… és a bukást kiváltó okok már az első kapavágás előtt ismertek voltak. Ami ezt az ügyletet megkülönbözteti a hagyományos zöld korrupciós ügyektől, az, hogy itt a projekttel párhuzamosan tervbe volt véve Namíbia gazdaságának olyan fokú károsítása, hogy ez könnyen eredményezheti, hogy a hitelező bankok ráteszik kezüket Namíbia ásványkincseire.
A középkori német mese szerint a schildai polgárok elfelejtettek ablakokat építeni az új városháza épületre. Ezért zsákokban, vékában hordták be a fényt kívülről napestig. Mégsem lett világosabb.
Úgy tűnik, a 21. század felvilágosult polgárai alúlmúlják a középkori mese figuráit.
A Potsdami Klímahatáskutató Intézet keltette a pánikot, mint mindig. A Nature rangos tudományos folyóirat pedig áldását és támogatását adta. És most azt kell olvasniuk a WELT-ben, amely a német média zászlóshajója: „A PIK cikke tudományos szempontból értéktelen. A Nature egy lábtörlővé vált.”
A tudományos publikálás régóta büszke a szigorúságra… legalábbis elméletben. A szakértői ellenőrzésnek (lektorálásnak) tűzfalként kellene működnie…
Mégis, amikor az éghajlati tudományról van szó, úgy tűnik, hogy a statisztikai szignifikancia alapvető elveit figyelmen kívül hagyják a pánikkeltő narratívák terjesztése érdekében.
Az Európai Bizottság régóta pénzügyi támogatást nyújt olyan NGO-knak, amelyek Frans Timmermans korábbi uniós biztos zöld politikája mellett kampányolnak. Az uniós költségvetésből finanszírozott lobbisták feladata volt a politika befolyásolása a Green Deal – Zöld Alku érdekében.
Doug Casey, amerikai milliomos tőzsdei befektető, bestseller szerző leszámol az ötbillió dolláros éghajlatvédelmi pénzelégetéssel.
Az Antarktisz ürügyén is elmarad a termo-armageddon. Több forrás egymástól függetlenül hőmérséklet-csökkenést regisztrál az Antarktiszon évtizedek óta – folyamatosan növekvő CO2-koncentráció mellett.
Nem bűnöző vénával megáldott magánszemélyek ismerték föl az éghajlatvédelemmel, különösképpen a CO2-kibocsátással kapcsolatos szabályozás gyenge pontjait, a kiskapukat, hanem egy befolyásos, pénz- és sajtóhatalommal rendelkező nemzetközi bűnszövetkezet teremtette meg az ’emberokozta globális felmelegedés hamis narratíváját, kikiáltván a CO2-t fő felelősnek, egyúttal csak műszakilag értelmetlen, de nagyon költséges megoldásokat megengedve egyedüli megoldásként az éghajlat módosítására, az alkalmazkodást a változó éghajlathoz viszont eleve kizárva.
Folytatjuk körképünket az éghajlatmegmentés és korrupció témában. Csak erős idegzetűeknek!
Hogyan működnek az éghajlatvédelmi mechanizmusok, hova jutnak a CO2-kibocsátással kapcsolatos pénzek, és egyáltalán, mi történik a költségvetésből kifizetett éghajlatmegmentési ráfordításokkal?
Ha a kérdéskört vizsgáljuk, csak egy jelző maradhat: Hajmeresztő. Korrupció létezik, mindig is létezett. Éghajlatvédelem azonban nem létezhet korrupció nélkül.