A Nap az, te nagyokos!

„It’s the economy, stupid! – A gazdaság az, te ostoba!” – mondta Carville, Bill Clinton kampányfőnöke 1992-ben, és a szállóigévé vált mondás hozzásegítette Clintont a győzelemhez. Ezt plagizálva mondjuk mi is, a Nap az, nem pedig a levegő CO2-tartalma, és főleg nem az emberi CO2-kibocsátás, ami döntő a Föld éghajlatának változásában. Erre – az IPCC narratívájának, és főleg a közelmúltban kiadott. 6. jelentésben foglaltaknak ellentmondó – megállapításra jut egy nemzetközi kutatócsoport, melynek Szarka László geofizikus, akadémikus személyében magyar tagja is van.

Az új tanulmány [How much has the Sun influenced Northern Hemisphere temperature trends? An ongoing debate – “Mennyiben felelős a Nap az északi félteke hőmérséklet-változásaiért? – Vitairat a folyamatban lévő vitához] akkor jelent meg, amikor az IPCC kiadta röviden AR6-nak nevezett hatodik állapotértékelő jelentését, amely a korábbi jelentések szellemében az antropogén CO2 jelentőségének doktrínáját próbálja elfogadtatni. Az IPCC-jelentés úgy fogalmaz, az emberi felelősség egyértelmű.
De az új tanulmány komoly kételyeket ébreszt az IPCC megállapításával szemben.
A klímatudósok és asztrofizikusok korainak tartják a CO2 bűnbakká történő kinevezését, és úgy érvelnek, az IPCC következtetései a Nap sugárzására vonatkozó korlátozott és hiányos adatokon alapulnak.

Csakugyan úgy tűnik, a globális klímatestület az adatok válogatásánál tudatosan és célirányosan csak az olyan nézeteket, adatokat és tanulmányokat veszi figyelembe igen erős befolyással bíró jelentésének készítésénél, amelyek alátámasztják prekoncepcióját. Ezt erősíti meg az új tanulmány több szerzője az Epoch Times által velük készített telefon- és videóinterjú-sorozatban.

„Annak függvényében, hogy milyen adatokat használunk, be tudjuk bizonyítani azt is, hogy az egész fölmelegedést a Nap okozza. Viszont az IPCC egy olyan adatállományt használ, amelyből le tudja vonni az avval ellentétes következtetéseket.” – mondja  Ronan Connolly, Ph.D., a tanulmány vezető szerzője az interjúban.

„Az úgynevezett tudományos konszenzusra való törekvésében úgy tűnik, az IPCC elhatározta, csak olyan adatállományt és tanulmányokat vesz figyelembe, amelyek támogatják eddigi narratíváját.” – teszi hozzá.

A következmények politikai szempontból óriásiak, főleg, hogy dollár-milliárdok forognak kockán, továbbá, mert az IPCC a világgazdaság teljes átalakítását javasolja[1].

Nap vagy CO2?

A dokumentum szerint az USA kormány adataival, melyek a nyilvánosság rendelkezésére állnak, illetve egyéb, mindenki számára hozzáférhető adatokkal egyszerűen bebizonyítható, hogy az utóbbi évtizedekben tapasztalt fölmelegedés kizárólag a napenergia változásának tudható be.

Ha kizárólag az IPCC által figyelembe vett adatokra támaszkodunk, könnyen jutunk mi is arra a következtetésre, hogy túlnyomórészt az ember felelős az éghajlatváltozásért. Azonban a tanulmány néhány – az ENSZ által figyelmen kívül hagyott – adat, diagram alkalmazásával már bebizonyítja, ha ezeket is figyelembe vesszük, az IPCC következtetései borulnak.

Ha a Research in Astronomy and Astrophysics (RAA) nemzetközi szakfolyóiratban a világ számos országának szakemberei és tudósai által közzétett tanulmány megállapításai helyesnek bizonyulnának, ennek végzetes következményei lennének az ENSZ IPCC-re és megállapításaira, melyek szerint a legnagyobb részben vagy akár kizárólag az ember a felelős a fölmelegedésért.

A tanulmány ugyan szükségesnek tart további vizsgálatokat, hogy megvizsgálják az ellentmondásokat az egyes adatállományok és tanulmányok között, de a szerzők állítása cáfolhatatlan: az adatállományok figyelembe vétele esetén egyértelműen bizonyítható, hogy a fölmelegedésért javarészben vagy akár teljesen nem az ember a felelős.

A Földre időegység alatt érkező napenergia mennyiségének („Total Solar Irradiance”, W/m²) 16 különböző számításait hasonlították össze az északi félgömb 25 különböző hőmérséklet-meghatározásával, melyek az 1800-as évekig nyúlnak vissza.

Ha például a NASA „ACRIM” nevű, a Nap tudományos adatait vizsgáló műhold szoláris adatait hasonlítanánk össze megbízható hőmérséklet-adatokkal, gyakorlatilag az egész fölmelegedés megmagyarázható volna a Nap tevékenységével, az emberi tényező szinte semmi szerepet nem játszana.

És mégis, olyan okok miatt, melyeket a tanulmány szerzői a legjobb akarattal is csak érthetetlennek tudnak minősíteni, az ENSZ, a NASA úgy döntöttek, hogy figyelmen kívül hagyják az ACRIM-adatokat, és azokra a műholdadatokra alapoznak, amelyek alátámasztják az ember okozta klímaváltozás hipotézisét.

Az ENSZ IPCC beszámolók a kezdettől fogva a hatodik állapot-jelentésig az emberi tevékenységet – az ún. üvegházhatású gázok kibocsátását – tették felelőssé a változásokért. Evvel összhangban nagyon sok tudományos tanulmány jutott ugyanilyen eredményekre.

A „Mennyiben felelős a Nap az északi félteke hőmérséklet-változásaiért? – Vitairat a folyamatban lévő vitához” számos más tanulmányt idéz, melyek szerint a Nap, nem pedig az emberi tevékenység a felelős a klímaváltozásért.

A tanulmány szerzői szerint ezekről az eltérő tudományos nézetekről az IPCC szándékosan nem vett tudomást, de ennek oka homályban maradt, és az IPCC erről a furcsa eljárásról soha nem adott kielégítő magyarázatot.

Az IPCC az Epoch Times felé tett kommentárjaiban vitatta, hogy hibát követtek volna el, és arra hivatkozott, hogy az új tanulmány az értékelő jelentés benyújtási határideje után érkezett be hozzájuk.[2]

Az RAA folyóiratban megjelent tanulmány nem vitatja, hogy bolygónkon az átlaghőmérséklet a 19. század utolsó évtizedeitől fogva – amióta rendelkezésre állnak megbízható adatok – valamelyest emelkedett.

A tanulmány azonban bírálja még az IPCC által a mostani jelentésben és a korábbiakban felhasznált adatállományokat is.

Egyéb kifogások mellett rámutat: az IPCC egyaránt felhasznál városi és lakott területeken kívül mért adatokat.

A tanulmány szerzői szerint a városi adatok figyelembevétele fölfelé torzítja a hőmérsékletet az ismert városi hősziget-jelenség alapján, amit korrigálni kellett volna.

A városokban az emberi tevékenység következtében mindig melegebb van, mint azokon kívül, úgy hogy a korábban város szélére telepített mérőállomások már magasabb hőmérsékletet mutatnak, mivel a település beépítettsége elérte és meghaladta a mérőállomást. Ez okozza sok esetben a magasabb hőmérsékletet, nem pedig a globális fölmelegedés.

Az IPCC visszautasította ezt az érvelést, és arra hivatkozott, hogy az urbanizáció csak nagyon kis szerepet játszik a becsült hőmérséklet-emelkedésben.

Ronan Connolly, Ph.D.: Mi az oka a látszólagos elfogultságnak?

(A szerző engedélyével)

A kérdésre adott válaszban – miért hagyják figyelmen kívül, sőt elnyomják ezeket a nézeteket, – Connolly, a tanulmány vezető szerkesztője arra utal, hogy működnek a „megerősítési torzítások”. Ez azt jelenti, hogy egyes kutatók csak azokat az információkat veszik észre, amelyek megerősítik prekoncepciójukat. Ez egy olyan kísértés, amellyel minden tudósnak szembe kell néznie.

„Valószínűleg ez a legfőbb ok az IPCC-nél, ami miatt bizonyos adatállományokat és tanulmányokat figyelembe vesznek, másokat pedig nem, persze nehéz itt határozott kijelentéseket tenni.” – fejezte ki aggodalmát amiatt, hogy az IPCC csak a saját narratívát megerősítő módon, szelektíven jár el a tanulmányok és adatbázisok kiválasztásakor

„Nehéz megmondani, szándékosan jártak-e így el, vagy csak egyszerűen működtek a megerősítési torzítások. De egyértelmű, hogy olyan adatállományokat választottak ki, amelyek megerősítették az IPCC álláspontját, az ennek ellentmondó adatokat pedig kizárták.” – folytatja Connolly, aki computer-kémiából doktorált (Computational Chemistry), és együtt dolgozik a Környezetvédelmi Kutató és Földrajztudományok Központtal – Center for Environmental Research and Earth Sciences (CERES).

Connolly szerint az IPCC figyelmen kívül hagyja az olyan újabb kutatási eredményeket is, amelyek kétségbe vonják prekoncepcióját. Mi több, egyszerűen tagadja, hogy ilyen tanulmányok léteznének, pedig számos vezető IPCC-kutató hivatkozott rájuk saját munkáiban.

Például megjelent 2015-ben a jóhírű Earth-Science Reviews folyóiratban egy dolgozat, „A szoláris variabilitás szerepének újraértékelése az északi félgömb hőmérsékleti trendjeiben a 19. századtól fogva – Re-evaluating the role of solar variability on Northern Hemisphere temperature trends since the 19th century”.
Az IPCC 1. munkacsoportjának vezetője, a kínai Panmao Zhai ezt elismerően idézte. Az idézett cikk többek között azt is megemlíti, hogy a városi hőszigeteket nem veszik kellő mértékben figyelembe.

És az IPCC mégis azt állítja legutóbbi jelentésében, hogy nem merül fel olyan újabb ismeret, amelynek a következtetések módosításához kellett volna vezetniük, illetve, hogy az urbanizáció a hőmérséklet látható emelkedésének kevesebb, mint 10 %-át teszi ki.

A kérdésre – miért nem kerül megemlítésre a z IPCC legújabb jelentésében más fontos dokumentumok mellett a 2015-ös, neves szakfolyóiratban megjelent cikk, melyet a szervezet egyik vezetője is idéz – az IPCC szóvivője azt válaszolta az Epoch Times-nak Panmao-val, az I. munkacsoport társelnökével történt egyeztetés után, hogy a forrásokról és hivatkozásokról a fejezetet szerkesztő csoport (team), nem pedig a munkacsoport társelnöke dönt.

Egy másik szóvivő azt nyilatkozta az Epoch Times-nak, hogy állásfoglalást kért Panmaotól, de nem valószínű, hogy az megérkezik, mielőtt a cikk megjelenne.

Egy másik esetben az IPCC 2019-ben hibásan idézett egy olyan, a hótakaróval foglalkozó tanulmányt, amelynek Connolly a társszerzője volt, – azt sugallva, hogy a tanulmány szerint a hótakaró mind a négy évszakban csökken. A tanulmány őszre és télre több hóval fedet területet mutatott ki, miközben épp az aktuális klímamodellek azok, amelyek hamis prognózist adnak mind a négy évszak tekintetében.

„A probléma része, hogy az IPCC felhatalmazással bír tudományos konszenzus keresésére.” – mondja Connolly.

„Ez kezdetben jó ötletnek tűnhetett. De ha egy tudományos közösségen belül eltérő vélemények vannak egy kérdésben, az idő előtti konszenzusra való törekvés sajnos akadályozhatja a tudományos haladást. Sokszor ebből adódik az érdemtelen bizalom egy bizonyos elmélettel szemben.” – mondja Connolly az Epoch Times-nak adott interjúban.

A tanulmány igyekszik magyarázni, miért hiányoznak bizonyos tudományos álláspontok az ENSZ dokumentumaiból. Idéz számos tudóst és tanulmányt, majd arra feltételezésre jut, hogy ha a tudományos eredmények nem felelnek meg a politika elvárásainak, akkor azok nemkívánatosak.

Szisztematikus torzítás… vagy szándékos csalás?

Willie Soon, Ph.D., a tanulmány egy másik szerzője, megismétli ezeket az aggodalmakat, és avval a példával él, a Nap aktivitásának figyelmen kívül hagyása olyan, mintha nem látnánk a szobában az elefántot.

A CERES asztrofizikusa, aki az IPCC-t a tudomány karikatúrájának, mintsem tudománynak nevezi, lényegében szándékos csalást említ a testülettel kapcsolatban.

„Úgy gondolom, az IPCC legújabb jelentése tovább folytatja a gyanútlan közvélemény félrevezetését, amennyiben elhitetik, jelentéseikbe belefolyik az összes releváns tudományos publikáció elfogulatlan és objektív kiértékelése, melyek az elmúlt nyolc évben láttak napvilágot.” – mondja Soon az Epoch Times-nak egy további interjúban.

Soon, aki három évtizede kutatja a Nap és a földi klíma közötti összefüggéseket a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics-nél, ízekre tépte a „Politikusok számára készített összefoglalót” is (Summary For Policymakers, SPM).

„Nem csoda, hogy a politikusok számára készített összefoglaló durva hibájával félrevezetett mindenkit, amennyiben egyedül a CO2-re fókuszál, mint a földi hőmérséklet-változások kizárólagos mozgatórugójára. Eközben elhallgatják, hogy új és átfogó tanulmányunk arra a megállapításra jut, hogy az IPCC következtetései nemcsak túl koraiak, hanem a tartalmat illetően félrevezetőek és zavarosak.” – mondta.

„Tudományos vizsgálataink megmutatják, hogy a Nap sugárzásának változásai fontos és logikusan elfogadható tényezők, amelyek a hőmérsékleti adatokban megfigyelt változásokat nagyrészt megmagyarázzák.” – mondja Soon. „Miért játssza az IPCC még mindig ezt a gyermeteg bújócskát? Úgy gondolják, a végtelenségig félre tudnak vezetni minket ugyanazzal a trükkel?”

Soon így folytatja: Reméli, hogy a Nap és klíma közötti viszonyok szisztematikus átvizsgálása segíteni fog a tudományos közösségnek, hogy visszatérhessen egy valósághűbb megközelítéshez, ami közelebb visz bennünket bolygónk éghajlatváltozásainak megértéséhez.

„Itt az idő, hogy megállítsuk az IPCC tudományban való garázdálkodását.” – fejezte be. Soon  elképzelhetőnek tartja, hogy a globális hőmérséklet a következő évtizedekben a naptevékenység változásának következtében csökkenni fog.

Mi is az a klímaváltozás?

Szarka László professzor, geofizikus a Magyar Tudományos Akadémia tagja, úgy nyilatkozik az Epoch Times felé, hogy az új tanulmány mérföldkövet jelent a klímaváltozás tudományos definíciójának újragondolásában.

Szarka úgy látja, hogy a definíció eltorzult az elmúlt 30 évben, és a tudományos közösségnek újra rá kell eszmélnie, a tudomány alapjai nem lehetnek sem tekintély, sem konszenzus, hanem csak az igazság utáni törekvés.

„A klímaváltozás definícióját úgy eltorzították1992-ben, hogy összeegyeztethetetlen a tudománnyal.” – mondja a geofizikus és utal az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményére, (UNFCCC, Rio de Janeiro, 1992), amely kizárta a természetes okokat az éghajlatváltozás definíciójából.

A valóságban a klímaváltozás fogalma az ember okozta változások mellett magába zárja a hőmérséklet, csapadék, széljárás és egyéb tényezők természetes változásait, melyek évtizedek vagy nagyobb időszakok során lépnek fel.

„A klímaváltozás klasszikus definíciójának elködösítése egyengette annak útját, hogy az éghajlat minden változását emberi tényezőkre vezessék vissza.” – mondja a professzor az Epoch Times-nak, és méltatja az új tanulmány jelentőségét.

De nem kellene minden változást emberi tevékenységnek tulajdonítani. Úgy látja, nem tudós laikusok is részesei lehetnek az igazság kiderítésének.

„Az átlagember rá tud jönni, ki az, aki a zavarosban akar halászni, ha határozottan megkérdezi politikusait, döntéshozóit, és az újságírókat, mit értenek a klímaváltozás fogalma alatt.” – fejezi be nyilatkozatát Szarka professzor.

Külső vélemények

Még az ENSZ-IPCC lektorok némelyike is hangot adott kételkedésének az uralkodó narratívával szemben, és támogatásra méltónak találta Soon és munkatársai tanulmányát.

Amikor az Epoch Times részéről megkerestük Howard Brady, Ph.D. akkreditált ausztráliai ENSZ-IPCC lektort, „valószínűleg a legjobbnak” minősítette Soon és társai tanulmányát.

Brady megjegyezte, hogy, a Nappal kapcsolatos szakismeretei hiányosak, ugyanakkor bírálta az IPCC-t és modelljeit.

Többek között megállapítja, „egyre több viharos időjárási eseményt jeleznek, pedig ezek száma csökken. És még mindig a gyorsuló tengerszint növekedésről beszélnek, pedig ez sincs így.”

Az évek során számos IPCC-tudós elhatárolódott kollégái nézeteitől.

Az elhunyt Dr. Nils-Axel Morner, aki a tengerszint-mérések IPCC-lektora volt, gyakran bírálta a testületet, hogy hibásan dolgoznak, – valószínűleg politikai és nem tudományos okokból.

Egy másik külső szakértő, akivel az Epoch Times kapcsolatba lépett, ugyancsak hangot ad fenntartásainak.

John Christy, neves klimatológus, az atmoszféra- és geológiai tudományok professzor Huntsville-ben, az Alabamai Egyetemen, megállapítja:

„Az IPCC az egyik oldalon magas bizalmat szavaz a klímamodelleknek, a jelentés fő részében viszont kimondja, a modellek csak korlátozottan adják vissza a valóságot.”

„Az IPCC azt állítja, hogy modelljei az éghajlatra hatást gyakorló összes tényezőt pontosan figyelembe veszik, és az elmúlt 40 év fölmelegedését semmi más nem okozhatja az emberi tényezőkön kívül.” – mondja.

„Ez egy kicsit túlzott önbecsülésről, illetve a képzelőerő szegényességéről árulkodik.” – mondja Christy, aki egyúttal az Earth System Science Center igazgatója is.

A világhírű klimatológus beismeri, sem az IPCC-jelentést, sem a szóban forgó tanulmányt nem volt ideje tüzetesen átolvasni, de úgy nyilatkozik lapunknak, az ENSZ-modellek még az elmúlt 150 év természetes ingadozásait sem tudják leképezni, például a 20. század első felének melegebb és hidegebb időszakait sem. „Ráadásul eltúlozzák a legutóbbi 40 év fölmelegedését, és ennek sincs semmi köze a valósághoz.” – mondja.

„Ha tehát nem tudják megfelelően reprodukálni a természetes ingadozásokat, és túlfűtik az atmoszférát az elmúlt 40 évre, honnan a magabiztosság a változások okait illetően?” – kérdezi Christy.

Dr. Christy ezután nem beszél mellé: „A modellek a jövőre vonatkozólag biztosan hibásak.”

„Ez eredményeiket a spekulatív hipotézisek területére korlátozza, melyeket nem szabad politikai döntéseknél figyelembe venni.”

A NASA és az IPCC válasza

Miután állásfoglalást kértünk Gavin Schmidttől, a NASA vezető klímatanácsadójától és a Goddard Űrkutatási Intézet igazgatójától az új tanulmánnyal kapcsolatban, ő sem beszél mellé.

„Ez egy totális baromság, és értelmes embernek nem szabadna ilyenre idejét vesztegetni.” – mondta az Epoch Times-nak.

Kérésünkre, melyben az RAA-tanulmány hibás adatairól vagy érvelési hibáiról kértünk tájékoztatást, nem reagált.

De még Schmidt – az ember okozta fölmelegedés hipotézisének vezető támogatója – maga is beismeri, hogy az IPCC modelljei pontatlanok voltak.

„A végén olyan számokat kapnak a közeljövőre, melyek rettenetesen ijesztőek és tévesek.” – mondja Schmidt a Science folyóirat szerint.

Evvel ellentétben Jonathan Lynn, az IPCC kommunikációs igazgatója úgy nyilatkozik lapunknak, hogy a testület nagyon magabiztos következtetéseit illetően.

Miután szembesítettük Lynnt az RAA-tanulmány megállapításaival, melyek szerint az IPCC hamisan teszi felelőssé az emberi kibocsátásokat a fölmelegedésért, így válaszol: „Az IPCC nem próbál meg senkit vagy semmit felelőssé tenni bármiért. Megpróbáljuk a klímaváltozást leírni és ennek okait megmagyarázni.”

Lynn utalt az IPCC-jelentés harmadik fejezetére, és megismételte az ENSZ-testület értékelését, miszerint több mint 14.000 megvizsgált tanulmány támasztja alá, a fölmelegedést az emberi kibocsátás okozza.

Ezt követően Lynn úgy nyilatkozik az Epoch Times-nak, a szóban forgó tanulmány megkérdőjelezheti az IPCC következtetéseit, hogy az emberi CO2-kibocsátás a felelős az utóbbi évtizedek fölmelegedéséért. De még ha a figyelembe is veszik a következő jelentésnél, nem valószínű, hogy az eddigi következtetést, amelyet ezer más tanulmány alapján alakítottak ki, teljesen elvetik.”

A következő IPCC-jelentés megjelenése 5 év múlva várható.

Jim Kossin, a mostani jelentés egyik szerzője ujjong: „Az emberek valószínűleg félni fognak az éghajlat-változástól.
Úgy gondolom az IPCC-jelentés elősegíti az emberek hozzáállásának megváltozását. És remélhetőleg ez befolyásolni fogja, hogyan fognak szavazni a választások alkalmával.”

Alex Newman

Alex Newman nemzetközi hírű, többszörösen kitüntetett szabadúszó újságíró. Emellett pedagógus, a ” Crimes of the Educators: How Utopians Are Using Government Schools to Destroy America’s Children – A pedagógusok bűnei. Hogyan használják ki az utópisták a közoktatást az amerikai gyerekek álmainak lerombolására” c. könyv szerzője. Emellett tanácsadó, illetve a Public School Exit ügyvezetője, a Liberty Sentinel Media igazgatóságának elnöke. Írásai az USA és külföldi lapokban jelennek meg.

 

Közzétevő kommentárja:
Az IPCC AR6 jelentés központi érve a hokiütő-görbe.

Erről részletesen beszámoltunk korábban Kidőlt a klímatákolmány alaposzlopa c. írásunkban.

Mivel úgy tűnik, az IPCC leporolta a régi hazugságot, és érvelésének központi elemeként hozza vissza a hokiütő-görbét, beillesztjük ide, hogy is nézne ki a valós hokiütő-görbe az elmúlt 2000 év adati alapján, korrigálva az általánosan elterjedt grafikonokat, külön kiemelve az ezer évvel ezelőtti időszakot.

A diagramm alapjául szolgáló adatok megtalálhatók az alábbi linkeken:
http://www.science-skeptical.de/blog/beispiellose-erwarmung-oder-beispiellose-datenmanipulation/001195/ (jelenleg csak az archive.org-on keresztül), illetve
https://www.welt.de/102214414. Ehhez csak annyit fűzünk hozzá: Hogy mennyivel volt ténylegesen 1000 évvel ezelőtt melegebb, és mikor kezdődött, illetve mikor végződött a meleg időszak, természetesen nem tudjuk megmondani. Szem előtt tartva azonban a Lamb és a többi kutató által felsorolt – senki által nem vitatott – tényeket,  biztos, hogy fokokról és nem tizedfokokról kell beszélnünk.
Csak rövid példaképp:

• Grönland és Izland között élénk volt a vikingek hajózása, zajló jég azt gyakorlatilag nem befolyásolta.
• Számos viking temetkezési helyet találunk továbbá olyan helyen, amelyek ma az örök fagy birodalmában vannak.
• Norvégiában ebben az időszakban Trondheim közelében (Oslotól 440 km-re északra) búzát termesztettek, a 70. szélességi fok közelében (még 540 km-re északabbra) pedig árpát.
• Grönland déli részén gabonát termeltek.
• Angliában egészen Skócia határvidékéig termesztettek szőlőt.

E bejegyzés közzétevője – nem mint kutató, csak józanul gondolkodó személy – az ezer évvel ezelőtti átlaghőmérséklet-többletre mindezek alapján minimum 2-3 fokot tart reálisnak, de természetesen a végső szót a tudománynak kell kimondania. A rögeszmések érzik ennek veszélyét, és minden eszközzel azon vannak, hogy eltüntessék az ezer évvel ezelőtti adatokat. Rudolf Kipp erről részletesen beszámol írásában.

Az alábbiakban beillesztünk ide két képet, a soha nem volt ütemű felmelegedést dokumentálandó.

Az Epoch Times cikke engedi sejteni, az ún. „megerősítési torzítás” mellett más okok is játszhattak szerepet abban, hogy miért ragaszkodik foggal-körömmel az IPCC az emberi tényező kizárólagos doktrínájához. A megerősítési torzítás amúgy sem magyarázza meg, miért ragaszkodott ehhez a tézishez már az első pillanattól fogva az IPCC.

Nos, az IPCC létrehozói, köztük Maurice Strong, az UNEP (az ENSZ környezetvédelmi szervezete) vezetője és Al Gore képviselőházi tag Tenessee állam képviseletében, 1986-ban határozták el egy új szervezet, a későbbi IPCC létrehozását, kifejezetten a következő célokkal:

– Megállapítani, hogy a Föld egy klímakatasztrófa felé megy, és
– Ezt az ember okozza.

Részletek itt: Mégiscsak az ember a felelős a klímaváltozásért! 

A célok mögött gigantikus mértékű üzleti megfontolások álltak. Amit csak egy szóval lehet tömören jellemezni: Bűnszövetkezet.

2021. augusztus
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök

[1] Tönkretételét. (Közzétevő)

[2] Amiről szorgos kezek gondoskodtak a háttérben. A szerzői munkacsoport a tanulmányt 2021 februárjában benyújtotta a Research in Astronomy and Astrophysics szakfolyóirathoz. Valakik elérték, hogy a tanulmány ott csak az IPCC 6. értékelő jelentésének publikálása után, 2021 augusztusában jelenhessen meg. Ha ez hamarabb megjelent volna, az IPCC-nek komoly nehézségekkel kellett volna szembenéznie. Az biztos, hogy úgy ahogy ma ismerjük, nem jelenhetett volna meg.

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a Reális Zöldek Klub társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben. Bankszámlaszámunk: 11702036-20584151 (OTP) A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található.