Elkerülhető-e a klímakatasztrófa? – Újabb hozászólás a kérdéshez

A tudományban – kevés kivételtől eltekintve – nincsenek axiómák. A tudósnak joga, majdhogynem kötelessége szakterületének ismeretanyagát az újabb tudományos ismeretek, eredmények függvényében felülvizsgálni, és verifikációnak vagy falszifikációnak alávetni.
Így örülünk, ha élénk szakmai vita bontakozik ki korunk egyik legnagyobb kérdése körül:
Okozhatja-e a CO2 a Föld átlaghőmérsékletének emelkedését, illetve, ha igen, ez milyen mértékű? Amely kérdésből egyenesen következik: Helyes-e, alternatíva nélküli-e, ha a nyugati világ államai az éghajlat megmentésére hivatkozva gazdaságukat tönkreteszik, költségvetésük jelentős részét evvel kapcsolatos projektekre költik, az energiagazdálkodást ennek az egy célnak vetik alá, áramtermelésükben pedig feladják a biztonságos ellátás alapkövetelményét. [Igen, csak a nyugati világ, a világ többi része az udvarias bólogatásokon és semmire nem kötelező ígéreteken kívül semmit nem tesz az éghajlat megmentéséért, úgy viselkedik, mintha nem tartaná komoly problémának a kérdést.] A nyugati világ politikusainak aktivizmusából egyenesen következik az állampolgár életszínvonalának és életminőségének romlása, amelyet az a nagy cél – az éghajlat megmentése – érdekében készségesen eltűr. Természetesen mindez csak akkor működhet, ha a média – legyen az közszolgálati vagy kereskedelmi – készségesen támogatja a politikát a hisztériakeltésben. Márpedig pontosan ez történik. A média nem tájékoztat, hanem elhallgat, nevel, cenzúráz. 
A mai alkalommal Miskolczi Ferenc, az USA-ban élő fizikusnak a kérdéshez kapcsolódó hozzászólását tesszük közzé. 
Örömmel vettem tudomásul Héjjas István cikkének publikálását. Igen fontosnak tartom a szélesebb olvasótábor tájékoztatását a kevésbé ismert és népszerűsített klímaváltozással kapcsolatos nézetekről. Külön köszönettel nyugtázom Civin Vilmos főszerkesztő úr döntését a cikkre vonatkozó lektori vélemények közléséről, aminek eredményeként komoly szakmai vitának nyílt meg a lehetősége.  Az alábbiakban – a kialakult vitához csatlakozva − a kivonatosan közölt lektori véleményekhez fűznék néhány megjegyzést.
Jelen megjegyzéseimmel szeretném kiegészíteni és pontosítani a Magyar Energetika folyóiratban megjelent meglehetősen rövidre szabott lektori véleményemet.
Minthogy internetes vitáról van szó, jelen írásomban nem követem szigorúan a tudományos folyóiratoknál elvárt szigorúbb etikai követelményeket, de a vitatkozó felek stílusát figyelembe véve remélem, nem fogok kilógni a sorból. Sajnos a kutatók többsége nem rendelkezik azokkal az erőforrásokkal, amelyekkel komplex, új kutatási eredmények kevés idő és energia ráfordításával megcáfolhatóak vagy bebizonyíthatóak lennének, így hát a közeljövőben nem várható a különböző nézetek és hiedelmek kvantitatív megmérettetése. Amit tehetünk, az a szélsőségesen polarizált nézetek terjesztésének az elkerülése, és olyan megbízható empirikus és elméleti tények gyűjtögetése, amelyek az objektív vélemények mérlegét az egyik vagy másik irányba permanensen elmozdíthatják.Nem teljesen világos számomra, hogy miért foglalkoztak a vitázó felek − az egymás közötti üzenetváltásaikban − oly sokat azzal, hogy ki milyen stílusban irkál, ki miért van megsértve, kinek mihez van joga, hogy milyen publikációra vagy tankönyvre hivatkozzunk, vagy kinek a publikációjában higgyünk, mi a jogszerű, és így tovább. A CO2 szerepének a tisztázásához mindez nem szükséges. A vélemények ütköztetésénél jobban kellene fókuszálni a tudományos kérdéssekkel foglalkozó konkrét kijelentésekre, és nem olyasmire, hogy akárkinek egyéb magvas teendői mellett mennyi ideje van és hogy azt mire fordítja. Ha valaki önkéntesen csatlakozik egy internetes vitához, akkor − moderátor nélkül is − alkalmazkodnia kell a blogoszféra szabályaihoz. Viszont azt is tudomásul kell venni, hogy Civin Vilmos főszerkesztő úrnak egyértelműen meg kell szabni, és meg is szabja a tudományos folyóiratában elvárt kötöttebb stílust és formát.

Héjjas István cikkével kapcsolatban szerintem egyetlen tudományos kérdést kellene tisztázni, mégpedig azt, hogy állandó szoláris rövidhullámú abszorpció mellett a CO2 − mint egyenletesen elkeveredő és nem kondenzálódó üvegház gáz − növelheti-e a Föld felszínhőmérsékletét?

1. ábra. Az effektív sugárzási magasság definíciója

A fenti ábrához (egyetemi oktatási anyag) az alábbiakat fűzném hozzá. Az effektív sugárzási magassági elmélet feltételezi, hogy a globális átlagos derült kisugárzást a CO2 szabályozza. A fenti, „egyszerűnek” titulált modell egy semmire sem használható hipotézis, nem csoda, hogy nincs széles körben elterjedve. Hetesi Zsolt szerint a fenti elképzelés:

„…egyszerű modell, amely segít megérteni a dolog természetét és senki nem állítja, hogy a jelenség pontosan így zajlik…”.

A túlságosan egyszerű modellek − hasonlóan a mezőgazdászok üvegház modelljéhez − többnyire befuccsolnak. A földi légkörre értelmetlen egy olyan globális emissziós magasságot definiálni, amelyhez semmilyen fizikai értelemben vett magasság nem rendelhető. Ennek nyilvánvaló oka a térben és időben szélsőségesen változó vízgőz és felhőzet jelenléte. Szerintem fölösleges az amúgy is elég komplex üvegházhatást újabb homályos, nem mérhető, és fizikai tartalom nélküli, pontatlan fogalom bevezetésével tovább bonyolítani.

Persze egy sor fontos problémát − még egyetemi tankönyvekben is − általában elfelejtenek fejtegetni. Szerintem az embereket inkább az érdekli, hogy eredetileg egyensúlyban volt-e a rendszer, mik az egyensúlyi állapot kvantitatív jellemzői, melyek azok a fizikai törvények, amik miatt az alsó légkörnek és a felszínnek melegedni kell, és ha már kell, akkor honnan veszi a rendszer az ehhez szükséges energiát, ha a bejövő abszorbeált napsugárzás állandó marad?

Véleményem szerint Fuggerth Endre konklúziója teljesen helytálló, és érdemes lenne a vitát személyeskedő kijelentések nélkül, lazább stílusú de szakmailag igényes irányba terelni. Idézzük fel Fuggerth Endre összefoglalását Hetesi Zsolt lektori véleményéhez kapcsolódó megjegyzéseiről:

„…Az abban olvasható rövidített változat alapvetően 3 pilléren áll:
1. jelentős sávszélesedés,
2. a tropopauza és az effektív sugárzási magasság eseti-kapcsolata,
3. a ritka-légköri CO2 mint fekete-test. Ki kell jelentsem, hogy tudományosan egyik pillérhez kötött állítás sem tartható
… ”

 A számozott lektori véleményekhez kapcsolódó néhány saját észrevétel:

 1, Mika János : „ … javaslom annak a gyakorlatnak a felülvizsgálatát, amely szerint az utolsó szó mindenben a szerzőké, és a lektor csak jó szándékú tanácsadó lehet ebben a bírálati folyamatban.

Nem igazán szerencsés javaslat. A tudományos folyóiratok célja a különböző, tudományosan megalapozott nézetek és vélemények kommunikálása a témában érdekelt tágabb tudományos közösség felé. Egy tudós érezze magát megtisztelve, ha egy folyóirat felkéri mások tudományos eredményeinek és nézeteinek értékelésére.  Egy tudományos cikk szerzőjének a mondanivalóját vagy véleményét egy lektor nem változtathatja meg. Ha egy lektor kritizál bizonyos dolgokat, azt a tudományban elfogadott normák és módszerek használatával teheti csak meg, kerülve minden általános konszenzus-típusú véleményt. Ehhez természetesen szükséges, hogy a lektor jártas legyen a kérdéses szakterületen. Végül is a szerző cikkének megjelenése után minden lektor előtt nyitva áll az út az esetleges eltérő véleményének vagy kritikájának publikálására, ami persze egy egyszerű lektori véleménynél lényegesen nagyobb kockázattal jár.

Egy tudományos cikk publikálásáról való döntés a folyóirat főszerkesztőjének privilégiuma, és nem egy vagy több – többnyire névnélküli, ismeretlen, inkognitó mögé bújt – lektor feladata. Napjainkban, a peer review rendszer etikátlan használatának eredményeként kialakult széleskörű cenzúrázás miatt a klímakutatással kapcsolatos fontosabb eredmények, nézetek és viták nagyrészt az interneten, előadások és prezentációk formájában zajlik. Az egykor nagynevű tudományos folyóiratok (Nature, Science, Physics Today, Astrophysical Journal, stb.) újabban csak a klímaváltozás államilag jóváhagyott elképzelésének népszerűsítésére valók. Cenzori ambíciókkal rendelkező lektorok nemigen alkalmasak új tudományos eredmények objektív értékelésére.

2, Mika János : „ …Több visszafordíthatatlan hatás miatt semmiképpen nem szabad 3 °C fölé engedni a melegedést, amiből 1 Celsius-fokon már túl vagyunk!

A földtörténeti korok folyamán jégkorszakok és meleg periódusok ez eddig folyamatosan váltogatták egymást ami a globális klíma meglehetős stabilitására utal. Semmitmondó, ijesztgetésre használt számok helyett itt néhány példán keresztül a lektornak utalni kellene arra, hogy mik is azok a misztikus visszafordíthatatlan folyamatok.  Remélhetőleg nem A. Lacis Science cikkében megjelent agyrémhez hasonló extrapolációkra gondol a lektor (A. Lacis, et al., Science VOL 330 15 October 2010):

… Without the radiative forcing supplied by CO2 and the other noncondensing greenhouse gases, the terrestrial greenhouse would collapse, plunging the global climate into an icebound Earth state.(„A CO2 és a többi nem kondenzáló üvegházhatású gáz által biztosított sugárzási kényszer nélkül a földi üvegház összeomlana, és a globális éghajlat a Föld jeges állapotába süllyedne.”)

3, Mika János : „ … A szerző által hivatkozott forrás azokra a sugárzás átviteli modellekre utalhat, amiket a légkörzés dinamikája nélkül is szoktak vizsgálni.

Nem szabad összekeverni egy klasszikus klímamodellt és egy sugárzás-átviteli klímamodellt.  Klasszikus klímamodellek a végtelen szabadsági fokú kaotikus klíma rendszer kormányzó folyamatait degradálják le egy számítógép programmal reprezentált egyszerű matematikai sémává, ahol − a klímarendszerre vonatkozó, minden fizikai alapot nélkülöző feltételezések és ad- hoc parametrizációk miatt − közismert energia megmaradási, termodinamikai, és sugárzásfizikai törvények és elvek súlyosan sérülnek. A mindenki számára hozzáférhető IPCC Third Assessment Report-ban (TAR; 2001, Scientific Basis, Section 142.2.2, , page 774) az alábbi olvasható :

… In climate research and modelling, we should recognize that we are dealing with a coupled non-linear chaotic system, and therefore the long-term prediction of future climate states is not possible.

Magyarul, a lektor által számtalanszor hivatkozott IPCC is úgy látja, hogy a klímaváltozás előrejelzése egyszerűen lehetetlen. Pár éve, hasonló értelemben nyilatkozott Mika János éghajlatkutató egyetemi tanár is (Klímaváltozás 13, 2014. április 25.), érdemes idézni kijelentését:

„… Az éghajlati modellek nem tudják szimulálni a tapasztalt stagnálást. Számításaik szerint 0,2 fok melegedésnek kellett volna bekövetkeznie az utóbbi évtizedben. Amíg tehát az óceáni cirkuláció számítását a kutatók fel nem javítják annyira a klímamodellekben, hogy megjelenjen bennük a hőmérséklet megtorpanása, addig azt sem leszünk képesek előre jelezni, hogy mikortól folyatódik a felmelegedés, és hogy ugyanolyan ütemű lesz-e, mint korábban. …”

Fizikus szemmel nézve a dolgokat, a lektor által elismert évtizedekig tartó hőmérsékleti stagnálás ellentmond a CO2 üvegházhatás Arrhenius féle hipotézisének, tehát a hipotézis hibás, és − akár szerepel a Hetesi Zsolt által kedvelt tankönyvekben akár nem − ellenkező értelmű lektori véleménnyel nem illik befolyásolni egy folyóirat főszerkesztőjének a döntését.

A klasszikus klímamodellek közelítéseivel ellentétben, a légköri sugárzásfizika legújabb törvényei egyre szélesebb körben válnak ismertté, így a rendszerben kialakuló sugárzási fluxusok pontosan számíthatóak és elméletileg ellenőrizhetőek. Amennyiben a sugárzásfizika törvényeit alkalmazzuk egy valódi − felszíni és rádiószondás méréseken alapuló − globális adatbázisra, úgy kvázisztatikusan a sugárzási klímaváltozás (üvegházhatás) pontosan követhető. A sugárzás-átviteli klíma modellben tehát a rendszer dinamikájából fakadó zaj kiszűrése révén lehetőség nyílik a klímaváltozást okozó fizikai paraméterek azonosítására és a rendszer egyensúlyi állapotának megtalálására.

A 2. és 3. ábrán hasonlítsuk össze példaként a jelenlegi klasszikus klímamodellekkel összhangba levő egyik legújabb NASA energiamérleg különböző sugárzási fluxusait rádiószondás méréseken és egzakt számításokon alapuló sugárzás-átviteli klímamodell eredményeivel.

A NASA energiamérleggel (NASA, http://science-edu.larc.nasa.gov/energy_budget) már találkozhattunk Héjjas István Magyar Energetika cikkében, (2015: Klímaváltozás és szén-dioxid. 2015/5–6, 39. oldal, 6. ábra) ahol megtalálhatjuk a különböző sugárzási komponensek precíz definícióját. A 2. ábrán a színes négyzetekben levő számok szemléltetik az általunk kifejlesztett sugárzás-átviteli klímamodellel számított felfelé és lefelé haladó fluxusokat. Az itt közölt 3. ábra az Értekezés az üvegházhatásról című cikk (Miskolczi, Magyar Energetika, 2018/3) 3. ábrájának egy kicsit részletesebb változata. Teljesen nyilvánvalóan a legtöbb sugárzásai komponens jelentősen különbözik egymástól, ami nem vet jó fényt a konszenzust kedvelők táborára.

A NASA szerint a légkör tetején 0,6 Wm-2 -el kevesebb infravörös sugárzás távozik, mint amit a rendszer a Napból beérkező rövidhullámú sugárzásból abszorbeál. Ez a nettó abszorbeált sugárzás megjelenik a felszínen és melegíti a rendszert. A probléma csak az, hogy ehhez a 0,6 Wm-2 sugárzási fölösleghez rendelhető hiba ±17 Wm-2 (G. Stephens, NATURE, DOI: 10.1038/NGEO1580) ami önmagában megkérdőjelezi a NASA-Trenberth-Loeb energiamérleg komolyságát. Elég reménytelen a 0,6 Wm-2 deficitnek fizikai tartalmat tulajdonítani, amikor az üvegház gázoktól származó lefelé haladó légköri visszasugárzások között a két modell ~30 Wm-2 különbséget produkál.

A másik szembetűnő érdekessége a NASA energiamérlegnek az a tény, hogy szerintük a légkörön akadálytalanul áthaladó 40 Wm-2 (window) sugárzás a CO2 rohamos növekedése ellenére majd huszonöt év óta nem változik, (lásd Trenberth és Fasullo, Bulletin of the American Meteorological Society, Vol. 78, No. 2, February 1997 ).  Hogyan is gondolják politikusaink és klimatológusaink az üvegházhatást? A felszínhőmérséklet növekszik, a CO2 növekszik, a légkör meg államilag 25 éve pontosan mindig annyival többet nyel el a felszínsugárzásból, hogy kijöjjön K. Trenberth akadémikus és az IPCC 40 Wm-2  window sugárzása?

További érdekesség például a felszíni felsugárzás 18,5 Wm-2 különbsége, és a már említett felszíni lesugárzás 30,4 Wm-2 különbsége.  Mindkét mennyiség megfelelő műszerekkel közvetlenül, jóval nagyobb pontossággal mérhető így teljesen indokolatlan a mennyiségek közötti óriási különbség, de úgy látszik a klimatológusok konszenzusába ez is belefér.

Sorolhatnám tovább a problémákat (légköri Kirchhoff törvény, a sugárzási energia és impulzus megmaradásának törvénye, Maxwell szabály, Hamilton elv, a gravitációs potenciális energia minimumának elve, stb.) de egy szó mint száz, szerintem a lektoroknak kerülni kellene fizikailag megalapozatlan, de a média jóvoltából divatos, klímahisztéria keltésére alkalmas adatokra való hivatkozásokat.

2. ábra. A Föld energiamérlege. A NASA szépen berajzolja a felhőket az ábrába, de hogy valóban hol vannak, és mennyi van belőlük arról hallgat. Arról is hallgat, hogy egy nettó, légkörben disszipálódott 105 Wm-2 nem sugárzási energia jelenléte mellett hogyan jöhet ki egy izolált bolygóknál megkövetelt sugárzási egyensúly. A lektorokat ilyesmi nem érdekli?

 

3. ábra. A Föld hosszúhullámú sugárzási energiamérlege HARTCODE line-by-line szimulációk alapján. A NASA energiamérlegből hiányzó felhőfedettség és felhőtető magasság a fluxusok kvantitatív értelmezésének nélkülözhetetlen paraméterei.

3, Mika János: „ …A ma forgalomban levő éghajlati modellek szerint a telítettség a mai CO2-koncentrációk mellett még korántsem következik be.

Mielőtt véleményt alkotunk valamiről, tisztázni kellene miről is van szó, azaz minek a telítettségéről beszélünk. Héjjas István (szerintem korrekt) kijelentése : „ … Elméletileg is kiszámítható, és a műholdas mérések is alátámasztják, hogy a feltüntetett elnyelési vonalakon alig jut ki sugárzás a világűrbe, mivel azokat a levegőben lévő szén-dioxid már most is csaknem teljesen elnyeli, ezért további szén-dioxid bevitele az atmoszférába alig változtathat a helyzeten.

Ezzel szemben Mika János itt egy olyan általános megjegyzést tesz aminek semmi köze a szerző kijelentésében szereplő spektrális fluxus abszorpcióhoz vagy fluxus transzmisszióhoz, továbbá semmi köze az éghajlati modellek agyon parametrizált, az infravörös sugárzási mezőt közelítőleg leíró moduljaihoz. Talán itt Mika János is – legalább definíció szinten – tudathatná a szerzővel, hogy minek a telítettségére gondol. Héjjas István helyesen látja, hogy a CO2 fontosabb abszorpciós sávjain a felszínről már eddig sem jut ki sugárzás a világűrbe, így akármennyi szén-dioxidot adunk a légkörhöz a helyzet nem fog változni. Mellesleg a Marsi légkörben 33-szor több szén-dioxid van, így nyilvánvaló, hogy a fenti mennyiségek a kérdéses spektrális tartományokban ott is telítést mutatnak. A kvantitatív viszonyok szemléltetésére álljon itt saját számításunk (4. ábra), amely a globális átlagos hemiszférikus transzmissziókat mutatja a Mars és a Föld légköreire.

A földfelszínről spektrális fluxus csak azokról a kékkel jelzett tartományokról juthat ki a rendszerből ahol a vízgőz illetve ózon abszorpció sem mutat telítést. A CO2 növekedése által okozott felszíni sugárzási egyenleg viszonylag kis változása teljesen egyértelműen a CO2 telítetlen, többnyire a légköri ablakban található gyenge abszorpciós sávjainak köszönhető, amit Héjjas István írásában nem részletez, és nem is tartozik mondanivalójának lényegéhez.

4. ábra. Spektrális szférikus transzmissziók a Föld és a Mars légkörére. A transzmisszió a CO2 668 és 2300 cm-1 körüli spektrális tartományaiban egyértelműen zéró, a felszínről a spektrális fluxus nem tud a világűrbe távozni, azaz a fenti spektrális tartományban az abszorpció telített.

A 4. ábráról az is nyilvánvaló, hogy a telített vízgőz és CO2 abszorpció miatt a telített spektrális tartományok foglalják el a teljes infravörös spektrum nagy részét. A lényeget úgy is meg fogalmazhatjuk, hogy a telitett tartományok miatt egy hipotetikus 100 % CO2 koncentrációnövekedés mindössze 0,5 %  nettó felszíni sugárzási egyenleg változást eredményezhet. Az 1948-2008 évek alatti CO2 növekedés mindössze ~24 % aminek (a Stefan-Boltzmann törvény szerint) csak ~0,08 oC  (egyáltalán nem  katasztrofális) hőmérsékletemelkedés felelne meg. Persze mindez csak akkor igaz, ha a rendszer, illetve az üvegházhatás úgy működne, ahogyan azt az állami klimatológusok elképzelik. Jó lenne, ha a lektor is utalna valami követhető referenciával a második megjegyzésemben már megkérdőjelezett, és szerinte már megtörtént,1,0 oC globális melegedés forrására.

4, Mika János: „ … Pontosítani kellene, hogy mi van a 8. ábrán. Szabad-e egy ábrára tenni olyan grafikonokat, amelyek a saját szórásukkal normált értékek? Az üvegházhatást biztosan nem szoktuk normálni, pláne nem úgy, hogy a kisebbítendő szórása más, mint a kivonandóé.

Nem nagyon világos mit kellene itt magyarázni. Ha a négy fizikai paraméter négy ábrán normalizáció nélkül külön-külön lenne ábrázolva, akkor Mika János jobban értené? Az ábra azt mutatja, hogy a NOAA 61 éves adatsora szerint az effektív hőmérséklet a felszínhőmérséklet és a CO2 együtt növekszik, amíg az üvegházhatás többnyire csökken, tehát az egyes komponensek szórásától függetlenül nem igaz az, hogy a CO2 üvegházhatás okozza a felszínhőmérséklet növekedést. Itt a lektornak az üvegházhatás mibenlétére kellene mondania valamit, hiszen ez az ábra szöges ellentétben van az ő, és a közhiedelembe táplált IPCC, EU nézetekkel, továbbá, Hetesi Zsolt és Greta Thunberg véleményével.

5, Mika János: „ .. Attól ugyanis, hogy (az üvegházhatást) nem tudom előre jelezni, szerintem még létező mennyiség!.

Senki nem tagadja, hogy a klasszikus definícióval megadott hőmérséklet-különbség (csakúgy, mint az értelmetlen emissziós magasság) létező matematikai mennyiség, ezt világosan mutatja a 8. ábra. A baj az, hogy a légkör kétszintes sugárzási szerkezete miatt ennek a hőmérséklet különbségnek sincs fizikai értelme. Ha pedig az üvegházhatást amúgy sem lehet előre jelezni, akkor a CO2 (vagy akármelyik üvegházgáz)  által okozott felszínhőmérséklet növekedést sem lehet előre jelezni. Tehát a lektornak megint mondani kellene valamit az üvegházhatás fizikájáról és részletezni a jelenség függését a CO2  koncentrációjától. Ha egy létező, de fizikailag nem interpretálható és nem előre jelezhető mennyiséggel van dolgunk, akkor a klimatológusoknak alaposabban meg kellene gondolni mikor adják a környezetvédők és a politikusok kezébe a jelenséget további, – már szakmai vitától mentes – gazdasági és politikai döntések meghozatalára .

6, Mika János: „ .. A tanulmány első felének végére jutva, megállapítom, hogy a szerző nem győzött meg arról, hogy nem az üvegházhatás a jelenkori globális felmelegedés okozója. Mint ahogy arról sem, hogy ő maga mélyen érti a klímaváltozás fizikáját.

A cikk szerzőjének a célja − szerintem a címnek megfelelően − az volt, hogy a klímaváltozás különböző aspektusait bemutatva csökkentse a klímakatasztrófától rettegő emberek aggodalmát. Mika János megjegyzésének második, személyeskedő részére semmi szükség, hiszen a sok hiedelmen alapuló lektori kijelentéseivel őneki sem sikerült meggyőznie a szerzőt, a szerkesztő bizottságot, sőt a szélesebb olvasótábort sem, hogy rendelkezik a kérdés tárgyalásához nélkülözhetetlen mély sugárzásfizikai ismeretekkel. A lektoroknak illene kerülni a szerző iskolázottságára, képzettségére, vagy szellemi kapacitására utaló megjegyzéseket.

7, Gács Iván: „ … Hogy a rendelkezésre álló anyagi és szellemi forrásokat milyen arányban osszuk meg a gyors cselekvés és az ismeretek bővítése között, az legyen a politikusok felelőssége.”

 Szerintem klíma ügyben a politikusoknak notóriusan semmiféle felelőssége sincs, döntéseiket többnyire gazdasági és financiális érdekek vezérlik. Sajnos jelenleg tanúi vagyunk annak, hogy politikusaink az általuk támogatott nemzetközi szervezetekre (IPCC, ENSZ, EU) mutogatva és a CO2 üvegházhatásának tisztázatlan kérdésére hivatkozva teljes dekarbonizációt hirdetnek. Persze ha tévednek, meg fogják találni azokat a klíma hírességeket akiknek a véleményére hallgattak, és akik majd kitűnő bűnbakokká válnak. Addig meg a csendben meghúzódó Czelnai Rudolf és Major Görgy akadémikusok helyett ez ügyben hallgassunk csak Haszpra László, Mika János, Bartholy Judit, Áder János és Kőrösi Csaba véleményére.

8, Hetesi Zsolt: „ … A szakma által „szaturációs tévedés”- nek hívott érv nem új keletű. Már a híres Anders Ångström fia, Knut Ångström is úgy érvelt Svante Arrheniusnak, hogy azokon a hullámhosszakon, ahol a CO2 elnyelési vonalai vannak, már így is elnyel minden infravörös sugárzást, azaz koncentrációját emelve hatása nem fokozódik.”

Hasonlóan Mika János véleményéhez, Hetesi Zsolt szintén Héjjas István a CO2 spektrális hemiszférikus abszorpciójának telítettségére vonatkozó állítását kritizálja, amihez felhasznál egy Pierrehumbert csapnivaló Physics Today cikkéből vett majdnem szószerinti idézetet is. Ahogyan azt a 3. pontban kifejtettem és a 4. ábrán bemutattam, Héjjas István kijelentése teljesen helytálló. A nettó felszíni sugárzási energia változása nyilvánvalóan nem a telített spektrális tartományoknak tulajdonítható, aminek a következménye az, hogy a Földön a CO2 koncentráció változásának meglehetősen kicsiny direkt hatása van a felszínhőmérséklet alakulására – amihez remélhetőleg az emberiség könnyűszerrel fog alkalmazkodni. A lektor spektrális vonal és sáv kiszélesedésről szóló eszmefuttatása irreleváns, nem Héjjas István feladata a jelenség diagnosztizálása.

Hetesi Zsolt megnyugtatására közlöm, hogy a vonalalaktól függő monokromatikus abszorpciós állandó pontos számítása triviálisan, minden valamirevaló légköri sugárzási szoftver szerves része, továbbá a klímamodellek leegyszerűsített és agyon parametrizált (néhány kiválasztott véges spektrális tartományt használó) sugárzási moduljai a jelenséget nem képesek pontosan modellezni.

9, Hetesi Zsolt: „ Elsőként fontos tudni, hogy a színképvonalak szélessége növekszik az abszorbens koncentrációjának növekedésével, ez főképp a színképvonal szélén, az ún. szárnyakon érezteti hatását.”

E látszólag ártalmatlan általános kijelentés (azonkívül, hogy semmi köze Héjjas István kijelentéséhez) így önmagában nem igaz és súlyos fogalomzavart takar. Legjobb tudomásom szerint a monokromatikus abszorpciós állandó a többnyire egységnyi abszorbens mennyiségre definiált vonalintenzitás és a normalizált vonalalak-függvény szorzata.  Egy színképvonal szélességét egyedül a normalizált vonalalak-függvény határozza meg. Meg kell jegyeznem, hogy rezonancia (vonalkeveredés) esetén a vonalalak-függvény matematikai reprezentációjának numerikus implementálása légköri sugárzási szoftverekbe nem kezdőknek való feladat, és egyetemi jegyzetek sem foglalkoznak vele. A konkrét számításokra alkalmas egyenletek összefoglalása megtalálható például Miskolczi és Mlynczak, (Időjárás,Vol. 108, No1, 2004) cikkének függelékében.

Annak a primitív elképzelésnek, hogy a bolygók légkörében a fluxus abszorpció mechanizmusa ugyanaz, mintha laboratóriumi körülmények között egy küvettában növelnénk a CO2 koncentrációját semmiféle fizikai alapja sincs.

Hosszas fejtegetés helyett álljon itt a Földre és a Marsra vonatkozó saját számításaim eredménye (5. ábra). Látható, hogy a Földhöz képest a Mars 668 cm-1 CO2 abszorpciós sávja, a már említett 33-szoros szén-dioxid tartalom ellenére sem látszik szélesebbnek. Tehát, Hetesi Zsolt szavaival élve ilyen egyszerű megcáfolni néhány mozdulattal hibás lektori kijelentéseket. Héjjas István cikkének nem volt célja a bolygókon működő üvegházhatás mechanizmusának mélyebb részletezése, így a cikk kapcsán értelmetlennek tartom az abszorpció mechanizmusának molekuláris szintű taglalását hiányolni.

Véleményem szerint a klímatudományban használatos „szaturációs tévedés” fogalma sem egy fizikailag jól definiált jelenségre utal, így használata is félrevezető. Hetesi Zsolt elmerenghetne a fluxus abszorpció fizikai mibenlétéről és számítási metodikájáról, és ha már kritizálásra szánja rá magát, az sem ártana, ha számításaival bebizonyítaná, amit állit. Az, hogy Pierrehumbert milyen vonatkozásban miért nem értett egyet Ångström-el a CO2 abszorpciójának ügyében nem lektori véleménybe való téma, hiszen a két világhíresség nem támasztotta alá kijelenéseit szilárd empirikus adatokkal és az azon nyugvó elméleti megfontolásokkal, továbbá az üvegházhatás jelenségének fizikai hátteréről Pierrehumbertnek mint békebírónak − és sok más IPCC szurkolónak − még ma sincs kiforrott tudományos elképzelése.

5. ábra. Üvegházhatás a Földön és a Marson. A fekete szaggatott vonalak az ábrán feltüntetett derült effektív kisugárzási hőmérsékletekhez (258.1 és 211.1 K) tartozó Planck függvények. Nyilvánvalóan a két bolygó különböző fizikai adottságától függő rengeteg paraméter miatt a üvegházhatást, aüvegház faktort, és a normalizált üvegház faktort a bolygók légkörének CO2 tartalma közvetlenül nem szabályozhatja. Az ábra adatai alapján a 33-szoros CO2 tartalom ellenére a Marsi K üvegházhatás lényegesen kisebb mint a Földi  K, (Miskolczi és Mlynczak, Időjárás, Vol 108, No4, 2004, 246. oldal). Különböző hőmérsékletű Marsi modell légkörökre vonatkozó részletes számításokat találhatunk még a 13 éve publikáltuk,  Miskolczi, Időjárás, Vol. 111, No1 2007,  cikkben. 

Összefoglalva a lektori véleményeket (beleértve a sajátomét is), valahogy az üvegházhatás tárgyalása során sajnos még egy precíz, minden lektor által elfogadható fizikai tartalommal bíró és közérthető definícióig sem sikerült eljutni, ami pedig nélkülözhetetlen a jelenség megértéséhez és számszerűsítéséhez.

Eléggé kevesen osztják a véleményemet, mely szerint az üvegházhatás kizárólagos oka − a Föld kedvező asztronómiai paraméterei mellett − a vízgőznek, mint kondenzálódó üvegházgáznak, és ennek kapcsán a felhőzetnek a légkörben való, (sugárzási egyensúlytól függő) állandó jelenléte.

A józan ész azt diktálja, hogy klímaváltozásról addig nem érdemes vitatkozni, és a klíma megváltoztatására horribilis összegeket fordítani, amíg a jelenség kiváltó okairól különböző elképzelések látnak napvilágot, és világszerte folyamatosan erőfeszítéseket tesznek ezen elképzelések bizonyítására vagy cáfolására. A tudomány jelenlegi állása szerint a kiváltó okok ismeretlenek, így politikusaink nyugodtan foglalkozhatnának lényegesen égetőbb gazdasági, energetikai és környezetvédelmi problémák megoldásával.

A továbbiakban érdeklődéssel várom azt a pillanatot amikor a CO2 üvegházhatásán alapuló klíma kérdés kikerül a politikusok kezéből, az azon alapuló klímahisztéria és klímaváltozás mint gyümölcsöző iparág − az IPCC-vel együtt − megszűnik, az abból élő hivatalnokok más, hasznosabb elfoglaltság után néznek, és az adófizetők pénzén egzotikus helyeken ülésező IPCC politikusok és klímatudósok ezután majd a saját pénzükön nyaralgatnak.

Hampton USA, 2020 június
Dr. Miskolczi Ferenc

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a
Reális Zöldek Klub
társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben.
Bankszámlaszámunk:
11702036-20584151 (OTP)
A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található.