Új liszenkóizmus

Közzétevő bevezetője: Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy élete nagyobb részét a kommunizmusban leélő generációm tagjainak hozzám hasonlóan nehezére esik erős bírálattal illetni a nyugati demokrácia intézményrendszerét. Dehát azok a tények… Nem marad más lehetőségünk. Jelen cikk szerzője jól látja: ugyanazok a mechanizmusok működnek a klímarögeszme, mint a vírushisztéria mögött. Tapasztaljuk továbbá, hogy a fizikában és határterületeiben járatos kortársaink ismereteik alapján bírálják az uralkodó klímanarratívát, de feltétel nélkül elfogadják a kovidhisztériát. Az orvosi-biológiai ismeretekkel rendelkező személyek pedig elutasítják a kovidhisztériát (hacsak egzisztenciális érdekük nem fűződik ahhoz, hogy úgy tegyenek, mintha hinnének benne), viszont a kételkedés legkisebb jele nélkül elfogadják, hogy az emberiség egy klíma-armageddon felé rohan, amit csak az önfelszámolással felérő net zero akadályozhat meg. Az itt közzétett cikk a német globkult politikai, társadalmi, kulturális magazinban jelent meg.

Első rész: Mi a liszenkóizmus?

Liszenko minden realitást és józan észt nélkülöző munkáiban tagadta a mendeli öröklődés és a genetika elveit, tagadta a kromoszómák és a gének létét, tagadta a darwini szelekció szerepét, és ehelyett a növények nemesítésében Ivan Vlagyimirovics Micsurin tanaira hivatkozva a hibridizáció, és a lamarcki értelemben vett „alkalmazkodás” szerepét emelte ki. Tanai szerint ahogy az embert nevelni lehet, úgy a növényvilágot is a kommunizmus eszméire lehet szoktatni. A liszenkóizmus a szovjet tudomány kegyetlen, megtorló jellegű ága lett, akiknek ellenvéleménye volt, azok könnyen a Gulágon végezhették. Tevékenységét dilettantizmus és súlyos visszaesés követte a szovjet mezőgazdaságban és tudományban. A növénynemesítés teljes szétzüllesztésével maga is jelentősen hozzájárult az 1930-as évek pusztító szovjet éhínségéhez.
Egyik legfontosabb témája a vernalizáció (a korabeli magyar nyelvben jarovizáció) volt. Ennek lényege, hogy az őszi búza nedves magvait a havon átfagyasztva tavasszal is vethető vetőmagot nyert, így az őszi búza olyan területeken is termeszthetővé vált, ahol korábban klimatikus okok miatt csak a kisebb termelékenységű tavaszi búza volt termeszthető. Egy különösen enyhe tél miatt úgy tűnt, hogy Liszenko módszere működőképes, de az hosszú távon alkalmazhatatlan volt. A „Szocialista Mezőgazdaság” szakfolyóirat egyik 1934-es számában Liszenko „ellenséges tevékenységgel” vádolta Nyikolaj Tulajkovot, az egyetlen olyan kollégát, aki korábban az azerbajdzsáni állomáson szemtanúja volt a vernalizációs gondolat eredetének. Tulajkovot hamarosan agyonlőtték.
Sztálin halála (1953) után Liszenko az új pártfőtitkár, Nyikita Hruscsov támogatásával megtartotta pozícióit. Azonban a tudomány képviselői azt tapasztalták, hogy a liszenkói tanok kritikája megtorlás nélkül marad.
1964-ben Andrej Szaharov Liszenkót támadta a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának közgyűlésén:

„…felelős a szovjet biológia – és különösen a genetika – szégyenteljes elmaradottságáért, az áltudományos nézetek terjedéséért, a kalandorságért, a tanulás lenézéséért, és zseniális tudósok megalázásáért, elüldözéséért, letartóztatásáért és haláláért.”

Forrás: Wikipédia

A neoliszenkóizmus a következő jellemzőkkel bír:

1. A neoliszenkóizmus csak az empirikus-induktív természettudományokban létezik, amelyek azt állítják, hogy a valóság tudományos modelljeit adatok alapján hozzák létre. A neoliszenkóista gyakorlatban a politizált tudomány kontextusában olyan elméletek születnek, amelyek olyan összefüggéseket állítanak és modelleznek, amelyek a valóságban nem léteznek: Az ilyen elméleteknek nincs empirikus alapjuk, megfigyelésekkel és mérésekkel nem ellenőrizhetők. A neoliszenkóista elméleteket alkotó állítások tehát nem felelnek meg az igazság arisztotelészi-kanti elméletének. Nem induktív következtetés eredményei, ahogyan azt egyébként a természettudományokban gyakorolják.
2. Amint egy tudományágat a neoliszenkóizmus hatalmába kerített, a tudósokat kizárják a tudományos közösségből, és rágalmazzák őket, amint ellentmondanak a bevett áltudományos elméleteknek. Megtagadják tőlük a tudományos elismerést, nem kapnak többé harmadik féltől származó támogatást, elveszítik publikációs lehetőségeiket, és eltiltják őket az oktatástól. Legrosszabb esetben elbocsátják őket.
3. Alkalmazásuk során a neoliszenkóista elméletek közvetlenül vagy közvetve fizikai károkat okoznak az embereknek, akikre ezeket az elméleteket alkalmazzák. Mindezt könnyen követheti az állam általi törvénytelen erőszak.

Második rész: A neoliszenkóizmus fő területei

A nyugati neoliszenkóizmus fő területei a klímakutatás, a virológia és újabban az orvostudomány egésze.

A neoliszenkóizmus először a virológiában jelent meg az 1980-as évek elején, a klímakutatásban pedig az 1980-as évek végétől. Végül 2019 óta a virológiában, a járványtanban, az immunológiában és az összes nem invazív orvosi szakterületen olyan csúcsot ért el, amelyet Nyugaton korábban nem ismertek.

Míg a liszenkóizmus egy totalitárius rendszerben fejlődött ki, szellemi örököse egy pluralista demokráciában. Meghatározó tényező számára az a tudományelméleti környezet, amely évtizedek óta egyre inkább eltávolodik az igazság korrespondenciaelmélet szerinti definíciójától, azt konszenzuselmélettel és a konstruktivista feltevésekkel helyettesíti. Utólag felismerhető, hogy ez utat nyit a tudomány külső érdekeknek való kiszolgáltatottságának.

Előzetes megjegyzés

A klímakutatás egyes részeinek, a túlnépesedési doktrínának és a neoliszenkóista virológiának az áltudományos jellegét itt nem lehet teljes mértékben ismertetni. Ehelyett az alábbiakban csak a HIV/AIDS témáját vizsgáljuk meg részletesebben, amelyről ma már ritkán esik szó a publikációkban.

Ezt követően a SARS-Cov-1, a MERS, a „sertésinfluenza” A H1N1 2009/10-es influenzavírus, a „madárinfluenza” H7N9-es influenzavírus és a SARS-Cov-2/COVID, valamint az éghajlati válság/antropogén éghajlatváltozás virológiai témáit tekintjük át röviden a szakirodalomra hivatkozva.

1, HIV/AIDS

[Közzétevő: E helyen nem idézzük Max Ludwig sorait a témában, hanem utalunk saját összeállításunkra, amely gyakorlatilag ugyanazokat a következtetésekhez vezet, mint Max Ludwig összeállítása.]

1, A HI-vírus egy fantom, amit még soha senkinek nem sikerült izolálnia.

A hisztéria haszonélvezői között konszenzus van a vírus létét illetően, de konszenzus és bizonyítás két külön dolog.

2, HIV nem okozhatja az AIDS-t.

Az AIDS nem fertőző, sem szexuális, sem egyéb úton (véradás). Sem a betegápoló személyzet, sem a hozzátartozók soha nem kaptak az AIDS-betegektől AIDS-fertőzést. Természetesen, ha az anális közösülést előnybe részesítők ebből a körből kerültek ki, akkor rajtuk is mutatkoztak az AIDS tünetei, de ennek az oka a szervezet védekezése volt a testidegen fehérjék behatolása ellen, nem pedig valamiféle vírusfertőzés. Mint ahogyan a nem megfelelő vércsoportú vér átömlesztése ellen védekező immunrendszer reakciót sem jutna eszébe senkinek sem, vírusfertőzésnek nevezni.

3, Az AIDS-tesztek értéktelenek és hamisak

Mivel az AIDS nem létezik, így a nem létező betegséget kimutató tesztek is csaláson alapulnak. A tesztek nem az AIDS-et, nem a HI-vírust, hanem antitestek jelenlétét mutatják ki, amely antitestek más 60 betegség esetén is fokozott mértékben vannak jelen a szervezetben.

4, Az állítólagos afrikai AIDS-halottak valójában az alultápláltság és a higiéniai körülmények áldozatai

5, Az AZT nem gyógyít. Ellenkezőleg, gyilkol.

Az AZT vegyszert több mint harminc évvel ezelőtt rákgyógyszerként fejlesztették ki. A sejtméreg azonban annyira halálos, hogy állatkísérletek során minden egér elpusztult tőle: minden egészséges sejtet megmérgeztek, az immunrendszer pedig megbénult. Ez az oka annak, hogy az AZT-t 1964-ben leírták – csak jóval később vették elő újra AIDS-gyógyszerként. Ironikus módon az immunrendszert gyengítő sejttoxinnak meg kellene gyógyítania az immunhiányos betegséget, az AIDS-et!

A témában részletesebben az AIDS-komplexumból tájékozódhatunk.

Korona- és influenzavírusok

Közel 15 éve ijesztgetik a világközvéleményt rendszeresen „tudományos” kutatási eredményekkel, amelyek szerint a koronavírusok és az influenzavírusok fenyegetnek minket (Engelbrecht és Claus 2021). A koronavírusok közül a MERS-t és a SARS-Cov-1-t, az influenzavírusok közül a H1N1 A-törzset („sertésinfluenza”) és a H7N9-t („madárinfluenza”) építették fel veszélyes kórokozóknak .

Valójában a H1N1 egyik altörzse, az influenza A H1N1pdm09 törzs az influenza B Yamagata törzzsel együtt volt felelős a 2017/18-as influenzajárványért, és elérte a 3 ezrelékes halálozási arányt (IFR, Infection Fatality Rate, J. Ioannidis, n.d.). Gyermekek és fiatal felnőttek is meghaltak benne, bár csak néhányan. A törzs azonban még mindig sokkal gyengébb volt, mint az 1968/69-ben terjedő hongkongi influenza (Influenza A 1/1968 H3N2 törzs), amelynek halálozási aránya lényegesen magasabb volt, de akkoriban senkit sem érdekelt. A 2017/18-as év tehát egy teljesen normális, időszakosan visszatérő influenzaszezon volt. Ez rendszeresen „harvest mortality” növekedést eredményez (Alicandro, Remuzzi és La Vecchia 2020). Ez azt jelenti, hogy nagyon idős emberek természetes halállal (Scheler 1933) halnak meg a vírusfertőzés következtében fellépő immunhiány miatt. A fent említett többi kórokozó közül egyik sem közelítette meg a 2017/18-as törzsek (viszonylag alacsony) letalitását. A média és a politikusok azonban neoliszenkóista érvekkel pánikot terjesztettek.
2009-ben a „sertésinfluenza” elleni oltási kampányt egy rosszul kutatott, klinikailag hatástalan, de mérgező vakcinával hajtották végre (Sarkanen et al. 2018), noha erre semmilyen orvosi indok nem volt. Szerencsére az oltási arány meglehetősen alacsony volt, mert a pánik nem öntötte el teljesen a társadalmat.

Már több mint két éve a világ társadalmai teljesen felborultak a SARS-Cov-2, egy olyan megfázásos vírus globális terjedésének ürügyén, amely legalább 2-3-szor kevésbé veszélyes, mint a 2017/18-ban keringő influenzatörzsek (Axfors és Ioannidis 2022). A fertőzést „világjárványként” emlegetik, ami nem helytálló, mivel a betegség szinte minden esetben enyhe lefolyású, csak nagyon idős vagy súlyosan legyengült immunrendszerű emberek halnak bele, és nincs hosszú távú szomatikus szindróma (Köllner és mtsai. 2022; Bisenius és Kersting 2022). Soha nem volt COVID-járvány, hanem globális endémiás terjedés. A vírus terjedésének megfékezésére hozott valamennyi nem farmakológiai intézkedés – maszkok, zárlatok, kontaktok felkutatása, társadalmi távolságtartás, kézfertőtlenítés – orvosilag szükségtelennek és járványügyi szempontból hatástalannak bizonyult. A légúti fertőzések ellen nem lehet ilyen módon küzdeni (J. P. Ioannidis 2020). Az intézkedések azonban nagy gazdasági és társadalmi károkat okoztak, és folytatásukkal úgy tűnik, hogy az emberek biológiai jellemzőinek ellenőrzésére irányuló uralom kialakítását szolgálják.

A legfontosabb, látszólag a COVID ellen irányuló farmakológiai intézkedés, a SARS-Cov-2 tüskefehérjét kódoló, lipid nanorészecskékbe csomagolt, kémiailag módosított RNS injekciózása (tévesen „vakcinázásnak” nevezik) olyan mérgezés, amely semmilyen orvosi hasznot (fertőzés elleni védelmet) nem hoz a beadottaknak, ellenben súlyos károkat okoz nekik (Alliance, n. d.; Yamamoto 2022; Gibson 2022), és komoly tanulmányok szerint már több millió gyógyszeres halálesethez és súlyos fogyatékossághoz vezetett világszerte.

A HIV-AIDS-narratívához hasonlóan az olyan tudósokat, mint Stefan Hockertz, Wolfgang Wodarg és Sucharit Bhakdi, akik leírják az érintett orvosi tudományágak kudarcát, és hangsúlyozzák a globális „oltási kampány” bűnös jellegét, amelyet igen nagy társadalmi nyomással, sőt szakmai tiltásokkal hajtottak végre, kiközösítik és démonizálják, mint szolidaritásellenes „koronatagadókat”. Még a nem létező „világjárvány” („a be nem oltottak világjárványa”) fennmaradásáért is őket hibáztatják. A komoly orvosi kutatások hátterében a magas rangú hatóságok „szolidaritása” áll, amelyet saját erkölcsi felsőbbrendűségük tudatában demonstrálnak, akaratlanul is elkötelezi magát a tömeges mérgezés és az oltatlan kisebbség elnyomása mellett, amely intuitíve vagy tudományos felismerések alapján elutasítja az „oltás” önpusztító téveszméjét.

Az antropogén globális felmelegedés, az emberiség mint a Föld rákos daganata

Egy másik neoliberális narratíva az antropogén globális felmelegedésről szóló beszéd. Ez azt feltételezi, hogy az emberiség okozza a globális felmelegedést a szén-dioxid kibocsátásával, ami a légkör túlmelegedéséhez és az éghajlati-ökológiai rendszerek masszív diszregulációjához vezet, amelyek működésétől mi, élőlények függünk. A szén-dioxid-kibocsátást ezért csökkenteni kell.

Itt is masszív tudományos ellenállás tapasztalható (Vahrenholt és Lüning 2020):

1. Az éghajlat folyamatosan változik, és hatalmas ingadozásoknak van kitéve. Az elmúlt 150 év enyhe hőmérséklet-emelkedése nem jelent semmi különöset az elmúlt 10 000 év egészében. Amióta az emberszabásúak léteznek (körülbelül 3,6 millió éve), a Földön sokkal melegebb, de sokkal hidegebb is volt.
2. A kambriumi robbanás idején, az evolúció 540 millió évvel ezelőtti szakaszában, amikor az új fajok kialakulásának sebessége és sokfélesége elérte a csúcspontját, a légkör szén-dioxid-tartalma 15-ször magasabb volt, mint ma. A hőmérséklet is jelentősen magasabb volt, sokkal magasabb, mint az IPCC legpesszimistább jövőbeli forgatókönyvei.
3. A szén-dioxid üvegházhatása egy szigmoid függvény segítségével modellezhető, amelyben egy bizonyos koncentráció felett telítődés következik be. Ezt a tartományt már elértük (Van Wijngaarden és Happer 2020). [1]
4. A sarkvidéki jég nem olvad. A tengerszint nagyon lassan emelkedik, de nem tapasztalható az emelkedés masszív felgyorsulása, mint a holocén elején (Pohl 2022). Nincs több szélsőséges időjárás. Nincs több aszály, mint korábban (Heller 2022).

Így kell szemlélni az éghajlat-politikát  A szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedések szükségtelenek, értelmetlenek és károsak a környezetre. Mivel a fosszilis tüzelőanyagokat nem lehet úgynevezett megújuló energiákkal helyettesíteni, hanem minden szél- és naperőműhöz időjárás-független erőművet kell tartalékban tartani, a „dekarbonizáció” az azt végrehajtó országok iparának lerombolásához vezet, ami az életszínvonal drasztikus csökkenését jelenti. Az energiatermelésnek egy bizonyos mértékű csökkentés tömeges elhalálozást eredményez. Az éghajlat-politika maga is károsítja az éghajlatot, hasonlóan a HIV esetében alkalmazott terápiákhoz, például azáltal, hogy a szélturbinákkal tartós felmelegedést okoz (Miller és Keith, 2019). [Továbbá: Befolyásolják a csapadékdús légtömegek természetes mozgását, csapadékhiányt okozva egyes régiókban, pl. Magyarországon.] Mindenesetre az intézkedések egyáltalán nem tudják javítani az éghajlatot. Az éghajlat szempontjából lényegtelen, hogy más országok mit tesznek vagy nem tesznek. Az olyan iparosodott országok, mint Kína vagy Oroszország, amelyek nem csökkentik széndioxid-kibocsátásukat, politikailag uralni fogják a kibocsátás-csökkenéssel próbálkozó országokat, ha nem korrigálnak menetközben, majd a domináló politikai erő nyomására ismét növelik kibocsátásukat, hogy új nyugati vazallusállamaik újra produktívvá váljanak gazdaságilag. Ez lesz az „éghajlatmentés” egyetlen fenntartható hatása, ha folytatódik. Végül, az a kijelentés, hogy az emberiség a „Föld rákos daganata”, hogy a túlhasználat révén elpusztítja a Földet, ugyanolyan neoliszenkóista, mint az éghajlati narratíva. Természetesen van fajpusztulás a természetes élőhelyek pusztulása és a környezetszennyezés, például a mérgező kipufogógázok, a radioaktív hulladékok, a szerves vegyi hulladékok, a nehézfémvegyületek vagy az óceánok műanyagszennyezése miatt. Amíg azonban az emberiség képes elegendő energiát termelni, és megvan a politikai akarat, addig lehetséges, hogy mi, emberek harmóniában éljünk a természettel. Végül is a hulladék elkerülése és ártalmatlanítása elsősorban az energiafelhasználás kérdése. Az olyan tudósokat, mint Vahrenholt és Lüning vagy az EIKE körül tömörülő tudósok, mint pl. Thuß vagy Limburg, akik ellenzik a neoliszenkóista narratívát, „klímatagadóknak” bélyegzik, és kizárják őket a főáramú médiában folyó nyilvános diskurzusból. Nem kapnak állami kutatási támogatást. Az éghajlati narratíva területén a neoliszenkóista klíma-véleményformálók és kritikusaik közötti ellentét már intézményesült; az ortodoxokoknak olyan intézményei vannak, mint a Potsdami Klímakutató Intézet, amelyek óriási kutatási pénzeket (valójában: propagandapénzeket) kapnak, és vannak olyan magánkezdeményezések, mint az EIKE, amelyek ellenük küzdenek – magánszemélyek által fönntartva. Végül az igazság győzni fog, de addigra már gigantikus összegek tűntek el a feneketlen hordóban.

Harmadik rész: A neoliszenkóizmus hatásai

A HIV/AIDS narratíva bizonyítja: A neoliszenkóizmus közel 40 éve meghatározó erő az erősen átpolitizált tudományterületeken. Az 1980-as és 1990-es években a HIV/AIDS-t egyes csoportok önmaguk prezentálására használták fel. Mindenekelőtt azonban a HIV-„terápiákkal” dollár százmilliárdokat kerestek. A tudomány politizálása új dimenziót öltött a neoliszenkóista légúti fertőzések virológiájának a lakosság egészére való kiterjesztésével 2009 óta, amikor a „sertésinfluenza-járványt” meghirdették.

A neoliszenkoistáknak 2020-ban hatalmas propaganda segítségével sikerült az egész világot megbénítani egy nem létező világjárvány elhitetésével. A COVID intézkedéskatalógus hatalmas károkat okoz a társadalmi és gazdasági folyamatokban. Az oltási kampány több millió halálesetet és súlyos mellékhatást okozott. Mindez kihatással volt az emberi reproduktív rendszerekre is. Az „oltási kampány” tehát az állami erőszak aberrált formája, amely minden ember érdekei ellen irányul. Érinti ez az ebből hasznot húzó iparágak (például a gyógyszeripar és a digitális ipar) tulajdonosi körét is, mivel ők is a stabil körülményektől függenek, amelyek jelenleg – nem utolsósorban a kovid-politika miatt – súlyos erózió jeleit mutatják.

Amint ennek a tömeges károkozásnak a hisztérikus fázisa véget ér, a modern orvostudományba vetett bizalom összeomlik, és számos nagyszerű vívmányát egy ideig már nem fogják megfelelően hasznosítani. Az állami intézményekbe vetett bizalom is csökkenni fog. Ez hosszú időre destabilizálni fogja a társadalmat.

A mai klímanarratívának valószínűleg még rosszabb következményei lesznek, mint az orvosi neoliszenkóizmusnak.  A jelenlegi energiafogyasztás a világ jelenlegi népességének életben tartásához szükséges. Ha az energiatermelést továbbra is az energiatermelést még mindig uraló szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével csökkentjük, akkor ez tömeges elhalálozásokat fog okozni.

A narratívát arra használják, hogy a vállalatokat bekényszerítsék egy normarendszerbe, amely kötelező vagy erősen ajánlott lesz (ESG-rendszer, „vállalati társadalmi felelősségvállalás” 2022). A magánszemélyeket pedig kínai mintára társadalmi kreditpontrendszerrel fogják pórázra, amely össze lesz kötve a bankkártya mozgással, az internetes aktivitás figyelésével, az egyéni CO2-kibocsátás regisztrálásával, az egészségi adatokkal (több oltás felvétele piros pontot fog jelenteni, sajnálatos mellékhatásképp pedig bele is halhatunk)  (Mistreanu 2018). Az élő környezet digitalizálásával és a COVID biopolitikával együtt ez a jövőbeni rendszer egy egy átfogó Bentham-féle felügyeleti panoptikum képpét vetíti elénk.
Természetesen mindenki egyenlő lesz, és az is természetes, hogy lesznek egyenlőbbek, akik jogosultak lesznek veszélytelen (kamu) oltás felvételére, több CO2 kibocsátásra, és az individuális közlekedési eszközök használatára.

Ezért a definíció szerint a neoliszenkóizmus mindkét fő formája közvetlen vagy közvetett fizikai következményekkel jár, és erőszakhoz és éhezéshez vezet.

Negyedik rész: A neoliszenkóizmus céljai

A reneszánsz egyház búcsúcédula árusítási tevékenységéhez hasonlóan [2], amely a hatalom gazdasági és eszmei eszközeként működött, a mai neoliszenkóista propaganda is a gazdasági kizsákmányolást és a hatalom stabilizálását szolgálja. A tömegekben félelmet keltenek, hogy aztán a biodigitális hozzáférés-ellenőrzés révén nyomon lehessen követni mozgásukat és cselekedeteiket, és a digitális nyilatkozataikat veszélyes „félretájékoztatásként” cenzúrázni lehessen.

Nyilvánvaló, hogy a neoliszenkóizmus célja egy hatalmi eszköz kreálása.

Így az „éghajlat megmentésének” politikája nem az éghajlat befolyásolását szolgálja. Ezt minden geofizikus pontosan tudja. Célja inkább az energiához való hozzáférés szabályozása. Azok, akik az energiatermelést, -elosztást és -felhasználást ellenőrzik, ugyanúgy gyakorolják a hatalmat az emberek felett, mint egykor a feudális hűbérurak a földek ellenőrzésével gyakorolták a hatalmat vazallusaik felett. Az „energetikai átállás” az energiakínálat szűkítésére irányuló politika, amelynek célja az energia feletti ellenőrzés optimalizálása.

Úgy tűnik, hogy a neoliszenkóizmus egyre világosabb célja olyan rendszerek létrehozása, amelyek lehetővé teszik a gazdasági tevékenységek és az emberek egyéni mozgásszabadságának átfogó ellenőrzését.

Ötödik rész: A neoliszenkóista emberfelfogás

A neoliszenkóizmus nem egy totalitárius rendszer szülötte. Ez különbözteti meg sztálinista elődjétől. Sztálinnal ellentétben a nyugati tudósok önként vetették magukat alá az új paradigmának. [Közzétevő: Életveszélyes fenyegetés valóban nincs manapság. Viszont tapintható a karrier lefűrészelése, a lemaradás az akadémiai versenyben, akár még állásvesztés is. Erre honalapunk számos példával szolgál.] Ez még sürgetőbbé teszi azt a kérdést, hogy miként jött ez létre.

A neoliszenkóizmus a tudomány politizálódásának környezetében alakult ki.

Míg a modern Európa nagy egyetemeit feudális uralkodók alapították, akik egymással versengtek a produktív csúcstudományokért, és ez elvezetett a szabad kutatás ethoszához, amely a modern természettudományok és a fizika forradalmát eredményezte a 19. században, addig a 20. század demokratikus társadalmaiban olyan tudományos berendezkedés alakult ki, amely kevésbé a szabad kutatásra, inkább a politikailag irányított kutatási projektek feldolgozására összpontosított – magától értetődik, csakis a paradigma szellemében.

Még mindig vannak kiemelkedő egyéni eredmények, de a tudományos termelés nagy része beleilleszkedik a konszenzus-kartell gépezetbe. Ezt a gépezetet olyan konformista tudósok uralják, akik „maximálisan sok adattal, de minimális ellentmondással” járulnak hozzá a bevett paradigmához (Duesberg, Koehnlein és Rasnick 2003, 404). Azok a tudósok, akik sikeresen kidolgoznak egy érvényesnek tekintett paradigmát, meghatározzák a kutatási finanszírozás elosztását és a publikációs lehetőségeket („peer review” rendszer). Felületesen ez a minőségbiztosításról szól, de a tudományos intézmény neoliszenkoi részében az uralmi narratívák megőrzése válik a fő feladattá.

Ahogy Duesberg és munkatársai hangsúlyozzák (Duesberg, Koehnlein és Rasnick 2003, 404f), a rendszer a középkori hatalmi rendszerre hasonlít, amelyben nem volt hatalommegosztás. Ennek megfelelően a szerzők azt szorgalmazzák, hogy azt egy „modern, összeférhetetlenség nélküli, képviseleti és kinevezési joggal rendelkező esküdtszéki rendszerrel” váltsák fel. Ez azonban nem történik meg, mert a hatalmi érdekek a bölcsészet- és természettudományok területén a tudástermelés fontos részeit ellenőrzik. Őket kevésbé érdekli a tudományos minőség, mint a hatalmi-politikai ütemterv keresztülvitele.

Azoknak a tudósoknak, akik önkéntesen vesznek részt és kényszer nélkül magukévá teszik a kollektivizmus neofeudális rendszerét, ez úgy gazdasági, mint társadalmi szempontból vonzó. A folyamat során maga a tudomány korrumpálódik és végül megsemmisül, többé már nem az igazságkeresés szinonimája. Ma orvosokkal, biostatisztikusokkal, epidemiológusokkal és biológusokkal van dolgunk, akik valótlanságokat hirdetnek a kovidról, ami egyenesen vezet olyan intézkedésekhez, melyek közvetve vagy közvetlenül a halálba kergetik az embereket.

Melyek az ismeretelméleti normák eróziójának mélyebb okai?

A modern tudomány alapja a keresztény-humanista ethosz. Anyagi alapja a krónikus, létért folytatott küzdelem volt: az agrártársadalmakban, amelyekből először a monoteizmus, majd annak alapján a modern tudomány született, az emberi lét mindig veszélyben volt, és ki volt szolgáltatva a természet szeszélyeinek. Az ennek következtében fellépő éhínségek, valamint a higiénia hiánya okozta járványok ciklikusan jelentkeztek, és arra ösztönözték a tudósokat és mérnököket, hogy feltalálják és megépítsék a technoszférát. Ez hatalmas jólétet teremtett, kielégíti az emberiség szükségleteit az iparosodott világban, és sok esetben hatékonyan megvédi a természeti környezet veszélyeitől. A rendkívül magas szintű háttérteljesítménynek – amelyben az élelem, az orvosi ellátás, a lakhatás, a ruházat, a globális közlekedés és kommunikáció magától értetődőnek számít (Gehlen 2004) – azonban ára van, ez pedig ennek az ethosznak a hanyatlása.

A 19. századi teleologikus történelemszemlélet, amely meg volt győződve arról, hogy a történelmi fejlődésben a természettudományok segítségével lehet előrelépést elérni, egy neomalthusiánusi álpozitivista világnézetté alakult át (Ehret 2022), ahogyan azt a Római Klub az 1970-es évek elején propagálni kezdte (Meadows et al. 1972). [Malthusianizmus: A malthusianisták szükségesnek tartják a születések csökkenését, a háborúkat, az emberek millióit pusztító csapásokat (például éhhalál), mert ezzel akarják megoldani a túl gyors népesedést. (Wikipédia)]
Ma ezt többek között Yuval Harari és Klaus Schwab képviseli (Harari 2016; Schwab 2017). Ez a hamis eszmerendszer ma a neo-feudális felső osztály uralkodó ideológiáját alkotja, amely osztály a média segítségével ezt ráerőlteti a nyugati társadalmakra.

Ez azonban sokkal kevésbé szilárd, mint a kereszténység, a feudális korszak uralkodó ideológiája. Ennek oka, hogy a neoliszenkóizmus az induktív-empirikus tudományra hivatkozik, de pontosan azok segítségével cáfolható. A kereszténység ezzel szemben a túlvilági transzcendenciára hivatkozott, egy olyan nézetre, amely kulturálisan mélyen gyökerezett, és amelyet nem lehet megcáfolni a pozitivista indukcióval. Ráadásul a középkori kereszténységnek az uralom ideológiájaként betöltött funkciója mellett fontos társadalmi funkciója is volt a karitász, számos, rendkívül összetett intézményi formája révén, ami a neoliszenkóizmusból hiányzik.

Középtávon a neoliszenkóizmusnak, akárcsak eredeti változatának, a liszenkóizmusnak, nincs esélye a túlélésre – még a jóléti állammal együtt sem.
Túlságosan is destruktív.

Itt végződik Ludwig Max írása. A név álnév. Feltehetően egy orvost vagy kutatót takar.

Forrás: Eine Generation abendländischen Neolyssenkoismus (globkult.de)

Liszenkoról és a liszenkóizmusról jó összefoglalót találhatunk magyar nyelven Müller Miklós írásában.

Irodalom

Alicandro, Gianfranco, Giuseppe Remuzzi és Carlo La Vecchia. 2020. „Olaszországban véget ért a COVID-19 járvány első hulláma: Nincs többlethalálozás 2020 májusában”. The Lancet 396 (10253): e27-28.
Alliance, Canadian COVID Care. n.d. „More Harm Than Good.” https://www.canadian covidcarealliance.org/wp-content/uploads/2021/12/The-COVID-19- Inoculations-More-Harm-Than-Good-REV-Dec-16-2021.pdf.
Axfors, Cathrine és John Ioannidis. 2022. „A COVID-19 fertőzés halálozási aránya a közösségben élő idősek körében”. European Journal of Epidemiology, 1-15.
Bastian, Till. 2001. 2001. Félelmetes orvosok: Orvosi bűncselekmények a Harmadik Birodalomban. München: CH Beck.
Bisenius, Sandrine és Anette Kersting. 2022. „A long covid pszichoszomatikus aspektusai”. MMW-Fortschritte Der Medizin 164 (1): 40-41.
„Vállalati társadalmi felelősségvállalás.” 2022. https://de.wikipedia.org/wiki/Corporate_Social_Responsibility.
Doitsh, Gilad és Warner C Greene. 2016. „Dissecting How Cd4 t Cells Are Lost During HIV Infection.” (A Cd4 t-sejtek elvesztésének feltárása a HIV-fertőzés során). Cell Host & Microbe 19 (3): 280-91.
Duesberg, Peter, Claus Koehnlein és David Rasnick. 2003. „A különböző AIDS-járványok kémiai alapjai: rekreációs drogok, vírusellenes kemoterápia és alultápláltság”. Journal of Biosciences 28 (4): 383-412.
Ehret, Matthew. 2022. „A malthusiánusok bosszúja és a korlátok tudománya”. https://unlimitedhangout.com/2022/06/investigative-reports/the-revenge-of-the-malthusians-and-the-science-of-limits/.
Engelbrecht, Torsten és Köhnlein Claus. 2021. Vírusmánia: Corona/COVID-19, kanyaró, sertésinfluenza, méhnyakrák, madárinfluenza, SARS, BSE, hepatitis c, AIDS, gyermekbénulás. Hogyan talál ki folyamatosan járványokat az orvostudomány, milliárdos profitot termelve a mi kárunkra. Norderstedt.
Gehlen, Arnold. 2004. Őskori ember és késői kultúra. Frankfurt am Main: Vittorio Klostermann.
Gibson, John. 2022. „A COVID-19 emlékeztető vakcinák bevezetése növekvő túlhalálozással jár Új-Zélandon”. https://repec.its.waikato.ac.nz/wai/econwp/2211.pdf.
Harari, Yuval Noah. 2016. 2016. Homo Deus: A holnap rövid története. Random House.
Heller, Tony. 2022. „Nincs klímaválság”. https://realclimatescience.com/there-is-no-climate-crisis/.
Ioannidis, John. n.d. „A Fiasco in the Making”. https://www.statnews.com/2020/03/17/a-fiasco-in-the-making-as-the-coronavirus-pandemic-takes-hold-we-are-making-decisions-without-reliable-data/.
„A Ioannidis, John PA. 2020. COVID-19 epidemiológiájának globális perspektívája egy teljes ciklusú pandémia esetében”. European Journal of Clinical Investigation 50 (12): e13423.

Kalichman, Seth C. 2014. „The Psychology of AIDS Denialism: Pseudoscience, Conspiracy Thinking, and Medical Mistrust” (Az AIDS-tagadás pszichológiája: áltudomány, összeesküvés-gondolkodás és orvosi bizalmatlanság). European Psychologist 19 (1): 13.

Kennedy, Robert F. 2021 Az igazi Anthony Fauci. New York
Köllner, Volker, Franziska Etzrodt, Judit Kleinschmidt és Alexa Kupferschmitt. 2022. „A poszt-COVID szindróma pszichoszomatikus rehabilitációja”. Orvosi pszichoterápia 17 (3): 188-94.
Meadows, Donella H, Dennis L Meadows, Joergen Randers és William W Behrens III. 1972. „A növekedés határai”.
Miller, L. M., & Keith, D. W. (2018). A szélenergia éghajlati hatásai. Joule, 2(12), 2618-2632.
Mistreanu, S. 2018. „Life Inside China’s Social Credit Laboratory” (Élet a kínai társadalmi kreditrendszer laboratóriumában). https://foreignpolicy.com/2018/04/03/life-inside-chinas-social-credit-laboratory/.
Montagnier, Luc. 2002. „A HIV felfedezésének története”. Science 298 (5599): 1727-28.
Pohl, Rudolf. 2022. „Preboreális”. https://de.wikipedia.org/wiki/Präboreal.
Sarkanen, Tomi O, Anniina PE Alakuijala, Yves A Dauvilliers és Markku M Partinen. 2018. „Incidence of Narcolepsy After H1n1 Influenza and Vaccinations: Systematic Review and Meta-Analysis.” (A narkolepszia előfordulása a H1n1 influenza és a védőoltások után: Rendszeres áttekintés és metaanalízis). Sleep Medicine Reviews 38: 177-86.
Scheler, Max. 1933. „Tod Und Fortleben”. In Ges. Werke 10, Schr. Aus Dem Nachlaß 1. Bern: Francke-Verlag.
Schwab, Klaus. 2017. A negyedik ipari forradalom. Valuta.
Soyfer, Valerij N. 2001. „A politikai diktatúra következményei az orosz tudományra nézve”. Nature Reviews Genetics 2 (9): 723-29.
Vahrenholt, Fritz és Sebastian Lüning. 2020. Nem kívánt igazságok: Amit az éghajlatváltozásról tudni kell. Stuttgart: Langen Müller.

Weber, Max 1988. Gesammelte Aufsätze zur Wissenschaftslehre. (Összegyűjtött esszék a tudomány tudományáról) Tübingen: J.C.B. Mohr.
Van Wijngaarden, WA és W Happer. 2020. „Dependence of Earth’s Thermal Radiation on Five Most Abundant Greenhouse Gases.” (A Föld hősugárzásának függése az öt legnagyobb mennyiségben előforduló üvegházhatású gáztól.) arXiv:2006.03098.
Yamamoto, Kenji. 2022. „A COVID-19 vakcinák káros hatásai és a megelőzésükre irányuló intézkedések”. Virology Journal 19 (1): 1-3.

Hivatkozások

[1] A szigmoid-függvények gyűjtőnév alatt ‘S’ alakú grafikonnal rendelkező (általában valós értékű és folytonos) függvényeket szokás érteni. Ezek közel szimmetrikus viselkedést mutatnak az induló- és a megállapodó tartományban. Van egy monoton felfutási szakaszuk, egy középső, lassú változást mutató szakasz, majd egy, a konstans növekedést megközelítő, egyre lassuló újabb monoton növekvő szakasz következik. Ezek a szakaszok egy S betűre, vagy a görög kis szóvégi szigma betűjelére emlékeztető grafikonná állnak össze.
Számos természeti folyamat úgy zajlik le, hogy az időben, egy kezdeti értéktől kissé gyorsulva indul, majd közeledik a végső állapotig. Ilyenek például a tanulási folyamatok, melyeket az úgynevezett tanulási függvénnyel lehet ábrázolni.

Közzétevő: Ezt a telítődést nem szigmoid függvény, hanem egy egyszerű logaritmikus függvény írja le. A végkövetkeztetés, hogy már elértük a telítődési koncentrációt, ettől függetlenül helyes.

[2] Anélkül, hogy belebonyolódnánk ezen a helyen a búcsúcédulák kérdésébe, vitatjuk Max Ludwig sommás megállapítását. A búcsúcédulákat a korabeli Vatikán egyszeri akcióként a Szt. Péter bazilika finanszírozására bocsátotta ki. A cél elfogadható volt, mint ahogy az is, hogy a Vatikán a bűnbánat jeleként értékelte, ha valaki erejéhez mérten anyagilag járult hozzá az építkezéshez. A mai bírósági gyakorlat is pl. pozitívan ítéli meg, ha egy köztéri szobor, síremlék rombolója jóváteszi az általa okozott kárt. Természetesen nem vitatjuk, hogy a kérdéssel kapcsolatban történtek eltorzulások, de a lényeg nem ez volt.

2023 december

Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 (K&H) A közleményben kérjük megadni: klímarealista.