A magyar sajtó – teljesen mindegy, hogy kereskedelmi vagy közszolgálati – most éppen India ürügyén kelt pánikot. Az érintett sajtótermékeket meg fogjuk keresni írásunkkal. Várhatóan semmit nem fognak rá reagálni, úgy fognak tenni, mintha nem szereztek volna tudomást helyesbítési kérésünkről.
Fog-e válasz érkezni Ferencz Orsolyától, vagy a ‘zemberokozta klímaváltozás elmélet más képviselőitől nyílt levelünkre?
Eddigi tapasztalataink nem sok jóra engednek következtetni. Pedig mi nyitottak vagyunk minden tudományos eszmecserére.
Immár a brit főáramú sajtó is igyekszik távolságot tartani a hidrogén-rögeszmétől. Meghallják-e Budapesten, amit a valódi mérnökök évek óta hangoztatnak?
Dr. Tóth Béla ny. bányamérnök, bányaklíma szakértő nyílt levélben hívja fel az IPCC klímanarratívát kritikátlanul elfogadók figyelmét az általuk képviselt álláspont hiányosságaira, ellentmondásaira. A levelet Ferencz Orsolya, űrkutatásért és űrtevékenységért felelős miniszteri biztos nyilatkozata váltotta ki, mely szerint a Miskolczi-féle következtetés téves, ugyanis a globális felmelegedést bizonyítottan az egyre több üvegházhatású gáz váltja ki.
A szerzők egyszerű, logikus, egyetemi képzettséget nem igénylő – egy szóval zseniális – számításokkal mutatják be: Az átlaghőmérséklet változása elsősorban természetes tényezőknek köszönhető, nevezetesen a legutóbbi jégkorszak vége óta tartó folyamatos, lineáris felmelegedésnek, valamint a multidekádos oszcillációk (AMO és PDO), együttes nevükön MDO hatásának. Az IPCC – híven ismert pánikkeltő narratívájához – mindkettő hatását az antropogén CO2-nek tulajdonította. Várjuk hazai tudósaink állásfoglalását a tanulmánnyal kapcsolatban.
Ábrákkal, grafikonokkal próbáljuk meg szemléltetni, az éghajlat-védelemre fordított kiadások értelmetlenek, semennyivel nem csökkentik a Föld átlaghőmérsékletét. Evvel tisztában van a Föld országainak nagyobb része, és gazdaságuk fejlesztésénél nem is foglalkoznak a CO2-kibocsátással. Sajnos szövetségi rendszerünk megpróbálja ránk kényszeríteni gazdaságunk tönkretételét az éghajlat megmentése címén.
Aki tisztában van a négy alapművelettel, a középiskolás szintű fizikai, energetikai számításokkal, az tudja: lehetetlen, megvalósíthatatlan vállalkozás a Net Zero, a zéró kibocsátás, azaz, hogy annyi CO2-t bocsássunk ki, mint amennyinek meg tudjuk oldani elnyeletését. Természetesen mindevvel a rögeszme protagonistái is tisztában vannak, mégis erőltetik az emberiség egy részére.
Nem, ne higgyük, hogy a szélenergia termelés megfelel a fenntartható energiatermelés akárcsak egy kritériumának is. Gigantikus, örökre elvesző anyagfelhasználások, hulladéklerakókat megtöltő rotorlapok. Még siralmasabb a kép, ha mindezt egy MWh-ra vetítjük és összehasonlítjuk például az atomenergia-termeléssel.
Michael Shellenberger ismét csak helyesen látja a helyzetet: az éghajlatvédelem gyengíti a gazdaságot, ami a védelmi potenciál automatikus gyöngülését vonja maga után. A nagy kérdés ezek után: Ki folytat itt háborút ki ellen?
Ha nem fúj a szél, csak baj van vele, ha nagyon fúj, az állam – természetesen az adófizető pénzéből – azért fizet, hogy ne termeljék be az áramot a hálózatba. Itt egyetlen dolog újul meg: A napelem-bárók és szélkerék-lovagok pénztárcájának tartalma. Vastagon.
Természetesen a nemtermelésért való fizetés még mindig olcsóbb, mint bármi fantazmagória a lítiumakkumulátortól a hidrogén-stratégiáig.