1962 februárjában egy orkán érte el Hamburgot az Északi-tenger felől. Az esemény előtt már hetek óta erős nyugati szél fújt az egész régióban, evvel óriási víztömegeket föltorlaszolva. A több napon át támadó viharos szél hatására tenger áttörte Hamburg akkoriban még kezdetleges gátrendszerét, és a február 17-re virradó éjszakán elárasztotta Wilhelmsburg városrészt.
Hamburg-Wilhelmsburg 1962. február 17-én. Gerhard Pietsch szívélyes engedélyével a Wikimedia-n keresztül
A védekezést kora reggeltől fogva Helmut Schmidt belügyi szenátor, a Wehrmacht vaskereszttel kitüntetett volt hadnagya, később a Bundeswehr tartalékos hadnagya irányította.
Helmut Schmidt Hamburg térképe előtt
Helmut Schmidt mindent igénybevett, korábbi Bundeswehr, sőt NATO kapcsolatait is megmozgatta, mindezt olyan intenzitással, hogy a telefonvonal másik végén már-már azt hitték, hogy megbolondult. A védekezést példásan irányította, és ez hozzájárult későbbi népszerűségéhez.
Helmut Schmidt 1974 és 1982 között szövetségi kancellárként vezette az országot.
A hamburgi gátszakadás idején a meteorológiai előrejelzések lehetőségei a maihoz viszonyítva meglehetősen kezdetlegesek voltak. A katasztrófának 340 ember esett áldozatul.
Árvízkatasztrófa Németországban 2021-ben (Erftstadt-Blessem)
2021-ben egy egészen más Németországgal állunk szemben.
A legnagyobb pártok egy koalíciót alkotnak a szélsőbalos Zöldektől kezdve a liberálisokon át a valaha konzervatív volt CDU-ig, melyet az NDK egykori ifjúkommunista agitprop titkára, Angela Merkel vezet. (Mindez a 90-es évekig elképzelhetetlen volt.) Az egyedüli ellenzék az AfD, amelynek óriási nyomással kell szembenéznie úgy a koalíciós pártok, mint a média részéről. Ehhez jön még a szélsőbalos csőcselék gyakori fizikai támadása, sokszor életeket veszélyeztetve, kioltva. A rendőrség a csőcselék ellen nem lép föl, szemhunyorgatással, félrenézéssel nyugtázza, bátorítja akcióikat. („Hiszen csak a nácikat üldözik…”)
A politikai osztály prioritásai manapság:
- Új formaruhák a Bundeswehr női alkalmazottjai számára
(Ursula v.d. Leyen védelmi miniszterként) - „Szégyelld magadat fehér bőrszíned miatt„-tanfolyamok (workshopok) a katonák és rendőrök számára
(Annegret Kramp-Karrenbauer kvótanő, mint jelenlegi védelmi miniszter döntése) - Genderkonform nyelvezet elterjesztése
(A Lufthansa már nem így szólítja meg utasait: „Tisztelt Hölgyeim és Uraim”. Az álláshirdetésekben ott van a m/w/d záradék, ami azt jelenti, hogy a hirdetés éppúgy szól férfiaknak, nőknek, mint egyebeknek. Ha ezt a hirdető elmulasztaná, följelentéssel és súlyos kártérítéssel kellene számolnia, amit a diszkriminált „egyéb” felé kellene kifizetnie.) - Az aberrációk terjesztése, másokra, más nemzetekre kényszerítése
Ennek mi magyarok vagyunk a legfrissebb kárvallottjai. - Harc a jobboldal ellen (Kampf gegen Rechts)
[Igen, jól értjük. Nem a szélsőjobb, hanem a jobboldal ellen. Az állam súlyos milliárdokkal hizlalja a szélsőbalos csőcseléket a jobboldal elleni harc címén.] - A hivatásukat komolyan vevő rendőrök, katonák eltávolítása a helytelen nézetek miatt a fegyveres erőktől, ezeknek átalakítása afféle magánhadsereggé
- A migráció erőltetése, minél több színesbőrű személy importálása
A Németországba vágyó négereknek és araboknak a líbiai partoknál történő begyűjtését és Németországba szállítását szintén súlyos milliókkal támogatja az állam. - Harc a klímaváltozás ellen,
amelynek költségei csillagászati összegeket emésztenek föl, és melynek során csak a pánikkeltést erősítő tényeket veszik figyelembe. És ha ilyen tények nincsenek, akkor kreálnak. Mindebből következik az energiaszolgáltatás megdrágítása – amelynek az egész iparra negatív hatása van –, az ellátási biztonság lerombolása. - És végül, de nem utolsósorban a Covid elleni harc,
amely, ha lehet, a magyarországinál is abszurdabb vonásokat ölt, és egyre inkább úgy tűnik, a harc nem a Covid, hanem az állampolgárok ellen folyik.
Ilyen prioritások és előzmények után nem csoda, ha az országot és annak vezetését a modern előrejelzései lehetőségek ellenére „váratlanul” érte a Rajna-Pfalz és Északrajna-Wesztfália tartományok egyes részeit sújtó árvíz. Merkel asszonyság nem volt hajlandó megszakítani nyaralását, külföldről üzengetett.
Csak néhány józanabb hang bírálta a hatóságokat a semmittevésért.
Az FDP bírálta Horst Seehofer (CSU) belügyminisztert a súlyos mulasztások miatt a katasztrófavédelem és a lakosság védelmének tekintetében.
»A meteorológusok időben érkezett figyelmeztetésére sem a hatóságok, sem a közszolgálati médiák nem reagáltak kielégítő módon, azt nem továbbították a polgárnők és polgárok (sic) felé. A rendszer mondott csődöt, és ezért közvetlenül Seehofer belügyminiszter viseli a személyes felelősséget.«
Ez évben parlamenti választások lesznek Németországban. A népszerűségükben meredeken zuhanó Zöldeknek kapóra jött az árvíz, rögtön összefüggésbe hozták a „klímaváltozással”. A média pedig, melynek munkatársai 90 %-ban velük szimpatizálnak, boldogan erősíti, turbózza álláspontjukat. A hisztériakeltésnek hangot adnak, a józanabb megnyilatkozásokat pedig elhallgatják. De jól jön a klímaváltozásra való hivatkozás a mulasztást elkövető politikusoknak is. „Nem, mi nem követtünk el mulasztást, a piszok klímaváltozás az oka…”
Így természetszerűleg csak a hisztériakeltést erősítő tudósnak, meteorológusnak van lehetősége a kérdésben megszólalni.
A média a Club of Rome németországi képviselőjét, Mojib Latifot és a szélsőbalos, tudatlan klímaaktivistákkal együttműködő Stefan Rahmstorf klímakövetkezmény-kutatót kérdezi.
A „kutatók” szerint egyre gyakoribbak a súlyos esőzések. A magasabb átlaghőmérséklet következménye a fokozottabb párolgás, ami több csapadékhoz vezet. (Ebben természetesen igazuk van, középiskolai fizikai anyag.) Az arktiszi hőmérséklet-emelkedés miatt 10 km magasságban kisebb lett a hőmérséklet-különbség az Arktisz és a délebbre fekvő rétegek között, így lecsökkent a nyugati szelek intenzitása. Emiatt az esők helyben maradnak, egyes régiókban súlyosabb károkat okozva.
Mit mond a valódi tudomány minderre?
Első megállapításunk:
Világviszonylatban nem növekszik a súlyos esőzések és árvizek száma.
A National University Canberra dokumentációja szerint a globális csapadékmennyiség nem növekedett a globális fölmelegedés ellenére az elmúlt 70 évben, a csapadék lehullása kevésbé lett szélsőséges úgy időben, mint térben. A tendencia inkább a kiegyenlítődés felé mutat. A száraz területek nedvesebbé váltak, a nedves területek szárazabbá. A csapadék variabilitása nem függ a hőmérséklettől.
Hasonló megállapításokat tett 2021-ben egy oxfordi egyetemi kutatócsoport Louise Slater vezetésével. A csoport több mint 10.000 különböző folyami szintmérő adatait vizsgálta az elmúlt 50 évre az egész világból. A kutatók az egyes klímazónákat vizsgálva szignifikáns időbeni változásokat tapasztaltak.
Globális mértékben az áradások intenzitása csökkent. Az általában száz évenként fellépő súlyos árvizek száma a mérsékelt és száraz égövben szintén csökkent. A Föld hideg régióiban a százéves árvizeknél vegyesek a trendek.
És mi a helyzet Németországban?
A német Környezetvédelmi Hivatal (Umweltbundesamt) a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás témájában kiadott éves stratégiai jelentésében azt írja 2019-ben, hogy nem állapíthatók meg árvíztrendek.
“Németországban úgy a téli, mint a nyári időszakban rendszeresek az árvizek. Szignifikáns trend nem állapítható meg. Az időjárási állapot függvényében előfordulhatnak súlyosabb árvizek az egyes régiókban. Általában azonban, hogy több folyó vonzáskörzete érintett egyszerre.”
Az ábra az alacsony vízállású napok számának éves alakulását mutatja 1960 és 2016 között. Sárga szín: (hidrológiai) nyári félév, kék szín: téli félév.
Az ábra a magas vízállású napok alakulását mutatja 1961 és 2017 között. A nulla vonal feletti értékek a téli félévre, az az alattiak a nyári félévre vonatkoznak. A színek az egyes folyókat jelölik.
Duna: piros
Rajna: kék
Weser: bordó
Elba: sárga
Eider/Schlei: zöld.
Hasonlóképpen látja ezt a Német Meteorológiai Szolgálat (Deutscher Wetterdienst) is 2020. évi klímajelentésében. A 38-39. oldalon ezt írják:
Rejtély, miért szuggerálja Mojib Latif és Stefan Rahmstorf, hogy mérhető a trend a nagyobb csapadékmennyiségű napok számának növekedését illetően. Sem Németországra, sem globális mértékben nincs ilyen trend statisztikailag bizonyítva. Ez azért fontos, mert a globális átlaghőmérséklet az elmúlt 150 évben 1,0°C-kal emelkedett. [Közzétevő vitatja az értéket, de mindenekelőtt az egy tizedes pontosságot.] A Stefan Rahmstorf által profi módon levezetett („Clausius-Clapeyron-egyenlet“) csapadékmennyiség növekedésnek az átlaghőmérséklet emelkedésének függvényében (amit senki nem vitat) úgy tűnik, nincs ráhatása a nagy csapadékmennyiségű napok számának növekedésére. Mindez a hasonló hisztériakeltő, de fizikai törvényszerűségekkel megtűzdelt állításokra emlékeztet, melyek szerint a klímaváltozás következtében megnövekedne a hurrikánok, tornádók száma. Mivel a statisztikai adatok mindezt nem támasztották alá, csöndben ejtették a teóriát.
Közzétevő annyiban lát csak összefüggést, hogy megérne egy alapos vizsgálatot:
Az Atlanti-óceán felől érkező szelet százezer szélturbina lassítja. Lehet, hogy ezért nem érkezik el Magyarországra a csapadék, és ezért esik néha több a kelleténél Németországban?
Van-e összefüggés az Atlanti-óceán felől érkező csapadékmennyiség folyamatos csökkenése és a szélturbinák nyugat-európai elburjánzása között?
Rajta, klímakutatók! A Zöldek sugallta szakmaiatlan és tudománytalan német álláspont kritikátlan szajkózása helyett ez egy érdekes feladat lenne.
(Folytatás következik)
2021. július
Közzéteszi az EIKE adatainak felhasználásával
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a Reális Zöldek Klub társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben. Bankszámlaszámunk: 11702036-20584151 (OTP) A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található. |
