A médiák hasraesnek és szolgamód kommentár nélkül továbbítanak minden megnyilvánulást, amit az EU bürokraták kiizzadnak magukból. Hogy ezek a kapitális ostobaságok kinek a sugallatára születnek, és mi a céljuk, azt az olvasóra bízzuk. Kijelenthetjük mindenesetre: A szóban forgó klímatervezet képtelenségét egy fizikát és biológiát tanult harmadikos gimnazista is át tudja látni.
A németországi Zöldek kivételével már mindenki tudja: Az ún. megújuló energiaforrások (szélturbinák, napelemek) nem (csak) olyankor termelnek, amikor szükség volna rájuk, hanem olyankor (is), amikor csak úgy lehet a termelt áramtól megszabadulni, hogy egy kis pénzt is teszünk melléje. Ez a kis pénz az év első négy hónapjában több mint egymilliárd euró volt. Másik rossz hírünk: A Zöldek (a médiák segítségével) úgy rángatják a német belpolitikát, mint farok a kutyát.
A dízel rehabilitálása mellett egy másik, jóval meghökkentőbb és nagyobb horderejű következménye a gazdaság koronavírus helyzet miatti korlátozásának: Talán alapjaiban rendül meg tudásunk az éghajlat, emberi CO2-kibocsátás és atmoszférikus CO2-koncentráció közötti összefüggésekről.
Petz Ernő professzor úr újabb elemzést közöl a német energiatermelés, export, import számadatairól.
A német energiapolitikát így lehet összefoglalni:
Méregdrágán termelünk, olcsón eladunk (vagy teszünk hozzá egy kis pénzt, csak vigye valaki) és drágán vásárolunk.
Ez év április 7-én közzétettük dr. Héjjas Istvánnak „Elkerülhető-e a klímakatasztrófa” c. írását, amely legelőször a Magyar Energetika 2020.01 számában jelent meg. Héjjas István írására ugyanabban a lapszámban reagált dr. Hetesi Zsolt. Állandó szerzőnk, Fuggerth Endre egy terjedelmes írásban reagált Hetesi Zsolt reagálására, amelyet ezúton teszünk közzé.
Richard Lindzen amerikai klímatudós a közelmúltban töltötte be 80. életévét. Röviden megemlékezünk munkásságáról.
Szerény számításaink szerint a koronavírus hisztéria napi 67 milliárd Ft kárt okoz a népgazdaságnak*. Ezt a számot 24-gyel elosztva azt kapjuk, hogy a vírus vagy a helytelen védekezés ellene óránként 2-3 milliárd Ft kárt okoz. És ez fog tartani mindaddig, amíg tisztelt illetékeseink be nem látják, hogy a gazdaság tönkretételén kívül más módszerek is vannak a helyzet kezelésére, lásd pl. Svédországot, ahol a vírushelyzet pragmatikus kezeléséből adódóan az összkiadások néhány tízezer euróra tehetők. És ez a gigantikus mértékű károkozás ugyanúgy megvan Európa többi részében is. Tehát nem sok pozitív hozadéka van a vírushelyzetnek. Jelen írásunkban a kevés pozitív következmények egyikét ismertetjük.
Létezik Németországban egy EIKE – Europäisches Institut für Klima und Energie = Európai Klíma- és Energiaügyi Intézet nevű közhasznú egyesületet. Az egyesületet tudósok, fizikusok, meteorológusok, egyéb tudományágak képviselői tartják fenn. A tagoknak elege lett az évek óta tartó klímahisztériából, az energiaügyeknek abszolút dilettáns és utópisztikus kezeléséből, ezért megpróbálnak szakmailag megalapozott módon állást foglalni a kérdéskörben.
A kínai delegáció aktívan részt vett a Párizsi klímacsúcson (2016) és meg is szavazta a záródokumentumot, majd aláírta az egyezményt. Elvileg tehát csatlakozott a klímavédelmi politikához, azzal a kitétellel, hogy majd csak 2030 után áll módjában a szén-dioxid kibocsátást csökkenteni. Az indoklás egyszerű és morálisan elfogadható: a kínai emberek elvárásainak megfelelően szeretnék ugyanazt a gazdaságfejlesztési és jóléti pályát befutni, amint tették a fejlett nyugati országok az elmúlt két évszázadban.
Sok jel mutat arra, hogy a Földön melegedés zajlik, miközben a levegő széndioxid tartalma növekszik. Melyik az ok és melyik a következmény? Az ENSZ és az EU klímapolitikája szerint az emberiség széndioxid kibocsátása okozza a melegedést, miközben a sajtóban riasztó híreket olvashatunk a közeledő klímakatasztrófáról. Legmagasabb politikai szinteken pedig egyre irreálisabb és egyre költségesebb célkitűzések látnak napvilágot a CO2-emisszió csökkentéséről és a megújuló energiák részarányának fokozásáról. A jelen cikkben azt vizsgáljuk, mennyire lehetnek megalapozottak ezek az aggodalmak és mennyire lehetnek műszakilag megalapozottak a tervezett intézkedések.