A Clintel elnökének újévi üzenete

Guus Berkhout, a Clintel elnöke az alábbi üzenetet hozta nyilvánosságra:
Semmi másra, csak szeretetre van szükségünk
(A cím emlékeztet a Beatles legendás slágerére: All you need, is love.)
Egy mozgalmas év végén a következő témákat szeretném megosztani Önökkel.

Éghajlat-világnyilatkozat

Az Éghajlat-világnyilatkozat aláíróinak száma idén tovább nőtt, és meghaladja az 1850-et. A növekedésnek nagy lendületet adott az új Nobel-díjas John Clauser csatlakozása. Nagy örömmel jelenthetjük be, hogy a pénzügyi támogatók száma is növekszik. Jelenleg több mint 550 Clintel-barátunk van (szerte a világon), több mint 1500 egyszeri vagy havi adományozónk, és a holland adóbarát státuszunk (ANBI = közhasznú szervezet) mellett az Egyesült Államokban is megkaptuk a közhasznú szervezet státuszt. Az Önök folyamatos támogatása lehetővé teszi számunkra tevékenységünk kiterjesztését 2024-ben!

Az IPCC befagyott éghajlati nézetei

A Clintel számára 2023 volt „Az IPCC befagyott éghajlati nézetei” megjelenésének éve.

Eddig mi vagyunk az egyetlen olyan csoport a világon, amely a legátfogóbban elemezte az IPCC legfrissebb jelentését. Megállapításaink sokkolóak, és világszerte hírértékűnek kellene lenniük. A hibák valójában sokkal súlyosabbak, mint a korábban találtak, amelyek az InterAcademy Council, IAC, (Akadémiaközi Tanács) 2010-es vizsgálatához vezettek. Sajnos a tények manapság még mindig keveset számítanak. A médiabeli hivatalos narratívát nem a tisztességes tudomány, hanem ideológiai érzelmek és politikai ambíciók határozzák meg.

Áttörés Dubajban

A csalárd klímariogatás leleplezésében az idei év hozott eredményeket, de kudarcokat is. A dubaji COP28 klímacsúcsról szerencsére pozitív üzenet érkezett.

A médiában természetesen „történelmi előrelépésként” dicsérték az ott történteket. Akik azonban hajlandók a vajpuha zárónyilatkozat sorai között olvasni, látják, hogy csakugyan történt történelmi irányváltás. Amint az várható volt, sem a politikusok, sem a média nem tematizálta ezeket a nagy horderejű változásokat. Röviden összefoglalom, mi is történt valójában Dubajban:

1. A 28 klímatalálkozó hosszú történetében először fordult elő, hogy már nem elsősorban a klímáról, hanem szinte kizárólag az energiáról volt szó. A találkozó során fokozatosan világossá vált, hogy az emberek sokkal sürgetőbbnek tartják az energiakérdést, mint a klímakérdést.
   Minden jel arra mutat, hogy a közelgő katasztrofális klímaváltozásról szóló rémhírterjesztő narratívák hitelüket vesztették.

2. A másik látványos fordulat az volt, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat mostantól „átmeneti üzemanyagnak” lehet minősíteni. Nem hangzottak el határozott kijelentések arról, hogy ez az átállás mennyi időt vesz igénybe (ameddig szükséges)! Másrészről viszont kijelentették, hogy az atomenergia lehet az új energiaforrás az átmenet után.
3. A találkozón elismerték továbbá, hogy a szegény országoknak csak akkor van reális esélyük a fejlődésre, ha energiarendszerük elsősorban a fosszilis tüzelőanyagokra fog összpontosítani. A megfizethetetlenül drága, ideológiai indíttatású alternatívák erőltetése, mint például a szél- és napenergia, úgy tűnik, végleg lekerült a napirendről.

Ez a meglepő változás nyilvánvalóan jelentős hatással lesz a globális energiaszektorra. A fosszilis tüzelőanyagokat továbbra is nélkülözhetetlennek fogják tekinteni a világgazdaság működéséhez. Nem meglepő módon, közvetlenül a COP28 után a nagy olajipari vállalatok részvényárfolyamai emelkedni kezdtek. Természetesen azt is kijelentették, hogy a világnak fokozatosan el kell távolodnia  a fosszilis energiától (át kell állnia), de most már nyíltan elismerik, hogy ez csak akkor történhet meg  felelősségteljesen, ha megbízható alternatívák állnak rendelkezésre. Ez azt is jelenti, hogy a fosszilis tüzelőanyag azonnali leállítását követelő idióta tüntetések a COP28 után még ostobábbnak tűnnek.

A COP28-ról bővebben Samuel Furfari és Ross McKitrick kiváló írásaiban olvashatunk.

A rendszerszemléletű megközelítés felé

2024-re a következő irányváltást szeretném javasolni, amely mindannyiunk szélesebb kitekintését igényli. Eddig a hangsúlyt nagyrészt a bejövő fénysugárzásra, a visszaverődő infravörös sugárzásra, valamint a CO2-nek ezekre a folyamatokra gyakorolt hatására helyeztük. Evvel a széndioxidmolekulának az IPCC éghajlat-melegedési modelljeiben betöltött domináns szerepére reagáltunk. Azonban megmutattuk, hogy a CO2 alapvető fontosságú bolygónk minden élőlénye számára, és hogy az éghajlat felmelegedésére gyakorolt hatását legfeljebb szerénynek lehet nevezni. A légkörünkben lévő több CO2-nek több előnye van, mint hátránya. A Clintel szerint a nettó nullára vonatkozó politika hatalmas költségei felelőtlenek. Ez a következtetés az elmúlt években többször is bebizonyosodott.

Most itt az ideje, hogy a kérdéskört kibővítsük. Ez a folyamat már most is teljes mértékben zajlik. Kutatásaink kiterjesztésével rá tudunk mutatni az összes olyan tényezőre, amely felelős lehet az éghajlatváltozásért. Így egyre világosabbá válik, hogy nem a CO2, hanem a H2O-molekula az, amely elsősorban szabályozza az éghajlat változásait a mi vízben gazdag bolygónkon. Ebben a folyamatban lényeges szerepet játszik a H2O három fázisa (szilárd, folyékony és gáz). Továbbá a hőátadás meghatározó módja az alsó troposzférában a hőáramlás. Vegyük észre, hogy a felhők kulcsszerepet játszanak az előbb említett rövid és hosszú hullámú sugárzásban. Ajánlom Demetris Koutsoyiannis kollégánk nemrég megjelent tanulmányát: Revisiting the greenhouse effect – a hydrological perspective. Magyarul kb: Üvegházhatás újragondolva: a hidrológiai perspektíva.

Van azonban még más is. Egy második lépésre is szeretném ráirányítani a figyelmet. A rendszerszemlélet kiteljesítése érdekében jobban be kell kapcsolódnunk a politikai döntéshozatalba. Ne feledjük, hogy jelentős tudományos eredményeket tehetünk le ugyan az asztalra, de ha a kormányok figyelmen kívül hagyják eredményeinket (és még a szabad véleménynyilvánítást is akadályozzák), és folytatják a nettó nullára vonatkozó politikájukat, semmi sem fog változni. Ezért ráhatással kell lennünk a politikusokra, és ezt csak közvetve, a nyilvánosság tájékoztatásával lehet megtenni, hogy becsapják és átverik őket! Az én hazámban például nemrégiben politikai földcsuszamlás történt, mivel a lakosság már nem bízik a régi politikusokban. A Clintel állandó tájékoztatása – amely megmutatja az igazságot az éghajlatról és az energiáról – nagyban hozzájárult ehhez a forradalomhoz!

Terv 2024-re

Tovább növeljük az aláírók számát, hangsúlyt fektetve a kiváló tudósokra (köztük Nobel-díjasokra) és szakemberekre (köztük mérnökökre és közgazdászokra). Továbbra is bírálni fogjuk az IPCC-t a hamis tudományért. És mindenekelőtt továbbra is bírálni fogjuk az egyetemeket és a velük együttműködő szervezeteket, amiért a nemzeti kormányok és nemzetek feletti szervezetek bábjai. A tudományos szervezeteknek távol kell maradniuk az ideológiai mozgalmaktól és a politikai ambícióktól. Emellett, hogy a jövőben hatékonyabbak legyünk, nagyobb hangsúlyt fogunk fektetni egy átfogó látásmódra. Ez azt jelenti, hogy klímakutatásainkat a vízmolekula kulcsfontosságú szerepének bevonásával, energiakutatásainkat az atomenergia jövőbeli szerepének bevonásával fogjuk folytatni (beleértve a szintetikus üzemanyagokat is), és mindenekelőtt meg szeretnénk mutatni a közvéleménynek, hogy becsapták és átverték őket!

Csak szeretetre van szükségünk

A Clintel egy olyan szervezet marad, amely sokféle hitet és véleményt képvisel. A sokszínűség a mi erősségünk. Senki sem ismeri az igazságot, és sokféle út vezet egy jobb társadalom felé. Maradjunk tehát egységesek, még akkor is, ha nem értünk egyet mindenben. Ami összetart bennünket, az a Világ Éghajlatvédelmi Nyilatkozatunk és küldetésünk, hogy bolygónkat jobb hellyé tegyük.
Egészséges és virágzó új évet kívánok mindannyiunknak!
Guus Berkhout
a Clintel elnöke

2024. január
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök