A szerző, Douglas Brodie, természettudományos diplomával rendelkező, korábban a számítógépes és távközlési iparban dolgozó nyugalmazott szakember. Meg van győződve róla, a politikai osztály, azaz a nyugati államok parlamentjeinek tagjai kevés kivételtől eltekintve tudatában vannak, az éghajlat megmentése egy fikció, a Föld CO2-kibocsátását lehetetlen 2050-ig teljesen megszüntetni. Viszont az erre való törekvés tönkreteszi az érintett országok nemzetgazdaságát.
Egy tény ehhez: A világnak 2050-ig minden nap meg kellene építenie egy 2 GW-os atomerőműnek megfelelő nukleáris kapacitást ahhoz, hogy elérje a nettó nullát.
A címkép illusztráció, nem a szerzőt ábrázolja.
Kategória: Király József
Billenőpontokról, tudóst mímelő sarlatánokról
Eljutottunk oda, hogy a hivatásos klímapánikkeltők egy csoportja még az IPCC ijesztgetésein is túltesz.
Itt volt az ideje, hogy górcső alá vegyük a billenőpontok (átbillenési pontok) nevű fantazmagóriát.
A fantazmagóriát 2023-ban már a német főáramú sajtóban (die Welt) is szabad kritizálni.
Önjelölt magyar klímatudósaink megint lyukra futottak. Úgy gondolták, abból nem lehet baj, ha a leginkább pánikkeltő kijelentéseket teszik magukévá.
Röviden összefoglalva: Nem léteznek klíma-billenőpontok.
Egy kis politika – a holland regionális választások kapcsán
A nagy holland pártok a WEF NWO direktívákat követve immár nemcsak az ipar, hanem a Hollandiában kiemelt jelentőségű mezőgazdaság tönkretételét is megcélozták. Bűnbakká – az IPCC számolási módokat követve is csak az átlaghőmérséklet emelkedéséért századfok nagyságrendben felelős – dinitrogénoxidot nevezték ki. Érintőlegesen megemlítjük a metánt is, mint a másik, semmi gyakorlati jelentőséggel nem bíró üvegházhatású gázt. A holland gazdálkodók ennek megfelelően voksoltak, és az érdekeiket fölvállaló párt lett a legerősebb a mostani regionális választásokon.
Grétácska tévedett, a Grétácskát csőbe húzó tudós tévedett…
Klímariogatás helyett klímarealizmust!
Fóti Marcell: A hidrogén-átverés, és ami mögötte van
Mennyivel tartozunk? Avagy ki tartozik kinek és miért?
A COP27 nevű dőzsölés, bulizás, és extra CO2-kibocsátás az idén egy téma körül forgott.
„Ti fehér emberek tettétek tönkre a Föld klímáját, miattatok szenvednek a többségében színes emberek (people of color) által lakott országok.” Persze a gépezet finomabban fogalmaz. Nem fehér emberekről beszél….
Adósai vagyunk-e mi, a többségében fehér emberek által lakott országok a többségében színesek által lakott országoknak? Miért? Milyen sanda szándékok húzódnak gazdaságunk lerombolásának újabb fejezete mögött?
Antropogén üvegházhatás? – Spektroszkópiai szempontból elhanyagolható
Az antropogén üvegházhatás lényegében telítődött…
A hipotetikus vízgőz-erősítő mechanizmus, amely nélkül az éghajlati modellek nem jutnak el a politikailag kívánt hőmérséklet-emelkedéshez, azonban a valóságban nem bizonyítható. A vízgőznek nincs az üvegházhatást erősítő szerepe…
A globális átlaghőmérséklet legfeljebb 0,7 K (0,7 °C) értékkel emelkedik, ha 100 %-kal több CO2-t bocsátunk ki…
Energiatárolás: Valóban megoldás lehet a hidrogén?
A Véletlenszerűen Rendelkezésre álló, Időjárásfüggő áram termelésének koncepció nélküli erőltetése, az energiatárolás problémáinak negligálása, a paksi beruházás érthetetlenül lassú folyamata (nemcsak az ukrán háború óta), netán szándékos késleltetése, majd nagyhirtelen szerződés aláírása a kaukázusi zöldáram szállításáról, melynek részletei ismeretlenek…
És a brüsszeli méregkonyha ugyan sok mindenben talál kifogást Magyarországot illetően, de mintha az energiahelyzetnek evvel a kezelésével teljesen elégedett volna. Pedig az illetékesek igen jól látták, és látják Brüsszelben és Budapesten is:
Energiahelyzetünk biztos léptekkel menetel a katasztrófa felé.
Jelen írásunk a hidrogéngazdaságot, mint potenciális energiatárolási lehetőséget elemzi.
Az energiatárolás útvesztői
Jelenleg nincs olyan bizonyított és költségekkel alátámasztott energiatárolási megoldás, amely képes lenne egy szél- és napenergiát hasznosító villamosenergia-termelési rendszert a nettó nulla kibocsátás megvalósításáig, vagy akárcsak annak közelébe juttatni. A kormányok egyszerűen vakon indulnak el, anélkül, hogy valódi elképzelésük lenne arról, hogy az általuk előírt rendszer végül hogyan vagy egyáltalán működhet-e, vagy mennyibe fog kerülni. Az igazság az, hogy – hacsak nem történik valami csoda – nincs rá esély, hogy bármilyen megfelelő tárolási technológia megvalósítható legyen, nemhogy megfizethető áron, de lehet, hogy sohasem. Jelen tanulmányunk az energiatárolás kritikus aspektusaira kíván rávilágítani, amelyeket a kormányok szándékosan figyelmen kívül hagynak.