Az eredeti nevet az angol nyelvből kölcsönöztük: AGW, Anthropogenic Global Warming, azaz ’emberokozta globális felmelegedés, mindezt magyarul AKH, antropogén klímahatás fogalommal lehet visszaadni.
Megpróbáltam természettudományos végzettségű ismerősömmel párbeszédet folytatni az ’emberokozta globális fölmelegedésről. Miután ismerősöm a „Te érvelési hibád” c. gyűjtemény összes hibáját elkövette, föladtam.
2023 szeptemberében több, szinusz-görbét követő tényező együttállása okozott világviszonylatban magas, de egyáltalán nem katasztrofális anomáliákat. Bejegyzésünk ezeket részletezi.
Immár két éve, hogy egy hetven oldalas, huszonhárom szerzős tudományos publikáció a Kormányközi Éghajlatváltozási Testület (IPCC) bizonyosságával szemben azt állapította meg, hogy a jelenkori felmelegedésről nem állítható, hogy azt az emberi tevékenység (CO2-kibocsátás) okozza. Bejegyzésünk linkeli az evvel kapcsolatos írásokat.
A hollandiai székhelyű Climate Intelligence (CLINTEL) független alapítvány, amely az éghajlatváltozás és az éghajlat-politika területén működik, 2023. augusztusában levelet írt Prof. Dr. James Skea-nek, az IPCC új elnökének, amelyre eddig nem kapott választ. Újabb tudományos eredmények, melyeket a CERES-Science csoport kutatói publikáltak, egy újabb levél írását váltották ki, melyben a párbeszéd felvételét, illetve egy közös, nyílt vita megrendezését kérik.
A szerző összegzi milyen, ideológiák által vezérelt erők próbálkoznak a magyar és a többi nemzetgazdaság tönkretételével úgymond a fenyegető klímaválság ürügyén.
„Ragaszkodni kell a szabad tudományos véleménynyilvánítás és a tisztázó viták sorozatához, hiszen csak ezek révén érhető el, hogy a jó szándékú emberek belássák: példátlan megtévesztés (a zöldpropaganda) áldozatainak szemeltek ki bennünket. Mérnöki és természettudományi nézőpontból a zöldátállást rituális öngyilkosságnak tartom.”
Az atmoszférában található CO2 mekkora hányada származik emberi tevékenységből?
Ezt a kérdést a klímakutatók zöme nem tette föl az elmúlt évtizedekben. Hiszen egy olyan válasz, amely nem felel meg a klímapánikkeltő gépezet céljainak, pénzmegvonást, a tudományos karrier derékba törését eredményezheti.
Honlapunkon több alkalommal is foglalkoztunk már a tudomány devalválódásával. Ennek egyik kirívó példáját adjuk közre a mai alkalommal. Patrick T. Brown részletesen bemutatja azt a mechanizmust, amely ahhoz vezet, hogy a tudós kénytelen meggyőződésével ellentétes dolgokat leírni – csakhogy dolgozatát a világ vezető tudományos folyóiratai publikálják.
Avagy kupeckedés akadémiai berkekben.
Miután a négy olasz szerző tanulmánya a szélsőséges időjárási események trendjeinek kritikus értékeléséről – 8 hónappal megjelenése után – a figyelem középpontjába került, fölébredtek a rögeszmés tábor képviselői is. Bár szakmai hibát nem találtak a tanulmányban, rávették a Springer Link-et, a világ legrangosabb tudományos kiadóját a tanulmány visszavonására. És hogy ez óriásira növelte az érdeklődést a tanulmány iránt, ez már nem fért fejükbe.
„Ha a stafétabotot gyermekeinkre bíznánk anélkül, hogy az éghajlati vészhelyzet szorongásával terhelnénk őket, az lehetővé tenné számukra, hogy objektívebb és konstruktívabb szellemben nézzenek szembe a különböző fennálló problémákkal (energia, mezőgazdaság-élelmiszeripar, egészségügy stb.), azzal a céllal, hogy a meghozandó intézkedések súlyozott értékelésére jussanak anélkül, hogy a rendelkezésünkre álló korlátozott erőforrásokat költséges és hatástalan megoldásokra pazarolnánk.”
Az igen erős klímarögeszmés lobbi számára ezek a gondolatok, valamint a tudományos eredmények már cenzorért kiáltanak.
Svédország reálisan közelíti meg az energiaátállást. A svédeket sem a Net Zero, sem a Green Deal nem hatja meg, ehelyett az atomenergiatermelés bővítésére helyezik a hangsúlyt – magas volumenű vízienergia-termelés mellett. A megújulóknak csak marginális, alibi szerepe lesz.