Dekarbonizáció? Karbonmentesítés, karbonsemlegesség? Ezerrel rohanunk az alagútba, ahonnan nincs visszaút, csak kőkorszak és jobb esetben örökös rabszolgaság, ahol a rabszolgatartók azok a népek lesznek, amelyek ma nem vevők a klímahisztériára. Rosszabb esetben karbonmentesítés a csinos hölgy által tartott tábla szerint. Ébresztő politikusok, ébresztő állampolgárok!
Túl jól sikerült az éghajlatvédelem, tartsunk egy pár év szünetet!
A levél természetesen fikció, a probléma viszont valós. Évek óta egyre súlyosabb fagykárokkal kell országunknak szembenéznie, miközben – hogy megfeleljünk bizonyos külföldi elvárásoknak – 10 milliárdokat költünk az éghajlat úgynevezett megvédésére. Ezek az összegek java részben szintén külföldi zsebekbe vándorolnak. A háttérben ott van a tudós vagy magát tudósnak képzelő kaszt, amely folyamtosan riogat, milyen borzasztó meleg lesz itt nyolcvan év múlva. Megtehetik a riogatást, hiszen akkorra már egyikünk sem fog élni.
A hasadóanyag-tenyésztés atomenergetikai lehetőségei
Csernobil és Fukusima – a két katasztrófa
A HuPCC megalakulásának margójára
Éghajlatvédelem a 21. században – frissítve
Az ózonlyuk históriája
Az emberi CO2-kibocsátás csekély hatással van a légköri CO2 koncentrációra
Gyújtó hatású tanulmány, amely újabb mítoszt rombol le. A mai kb. 410 ppm légköri CO2-koncentrációból az emberi kibocsátás kb. 18 ppm-ért, a természetes kibocsátás pedig 392 ppm-ért felelős. Nem könnyű anyag, de aki – akármilyen szinten is – foglalkozik a „globális felmelegedéssel”, antropogén CO2-kibocsátással, annak kötelező olvasmány. A politikai döntéshozók számára pedig csak egy mondatban lehet összefoglalni: Vessünk véget gazdaságunk tönkretételének az éghajlat megmentése címén!