protokollt megszegve nyilvánosan felhívta Németország figyelmét a Moszkvától való függés veszélyeire. „Aggódóm amiatt, hogy Németország az oroszok foglya, mert annyi energiát importál Oroszországból” – mondta Trump. Ez arra késztette Németország akkori kancellárját, Angela Merkelt, akit széles körökben udvariasan dicsértek azért, mert ő volt az utolsó komoly vezető Nyugaton, hogy kijelentse: országa „önálló politikát folytathat, és saját döntéseket hozhat”.
Az eredmény 1973 óta a legsúlyosabb globális energiaválság, amelynek következtében világszerte jelentősen megemelkedett az áram és a benzin ára. Ez alapvetően az elégtelen energiaellátás válsága. De az ellátás szűkösségét mesterségesen hozták létre.
Az európaiak – élükön olyan személyiségekkel, mint Greta Thunberg, az Európai Zöld Párt vezetői és olyan amerikaiak támogatásával, mint John Kerry – úgy gondolták, hogy a Földdel való egészséges kapcsolathoz az energiaeellátás szűkítésére van szükség. A megújulók felé fordulva szeretnék megmutatni a világnak, hogyan lehet élni anélkül, hogy károsítanánk a bolygót. De ez csak egy álom volt. Nem lehet egy egész hálózatot kizárólag nap- és szélenergiával táplálni, mert a napsugárzás és a szél változékony, a jelenleg rendelkezésre álló akkumulátorok drágák és alkalmatlanok arra, hogy nagy mennyiségű áramot tároljanak éjszaka, még kevésbé egész évszakokon keresztül.
A zöld ideológia szolgálatában a tökéleteset a jó ellenségévé tették – és Ukrajnáévá.
Vegyük Németországot.
A zöld kampányoknak sikerült lerombolniuk a német energiafüggetlenséget – ezt Energiewende-nek vagy „energiafordulatnak” nevezik – azáltal, hogy sikeresen eladták a politikai döntéshozóknak a környezetvédelem egy sajátos változatát. Az éghajlatváltozást az emberi túlélést fenyegető rövid távú apokaliptikus fenyegetésnek nevezik, miközben orrolnak azokra a technológiákra, amelyek a leginkább és leghamarabb célba vehetik az éghajlatváltozást: ezek az atomenergia és a földgáz.
Az ezredfordulón Németország elektromos áramának 30 százaléka atomenergiából származott. Németország azonban bezárta megbízható, olcsó atomerőműveit (Thunberg „rendkívül veszélyesnek, költségesnek és időigényesnek” nevezte az atomenergiát, annak ellenére, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Nemzetközi Testülete szükségesnek ítélte, és minden jelentős tudományos áttekintés szerint az atomenergia a megbízható energiatermelés legbiztonságosabb módja).
Németország 2020-ra 30 százalékról 11 százalékra csökkentette az atomenergia arányát. Aztán 2021 utolsó napján Németország leállította maradék hat atomreaktorának felét. A másik hármat az idei év végén zárják be (összehasonlításképpen a szomszédos Franciaország villamosenergia-szükségletének 70 százalékát szén-dioxid-mentes atomerőművekkel elégíti ki.)
Németország bőségesen költött az időjárástól függő megújuló energiaforrásokra is – évi 36 milliárd dollárt – főként napelemekre és ipari szélturbinákra. De ezeknek megvannak a maguk hátrányai. A napelemeket valahol el kell helyezni, és egy naperőműnek 400-800-szor több földterületre van szüksége, mint egy ugyanannyi energiát termelő földgáz- vagy atomerőműnek. A termőföldeket szét kell darabolni, hogy napenergiát termelhessenek. És a napenergia manapság egyre olcsóbb, főleg azért, mert az Európában használt napelemeket koncentrációs tábor-szerű üzemekben végzett rabszolgamunkával állítják elő az ujgur muszlimok elleni kínai népirtás részeként.
Ennek eredménye az, hogy nem marad elég erőforrás éghajlat-változási kezdeményezésekre és a dolgok nem javulhatnak, ha figyelmen kívül hagyják az atomenergiát és a gázt. Németország energiatermelésének környezetbarátabbá tételére tett erőfeszítései 580 milliárd dollárba kerülnek 2015 és 2025 között. A hatalmas beruházási költségek ellenére a német villamos energia 50 százalékkal többe kerül, mint az atombarát Franciaországban, és előállítása nyolcszor több szén-dioxid-kibocsátást eredményez egységnyi megtermelt villamos energiára vetítve. Ráadásul Németország energiaellátásának több mint egyharmadát Oroszországból importálja.
Németország csapdába esett. Kénytelen több szenet elégetni, és alááshatja a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló elkötelezettségét. Vagy több földgázt használhat fel, ami a széntüzelés szén-dioxid-kibocsátását megfelezi, de az importált orosz gáztól való függés árán. Berlin választás előtt állt, vagy engedi Putyin haragját kitölteni a szomszédos országon, vagy Greta Thunberg haragját váltja ki. Putyint választották.
Az ismert politikai döntések (szankciók) miatt Vlagyimir Putyin leállíthatja a Németországba irányuló gázáramlást, azonnal veszélyeztetve a német háztartások energiaellátását. Ő vagy bármelyik utódja birtokolja ezt a hatalmat minden elkövetkező télen. Ez olyan, mintha valaki tudná, hogy hackerek ellopták a banki adatait, de nem változtatja meg a jelszavát.
Ez az oka annak, hogy Németország sikeresen kikönyörögte a hivatalba lépő Biden-kormányzattól, hogy ne szankcionálja az Oroszországból induló, vitatott Északi Áramlat 2 gázvezetéket. Ez ellentétes a zöld gondolkodású kormányzás prioritásaival, hiszen az USA-ban Biden elnökségének első napján az új kormány első lépése az volt, hogy leállította a Kanadából az Egyesült Államokba irányuló Keystone XL olajvezetéket az éghajlati ideológia szolgálatában. De Oroszország csővezetéke túlságosan fontos volt ahhoz, hogy ugyanilyen bánásmódban részesüljön, tekintettel arra, hogy Németország mennyire függ az orosz importtól (miután Oroszország megtámadta Ukrajnát, Németország végül feladta az Északi Áramlat 2-t). Természetesen, amikor a múlt héten az európai szövetségesekkel egyeztetve végre bejelentették az amerikai szankciókat Oroszország legnagyobb bankjai ellen, kifejezetten mentesítették az energiaszektort, hogy Oroszország és Európa folytathassa ezt a piszkos üzletet. Néhány hang azt szorgalmazta, hogy sújtsák Oroszországot, ahol valóban fáj: állítsák le az energiaimportot. De valójában az történt, hogy az európai energiaszolgáltatók ugrottak, hogy újabb szerződéseket kössenek az Ukrajnán keresztül áramló orosz olajra és gázra. Ennek az az oka, hogy jelenleg nincs más lehetőségük, miután a progresszív zöld aktivizmus letámadta az atomenergiát és ellehetetlenítette a kőzetrepesztéssel felhozott gáz importját Amerikából. Jelenleg nincs olyan alternatív európai terv az energiaellátása, amely kizárná a Putyintól való vásárlást.
Az ukrajnai orosz inváziót ébresztőnek kell tekintenünk. A nyugati civilizáció melletti kiálláshoz ezentúl olcsó, bőséges és megbízható, itthon vagy a szövetséges országokban előállított energiára van szükség. A nemzetbiztonság, a gazdasági növekedés és a fenntarthatóság megköveteli, hogy nagyobb mértékben támaszkodjunk az atomenergiára és a földgázra, és kevésbé a napelemekre és szélturbinákra, amelyek megdrágítják a villanyt.
Az első és legnyilvánvalóbb dolog, amit meg kell tenni az, hogy Biden elnök szólítsa fel Scholz német kancellárt, hogy indítsa újra a három atomreaktort, amelyet Németország decemberben bezárt. A helyes irányba tett kulcsfontosságú lépés vasárnap történt, amikor Robert Habeck alkancellár, gazdasági és klímaügyi miniszter bejelentette, hogy Németország fontolóra veszi az atomenergia fokozatos leállítását. Ha Németország újraindítja a leállított három atomerőművet és lemond a másik három kikapcsolására vonatkozó tervről, akkor ez a hat majd elegendő villamos energiát termel ahhoz, hogy évi 11 milliárd köbméter földgázt kiváltson, ami Németország jelenlegi szükségletének nyolcadát jelenti…
Közzétevő kommentárja:
Hónapok, évek óta hangoztatjuk: a klímaagyrém, a zéró kibocsátás megcélzása azáltal, hogy padlóra küldi a gazdaságot, nemzetbiztonsági kockázatot von maga után. Mi ugyan a direkt katonai fenyegetést néhány évtizeddel későbbre becsültük, és abban sem voltunk biztosak, hogy Oroszország felől jön, de nem kell túlságosan nagy látnoki képesség ahhoz, hogy tisztában legyen vele az ember:
A gazdasági potenciál előbb-utóbb a védelmi képességekben is megmutatkozik. Ha egy ország hamis ideológiák fogságában tönkreteszi gazdaságát, onnantól fogva csak idő kérdése, hogy olyan hatalmak, melyek nincsenek a hamis ideológia béklyójában, megszállják, vazallussá vagy adófizetővé teszik a legyengült birodalmat.
A magyar politikai osztálynak azonnal föl kell hagynia a klíma-agyrémmel, százmilliárdoknak feneketlen hordóba töltögetésével, szélkerekek, napelemparkok építésével, hidrogénstratégiával, elektromos autók, triciklik, autóbuszok közpénzből történő támogatásával.
Nem is olyan régen, 2021. november 6-án írtuk: Putyin Oroszországa mosolyogva figyeli a Nyugat önfelszámolását (Nobel-díjakról, klímamodellekről I.).
Újfent csak ismételni tudjuk: Kutatni, helyes és legitim, a kutatásnak azonban nem szabad csak egy, előírt eredményt hoznia.
Nem szabad, hogy aki kételkedik a veszélyes CO2, a ‘zemberokozta klímaváltozás doktrínájában, az evvel automatikusan kizárja magát a kutatásból, tudományos karrierből, netán még állását is elveszítse.
Újfent deklaráljuk: Jog a CO2-kibocsátáshoz = jog az élethez. Abszolút elhibázott, ha a fejletlen gazdaság miatt alacsony CO2-kibocsátású országok önként vállalják kibocsátásuk bizonyos %-ú (pl. 50 %-os) csökkentését. Ez ugyanis örökre bebetonozza a fejletlen szintet, a lemaradást, az alacsony életszínvonalat. Ha már agyrém, akkor legyenek csak egyformák a követelmények. Továbbra is hangoztatjuk:
Lehet, hogy Vörös Kína egy diktatúra, amelynek berendezkedése semmiképp nem követendő példa számunkra. De érdekes módon nem egy demokratikus állam politikusa, hanem ennek a diktatúrának a képviselői deklarálták: Szép és jó az éghajlatvédelem, de mi csak akkor fogunk ebben részt venni, ha gazdasági fejlettségi szintben, életszínvonalban utolértük a világ legfejlettebb államait. Addig tartjuk a markunkat, és ha tesztek bele valamit az éghajlat megmentése címén, azt mosolyogva elfogadjuk.
Nos: Miféle demokrácia az, amely tudván tudja, hogy zsákutca, amit művel, mégis erőlteti a gazdaság tönkretételét éghajlatvédelem ürügyén, még akkor is, ha ez ennek a demokráciának a reménytelen eladósodásához vezet?
Magyarország államadóssága 2005 és 2020. november 30-a között percenként 2,8 mio Ft-tal növekedett, a növekedés üteme azóta percenként 9,7 mio Ft. Még szerencse, hogy előre megyünk, nem hátra. Tudatában vagyunk természetesen, hogy ennek a tempónövekedésnek oka elsősorban a vírushisztéria, dehát az éppúgy mesterséges, gazdaságromboló, mint ikertestvére, a klímarögeszme. (Nem véletlenül olvashatjuk az interneten: Dr. Vlagyimir Putyin orvosi Nobel-díjat érdemel. Ukrajna megszállásával máról holnapra legyőzte a kovidot a nyugati világban.)
Ugyancsak totális zsákutca, ha a világ államainak egy kisebb része alattvalóira állampolgáraira kényszeríti a klímarögeszmét, jól tudván, hogy a világ többsége – akár a gazdasági potenciált, akár a lélekszámot tekintve – fütyül a rögeszmére, és fejleszti gazdaságát a logika és józan ész szerint. Tömeghisztéria, kollektív pszichózis sohasem vezettek jóra, és most is bukásra vannak ítélve.
Nem mehetünk el továbbá amellett, hogy a Nyugat a liberális jelszavak divatos hangoztatásával, a féktelen individualizmussal ugyancsak maga alatt vágja a fát. Fegyelem, szorgalom, tanulás, tudás, közérdek, becsület, tisztesség már-már koncentrációs táborokat vizionálnak az egykori minta-demokráciában, Németországban. Von der Leyennek, az EU-Bizottság jelenlegi vezetőjének német védelmi miniszterként arra volt gondja, hogy
- eltávolítsa a hadseregből a szélsőjobboldaliakat (újnyelven ez azt jelenti, mindazokat, akik nem hódolnak feltétlenül a zöldbalos ideológiának)
- formaruhát terveztessen az állapotos katonanőknek
- és elterjessze a gender-nyelvezetet.
Aminek olyan vadhajtásai vannak, hogy álláshirdetésnél, ha nem emeli ki a hirdető, hogy „m/w/d”, azaz az állásra pályázhatnak az egyenjogúság jegyében a férfiak, nők, és egyebek, akkor súlyos bírságoknak, kártérítési követeléseknek nézhet elébe. Leyen persze nem feledkezett meg arról sem, hogy vaskos állami (Bundeswehr) megbízatásokat toljon annak a tanácsadói cégnek, ahol fiacskája dolgozott.
2022 Németországában az a trendi, ha a zöldbalos fiatalok a reggeli csúcsforgalomban az aszfalthoz ragasztják magukat „az éghajlat megmentésének érdekében”. Magától értetődik, a zöldbalos államgépezet kacsintással bátorítja az akciót. Sem egyiket, sem másikat nem érdekli, hogy a szülési fájdalmaktól szenvedő kismama sem jut el esetleg idejében a kórházba.
Ha idejében kiszállunk a klímarögeszméből, megmenekülhetünk, ha továbbra is védjük az éghajlatot az adópénzek milliárdjainak elégetésével, maga alá temet bennünket.
Ha megnézzük a térképet, láthatjuk, a következő országok vannak a rögeszme fogságában:
USA, Kanada, Ausztrália, Nyugat- és Közép-Európa.
Kérdésünk: Mi a közös ezekben? Ki folytat itt háborút ki ellen?
2022. március
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a Reális Zöldek Klub társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben. Bankszámlaszámunk: 11702036-20584151 (OTP) A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található. |
