Mennyi az annyi?

Avagy: Mekkora antropogén CO2-kibocsátás okoz mekkora légköri CO2-koncentrációt, illetve mennyi éghajlatvédelmi kiadás milyen hatással van az atmoszféra CO2-koncentrációjának változására és a Föld átlaghőmérsékletére?

A magunkfajta realisták ellenőrizhető tudományos tények, fizikai törvényszerűségek, valamint földtörténeti hőmérséklet- és koncentrációadatok alapján tisztában vannak vele, az antropogén CO2-kibocsátásnak nincs ráhatása a Föld átlaghőmérsékletére. Abban a tartományban, amelyek valaha is életszerűek lehetnek, semekkora. Ugyancsak leellenőrizhető és megbízható tudással rendelkezünk arról, milyen külső okok, elsősorban a Nap tevékenységének évtizedes, évszázados léptékű ciklikus változása befolyásolja a földi éghajlatot.

Mivel rögeszmés kortársainkat észérvekkel, főleg fizikai ismereteket feltételező érvekkel nem lehet megközelíteni, felejtsük el most néhány perc erejéig, hogy a troposzférában a hőátadás legfontosabb módja a hőáramlás, hogy az energiakvantumot kapott IR-aktív molekulák (H2O, CO2) ezt az energiakvantumot ezerszer gyorsabban átadják kinetikai energia formájában a szomszédos nem IR-aktív N2 és O2 molekuláknak, mintsemhogy esélyük lenne azt sugárzási energiaként újra kibocsátani. Ne törődjünk néhány perc erejéig avval sem, hogy a múltban ugyan folyamatosan változott úgy az átlaghőmérséklet, mint a CO2-koncentráció, ezek között azonban nem volt korreláció, maximum annyi, hogy ha kozmikus okok miatt nőtt a földi hőmérséklet, azt évszázadokkal később követte az atmoszféra CO2-tartalmának növekedése.

1, Vizsgáljuk meg tehát ehelyett, milyen mértékben nőtt azt atmoszféra CO2-koncentrációja az emberi tevékenység következtében

Az 1. ábrán látható, hogy a légkör CO2-tartalma az összes klímakonferencia ellenére tovább emelkedik, noha a légkör antropogén eredetű CO2-tartalmának csökkentésére irányuló költségek már most is jelentősek. Részletek a 2. pont alatt.

Különösen figyelemre méltó, hogy a globális CO2-kibocsátás 2010 és 2021 között szinte változatlan maradt.

Az antropogén CO2-kibocsátásnak ezt az enyhe növekedését a légkör mért CO2-tartalmának is követnie kellene, ha igaz lenne az IPCC állítása, miszerint a légkör CO2-tartalmának növekedését az iparosodás kezdete óta kizárólag az antropogén CO2-kibocsátás okozta.

Ez azonban nem így van. A légkör CO2-tartalmának növekedését szinte kizárólag más, nem-antropogén tényezők okozzák. Ezek közé tartozik a CO2 vízben való oldhatóságának csökkenése a hőmérséklet emelkedésével, vulkáni, illetve szoláris, tevékenység, ez utóbbival szoros összefüggésben pedig a tengeri és százazföldi élővilág CO2-kibocsátása.

Az antropogén CO2-kibocsátás 2010 és 2021 közötti növekedéséből a 2010-es 33 milliárd tonnáról a 2021-es 36,3 milliárd tonnára (2. ábra), ami 11 év alatt 3,3 milliárd tonna, vagyis évi 0,3 milliárd tonna atmoszférába történő kibocsátását jelenti, kiszámítható, ez a mennyiség mennyivel járult hozzá a légkör CO2-koncentrációjához.
A légkör tömegéből kiindulva (Wikipedia) a 2021-ben mért 0,0415%-os koncentráció 3229 milliárd tonna CO2-nek felel meg, az éves növekedésre 2010 és 2021 között pedig 7,8 milliárd tonnát kapunk.
A 0,3 milliárd tonna éves antropogén CO2 bevitel így 1/7,8 x 0,3 = 0,038 ppm éves koncentrációnövekedést okoz.
A CO2-koncentráció 2010 és 2021 között azonban 388 ppm-ről 415 ppm-re növekedett. Az éves növekedés mértéke 2,45 ppm.
A 3. ábra szerint tehát az emberi tevékenység részaránya a koncentrációnövekedésben marginális: 0,038 x 100/ 2,45 = 1,6 %.

Az antropogén CO2-kibocsátás légköri koncentrációhoz való minimális hozzájárulására már többen rámutattak. A várakozásoknak megfelelően a globális antropogén CO2-kibocsátásnak a korona-hisztéria miatti csökkenése nem eredményezte, hogy a légkör CO2-koncentrációja csökkent volna, vagy a növekedés mérséklődött volna.

Az alábbi ábra a légkör hőmérsékletének és CO2-tartalmának alakulását mutatja 1870 és 2020 között, ezen belül külön jelölve az antropogén eredetű CO2-tartalom alakulását.

De hogy mindezt szemléltessük egy másik IR-aktív gáz, a H2O légkörben lévő mennyiségével, nézzük meg az alábbi ábrát:

Fenti ábra ugyan helyesen adja vissza a CO2 és a H2O, mint a legfontosabb IR-aktív gázok légköri arányát, azonban ne feledkezzünk meg róla, hogy
a, a H2O jóval szélesebb spektrumokban abszorbeál IR-sugarakat, mint a CO2.

Amiből következik, hogy a vízgőz nem 25-50-szer jelentősebb az infravörös sugarak abszorpciójában, hanem több mint százszor.

b, Mint föntebb levezettük, az atmoszféra CO2-tartalmának növekedésében az emberi kibocsátás 1,6 %. Fenti ábrán a piros sávnak tehát csupán 1,6 %-a releváns, mint antropogén tényező.

A klímamodellek minősége pedig katasztrofális.

Ennek figyelmen kívül hagyása aztán természetesen a teljesen hibás pánikkeltő modellek születéséhez vezet.

2, Szenteljünk ezután néhány sort az éghajlatvédelmi kiadások költséghatékonyságának.

Azaz:
A, Mekkora ráfordítás mennyi CO2-kibocsátás megtakarítást eredményezett, 
B, ez pedig mennyivel alacsonyabb átlaghőmérsékletet eredményez?

A, JEFF CURRIE (közgazdász, a Goldman Sachs globális befektetéskutatási részlegének árupiaci kutatási vezetője szerint az USA 2012 és 2022 között 3,8 billió (3800 milliárd dollárt költött éghajlatvédelemre szubvenciók, állami támogatások, adókedvezmények formájában. Ezek gyakorlatilag az életképtelen szélturbina, napelempark, és fantasztikus áramtárolási módszerek finanszírozására mentek el, de a nyugati országok költségvetését súlyosan megcsapolja a magukat éghajlatvédő egyesületnek tituláló megélhetési klímavédők (naplopók) támogatása az adófizetők pénzéből. A gigantikus támogatás eredménye az lett, hogy a fosszilis energiahordozók részaránya 82 %-ról 81 %-ra csökkent.

a, Oscar L. Martin, kaliforniai energiaügyi tanácsadó ezt így kommentálja:
Ha elfogadjuk, hogy az 1 % csökkenés ennek a 3,8 billió ráfordításnak a következménye, akkor ezt azt jelenti, hogy evvel a ráfordítással 10 éven keresztül 1720 TWh/év zöldenergiát nyertünk. Ha ezt az összeget atomenergiatermelés felfuttatására fordítottuk volna, akkor nem évi 1720 TWh zöldenergiát nyertünk volna, hanem évi 15.322 TWh-t, azaz kilencszer többet.

Tehát meg kell változtatnunk a drága nukleáris energiáról és a megfizethető megújuló energiaforrásokról alkotott képünket, ez valójában éppen fordítva van.

Ez nem meglepő. A múltban, 1980 körül Svédország 16 atomreaktor építésével 14 év alatt 40%-kal tudta csökkenteni a CO2-kibocsátást. Franciaország ugyanezzel a módszerrel 15 év alatt 68%-kal tudta csökkenteni a kibocsátást. A kanadai Ontario tartomány – ahol Kanada lakosságának 40%-a él – tíz év alatt, 2005 és 2015 között 89%-kal csökkentette a kibocsátását azáltal, hogy felújította és újraindította a leállított, nyugdíjazott atomreaktorokat. Ugyanazt tették, amit minden ország megtesz a vízerőművekkel. Ezek túl értékes erőforrások ahhoz, hogy leépítsék őket. Felújításuk és korszerűsítésük tűnik a legjobb stratégiának.

A történelem azt mutatja, nem a szélturbinák és napelemparkok képesek megfelelő alternatívát kínálni a fosszilis erőműveknek, hanem az atomenergiatermelés.

b, A McKinsey Global Institute gazdaságkutató intézet szerint a világnak évente 9,2 billió (ezer milliárd) dollárt kell a Net Zero (értsd: gazdaság kőkorszaki viszonyokra történő fejlesztése) megvalósítására.

Fenti két adat, illetve kívánatosnak beállított cél nem veszi figyelembe:

b/1, Kína, India, Japán, Oroszország, Indonézia, a többi ázsiai és afrikai ország nem fogja gazdaságát alárendelni az éghajlat megvédése nevű fikciónak. Ezek az országok nyíltan nem vonják kétségbe az emberokozta globális felmelegedés teóriáját. Ha csurran-cseppen valami, akkor (India és Kína, illetve a fejlődő országok) még tartják is markukat. De gyakorlati lépéseik diametriálisan szembemennek az időnként a nyugati unszolásra elhangzó klímarögeszmés megnyilatkozásaikkal. Kína 2021-ben sűrűn bólogatva megígérte, hogy szigorúan korlátozni fogja a szénerőművek létesítését. Az ígéretét megelőző két évben „csak” 54 GW teljesítmény létesítését engedélyezte. A szigorú korlátozás pedig azt jelenti, hogy immár 131 GW-ot, azaz 182 új erőmű létesítését engedélyezték.

b/2, A Nyugat (Észak-Amerika, Ausztrália, Európa) a világ CO2-kibocsátásának 30 %-át adja. Ha a Nyugat kollektív öngyilkosságot követne el, azaz nullára redukálná CO2-kibocsátását, akkor a világ antropogén CO2-kibocsátása 30 %-kal csökkenne. 70 %-a megmaradna, illetve feltehetően nőne, mert Európából az ipar megszűnés helyett elvándorolna Európán kívüli országokba, mint ahogy erre már számos példa született. De ha ki is indulunk a 70 %-ból:

Kanyarodjuk vissza az 1. pontban tett megállapításunkhoz.

A Nyugat kollektív önfelszámolása azt jelentené 2050-re (az egyéb paraméterek változatlanságát feltételezve), hogy a Föld éves CO2-termelésében az emberi kibocsátás részaránya 1,6 % helyett csupáncsak 1,12 % lenne.

Gondolom, nem kell bizonygatnom olvasóim felé, innentől fogva minden éghajlatvédelmi kiadás értelmetlen, illetve bármely ország polgári jogrendszerében kimeríti a szándékos gazdasági bűncselekmény (sikkasztás, hűtlen kezelés), a katonai jogrendben pedig a szabotázs fogalmát.

Orbán Viktor 2020 január 9-i évindító nemzetközi sajtótájékoztatóján bejelentette, Magyarország megcélozza a klímasemlegességet 2050-re, de ez 50 ezer milliárd Ft-ba fog kerülni.

https://www.magyarhirlap.hu/belfold/20200109-orban-viktor-magyarorszag-karbonsemleges-lehet-2050-re

B, Maradna mindezek után: A földi CO2-emissziók csökkentése 1,6 %-ról 1,12 %-ra a Nyugat (fehér civilizáció) önfelszámolása árán mennyiben módosítaná a Föld átlaghőmérsékletét?

Hol van annak fizikai levezetése, hogy mekkora CO2-koncentráció milyen átlaghőmérsékletnek felel meg, illetve a CO2-koncentráció változása hogyan módosítja az átlaghőmérsékletet?

Sehol. Megismétlem: Az IPCC millió adatot ad közre, a hivatásos pánikkeltők boldogan szajkózzák a rémísztő adatokat, konkrétumokat, melyek szerint egy bizonyos CO2-koncentráció egy bizonyos átlaghőmérsékletnek felel meg, senki nem mer közölni. Több évtizedre előre természetesen születnek jóslások, de ezek komolytalanok, mivel csak a mai újszülöttek tudnák aggastyánkorukban ellenőrizni, helyesek voltak-e. A dekádonkénti 0,15 °C-os hőmérséklet-emelkedésre mindössze négy évtizede vannak megbízható adataink. És láthatjuk, a nem antropogén hőmérséklet-befolyásoló tényezők működnek tegnap, ma holnap.

Amit tudunk az az, hogy amióta születnek éghajlati előrejelzések, azok kivétel nélkül hamisnak, vagy legalábbis eltúlzottnak bizonyultak.

Honlapunkon ezt többször tematizáltuk.
Klímaprognózisok öt évtizeden át = baklövések, melléfogások, alaptalan pánikkeltés öt évtizeden át és
Újévi kvízjátékunk billenőpontokról, ökológiai lábnyomokról (megoldásokkal frissítve)
Mi realisták természetesen tudjuk: Bár az ember nagyon korlátozott mértékben tudja befolyásolni az éghajlatot, ez elsősorban a vízgazdálkodáson keresztül realizálódik. Ugyancsak megemlítettük honlapunkon, a százezer nyugat-európai szélturbina fékezi a Magyarországra érkező csapadékdús felhőket, és emiatt évek óta csökkan a hazai csapadékmennyiség. Mennyivel tartozunk? Avagy ki tartozik kinek és miért? – Klímarealista (klimarealista.hu) (utolsó ábra)

Teljesen hamis eredményt adna a dekádonkénti 0,18 °C hőmérséklet-emelkedés és a CO2-koncentráció párhuzamba állítása is. Először is, átfogó műholdas hőmérséklet-regisztrálást csak 1979 óta végeznek. Ezek adatait Roy Spencer értékeli ki havonta, és az értékek a havonta nyert adatok szerint folyamatosan változnak. Spencer jelenleg dekádonkénti 0,15 °C hőmérséklet-emelkedést állapít meg (0,13 °C az óceánok fölött, 0,20 °C a szárazföld fölött).
De ha az 1940-1970 időszakot (Hiatus) vennénk alapul, azt látnánk, hogy ahogy nő az atmoszféra CO2-tartalma, úgy csökken az átlaghőmérséklet.

És ha az elmúlt 40 évnél egy hosszabb időszakot – pl. 1200 évet – vizsgálunk, azt tudjuk csak megállapítani, hogy a hőmérséklet egy 5-6 fokos tartományban ingadozott, gyakorlatilag állandó CO2-koncentráció mellett. Reménytelen vállalkozás a hőmérsékletváltozás hozzárendelése az atmoszféra CO2-koncentrációjához. Nincs köztük kauzalitás.

Összefoglalva:

Földünk éghajlatát sok tényező befolyásolja. Az atmoszféra CO2-tartalma nincs közöttük.
A 21. századot azok a nemzetek élik túl, amelyek nem vevők a klímarögeszmére. Amelyek fogékonyak rá, az évszázad végére eltűnnek.

Források:
Az antropogén CO2-kibocsátás éghajlatra gyakorolt hatásának meséje – és a következmények

McKinsey Global Institute fenntarthatósági jelentés

A Jeff Currie (Goldman Sachs) által adott interjú, ahol elmondja, mekkora ráfordítás mennyivel csökkentette a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását

2024. február
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 (K&H) A közleményben kérjük megadni: klímarealista.