A legtöbb ember értetlenül áll a globális energiaválság előtt. A média azt sugallja, mindez Putyin Ukrajna ellen 2022 elején indított katonai akciójának következménye. Hogy ez nem így van, ezt elemzi William Engdahl stratégiai elemző.
Ahogyan a csinos hölgy által tartott táblán is olvashatjuk: Vegyük észre, akik karbonmentesítésről, éghajlatmegmentésről beszélnek, azok a mi létfeltételeinket akarják felszámolni.
A napi hírekből is érzékelhető, hogy a legkülönfélébb idő- és tértartományú természeti változások nem szűntek meg létezni. Folytonos változásban van a Nap, és a Föld belseje is. Ahhoz, hogy az ember éghajlat-befolyásoló hatását érdemben meg lehessen mondani, mindenekelőtt a természet sokféle változásait kellene jobban ismernünk. A tisztánlátást zavaros definíciók és természettudományon kívüli értékrendek és érdekek is nehezítik, irracionális energiapolitika felé sodorva a világot.
Jelen dolgozat célja, hogy erőműveinkre egy olyan életciklus alapú, átfogó komplex értékelési módszertant mutasson be, amelynek műszaki, gazdasági, ökológiai és humanoid szempontjaival számszerűsíthető a természeti és emberi erőforrásaink felhasználásának hatékonysága is.
Naponta zúdul ránk a híradás az energiatermelés, földgázfüggőség, palagáz, gázimport címszavakkal. Közismert, hogy a kérdéskörnek a gazdasági mellett katonai jelentősége is van.
Tóth Béla írása az alapokkal ismertet meg benünket, mindezt bennfentes információkkal érdekessé téve.
Kínában hálózatra kapcsolták a a világ első, negyedik generációs, gázhűtésű (HTGR) atomerőművét, amelynek reaktora golyós fűtőelemeket használ (PBR) – jelentette be 2021. december végén hivatalos WeChat-csatornáján keresztül a Kínai Nemzeti Nukleáris Társaság (CNNC).
Áramszolgáltatás megújuló energiaforrásokkal – a fantazmagória bukásra van ítélve. Még néhány év, és általános lesz ez a felismerés. De hol lesznek már akkor a célkitűzés megfogalmazói, és a dekarbonizálás erőszakos és megszállott hívei? Egy történelmi tévút szereplőiként hullnak ki az emlékezetből. Amit itt hagynak maguk után: romhalmaz és gigantikus adósságok.
A németországi Zöldek kivételével már mindenki tudja: Az ún. megújuló energiaforrások (szélturbinák, napelemek) nem (csak) olyankor termelnek, amikor szükség volna rájuk, hanem olyankor (is), amikor csak úgy lehet a termelt áramtól megszabadulni, hogy egy kis pénzt is teszünk melléje. Ez a kis pénz az év első négy hónapjában több mint egymilliárd euró volt. Másik rossz hírünk: A Zöldek (a médiák segítségével) úgy rángatják a német belpolitikát, mint farok a kutyát.
Petz Ernő professzor úr újabb elemzést közöl a német energiatermelés, export, import számadatairól.
A német energiapolitikát így lehet összefoglalni:
Méregdrágán termelünk, olcsón eladunk (vagy teszünk hozzá egy kis pénzt, csak vigye valaki) és drágán vásárolunk.
A kínai delegáció aktívan részt vett a Párizsi klímacsúcson (2016) és meg is szavazta a záródokumentumot, majd aláírta az egyezményt. Elvileg tehát csatlakozott a klímavédelmi politikához, azzal a kitétellel, hogy majd csak 2030 után áll módjában a szén-dioxid kibocsátást csökkenteni. Az indoklás egyszerű és morálisan elfogadható: a kínai emberek elvárásainak megfelelően szeretnék ugyanazt a gazdaságfejlesztési és jóléti pályát befutni, amint tették a fejlett nyugati országok az elmúlt két évszázadban.