Héjas István írásához (Elkerülhető-e a klímakatasztrófa? – Magyar Energetika 2020/1) többen fűztek lektori véleményt. Fuggerth Endre reagálását az egyik lektori véleményre ez év áprilisában publikáltuk. A mai alkalommal Miskolczi Ferenc reagálását tesszük közzé.
A klímaváltozás elleni értelmetlen szélmalomharc helyett ésszerűbb lenne a rendelkezésre álló erőforrásokat az alkalmazkodás érdekében felhasználni. A Reális Zöldek ezt már évekkel ezelőtt megállapították. Jelen alkalommal 2015-ös írásunkat idézzük fel újra.
A dízel rehabilitálása mellett egy másik, jóval meghökkentőbb és nagyobb horderejű következménye a gazdaság koronavírus helyzet miatti korlátozásának: Talán alapjaiban rendül meg tudásunk az éghajlat, emberi CO2-kibocsátás és atmoszférikus CO2-koncentráció közötti összefüggésekről.
A kínai delegáció aktívan részt vett a Párizsi klímacsúcson (2016) és meg is szavazta a záródokumentumot, majd aláírta az egyezményt. Elvileg tehát csatlakozott a klímavédelmi politikához, azzal a kitétellel, hogy majd csak 2030 után áll módjában a szén-dioxid kibocsátást csökkenteni. Az indoklás egyszerű és morálisan elfogadható: a kínai emberek elvárásainak megfelelően szeretnék ugyanazt a gazdaságfejlesztési és jóléti pályát befutni, amint tették a fejlett nyugati országok az elmúlt két évszázadban.
Ez év március 25-én Kovács Anita beszélgetett Dr. Héjjas István gépészmérnökkel az éghajlattal kapcsolatos kérdésekről a KARC FM rádióban.
A tudomány azt mondja: az antropogén eredetű szén-dioxid kibocsátás nem növeli a globális hőmérsékletet, és nem okoz klímaváltozást. A klímavédelemnek hiányzik a tudományos megalapozottsága.
Fognak a hívők érteni belőle?
Sejtettük, hogy nem mindent tiszta eszközökkel vezényeltek le az IPCC megalakulása körül. A brutális valósággal most szembesülünk. A szervezet létrehozását hatalmas befolyással rendelkező pénzügyi körök kezdeményezték. A cél a meggazdagodás volt. Egy insider visszaemlékezik.
Széndioxid nélkül nem volna élet a Földön.
Ürge-Vorsatz Diána, IPCC alkalmazásban álló professzor asszony az Északi sarkvidék jégtömegének elolvadásával riogat. De
•sem az Északi sarkvidékre vonatkozó prognózisok felsülését,
•sem a tömeg és felület közötti hatalmas ellentmondást,
•sem a tömegre vonatkozó kutatóintézeti adatok óriási szórását,
•sem a jég kiterjedésének 1980 előtti időszakonkénti növekedését (a növekvő CO2-koncentráció ellenére)
•sem a csökkenés 2006-os megállását,
•sem az ellentétes Déli sarkvidéki tendenciákat
nem tematizálja.
[docxpresso file=”https://klimarealista.hu/wp-content/uploads/2019/11/Rehabilitáció-KLR-igazítva.odt” comments=”true” SVG=”true”]